Ellenségből szövetséges

41. rész

Éppen a szökési terven gondolkodtam, amikor hirtelen megrezzent a zsebemben a telefonom.

Odanéztem a két őr felé, hogy figyelnek-e minket, de úgy tűnt, hogy nem igazán, mert az egyik telefonozott, a másik meg egy romantikus könyvet olvasott.

Már egy ideje kioldoztuk a kezünket Nate-el a kötelekből, de ez szerencsére nem tűnt fel a két férfinak, ugyanis a kezünket továbbra is a hátunk mögött tartottuk.

A telefonom a farzsebembe volt, így könnyen ki tudtam halászni onnan, anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna.

Fél szemmel azt néztem, hogy a két pasi látják-e, hogy mit csinálok, fél szemmel pedig a telefonomon lévő üzenetet olvastam:

Cole: Csapok valami zajt, ezzel rávéve őket, hogy jöjjenek ki a garázsból, addig Maya a ház oldalára áll, szálljatok be a kocsiba, mielőtt visszamennének az őrök a garázsba.

Felnéztem, hogy a pasik figyelnek-e, és mivel nem tették, a lehető leghalkabban szóltam Nate-nek, és felé mutattam a telefont, amin Cole üzenete volt megnyitva.

Felém fordulva lenézett a telefonomra, majd bólintással jelezte, hogy végzett az olvasással.

Abban a pillanatban, amikor visszaraktam a telefonomat a zsebembe, kintről valami annyira hangos hang hallatszott, hogy mind a négyen összerezzentünk, majd a két férfi is összenézett, valamint én és Nate is, annyi különbséggel, hogy ők azért, mert nem tudták, hogy mi volt ez a hang, mi pedig pont azért, mert tudtuk.

Felálltak, hogy megnézzék, hogy mi robbant fel (komolyan olyan hang volt, mintha felrobbant volna valami a közelben, fogalmam sincs, hogy Cole mit csinált), majd kimentek az ajtón.

-Ne merjetek megpróbálni elszökni, vagy kitalálok valami rosszabbat a kötélnél! - szólt ránk az egyik, mielőtt még átlépte volna a küszöböt. Amint eltűntek a látóterünkből, Nate-el egyszerre vettük ki a kezünket a hátunk mögül, amit már egy ideje ott tartottunk, majd mindketten elkezdtük kikötözni a lábunkat. Nate-nek előbb sikerült kiszabadulnia, mint nekem, így leguggolva segített nekem, majd amikor sikerült leszedni a lábamról a kötelet, megfogva a kezemet felhúzott a székről, majd együtt kifutottunk a garázsból.

Mivel a durranó hang az épület jobb oldaláról jött, így ösztönösen a bal felé mentünk, remélve, hogy ott lesz Cole és Maya.

Nem is tévedtünk, ugyanis ott állt egy autó a bal oldalon, csak ránk várva.
A rohanástól kifulladva beszálltunk a kocsiba, majd amikor az első két ülésből csak az egyik volt foglalt, összeráncoltam a szemöldökömet.

-Cole? - kérdeztem a vezetőülésben ülő Mayát.

-Mindjárt jön - felelte Maya - Legalábbis remélem.

-Ja, hogy a tervet csak addig dolgoztátok ki, hogy csaptok valami zajt, és az őrök kijönnek?

-Hát ja, kábé - bólintott Maya, mire hitetlenül felnevettem.

Percek óta vártunk a kocsiban, és már azt hittük, hogy Cole elveszett, amikor hirtelen azt láttam meg a visszapillantó tükörből, hogy valaki éppen fut az autó felé.

-Az Cole? - kérdeztem.

-Öhm... asszem - felelte Nate - Mögötte meg a két pasi rohan - tette hozzá, amikor másik két alak is feltűnt a távolban.

-Maya! Indítsd az autót! - kiabált Cole, miközben a két férfi üldözte.

-Mi a... - ráncolta a homlokát Maya, miközben elfordította a kulcsot az autóban, Nate pedig kinyitotta az ajtót, hogy Cole-nak egyszerűbb legyen a beszállás.

Cole annyira rohant, hogy a következő pillanatban már oda is ért hozzánk, és konkrétan beugrott az autóba, egészen pontosan Nate-re, aki nem számítva a heves landolásra, elterült a hátsó ülésen, úgy, hogy a feje az ölembe esett.

-Indulj! - kiáltotta Cole, miközben Nate meg azt ordibálta, hogy szálljon le róla.

Maya rátaposott a gázra, így pont sikerült még elindulnunk azelőtt, hogy a két férfi odaért volna az autóhoz.

Cole felült normálisan, így Nate is elfért végre, én pedig hátrafordulva végignéztem, ahogy a két férfi egy ideig fut a kocsi után, majd feladják, megállnak, és kifulladva támaszkodnak a combukra.

-Egyébként Cole, mivel csaptál akkora zajt, hogy még az Atlantában lévő Ross is hallotta? - érdeklődtem - Olyan volt, mintha felrobbant volna valami.

-Mert fel is robbant - mondta Cole, mire meglepetten húztam fel a szemöldökömet. - Maya szerzett egy kisebb kézigránátot, és azt dobtam el. Csak pont megláttak, ezért el kellett futnom.

-Valamiért meg sem lepődök azon, hogy Maya tudott szerezni egy gránátot - dünnyögtem.

-Nem volt túl bonyolult - vonta meg a vállát Maya - Amúgy rakjak valami zenét? - váltott témát.

-Aha - mondtuk Cole-al egyszerre, éppen akkor, amikor Nate rávágta, hogy ne.

-Megint Taylort fogsz berakni! - sóhajtott Nate.

-Upsz, már késő - mondta Maya, amikor felcsendült a Blank Space.

Egyszerre kezdtünk Mayával és Cole-al énekelni, miközben Nate a szemét forgatta.

-,,Nice to meet you, where you been?
I could show you incredible things
Magic, madness, heaven, sin
Saw you there and I thought...”.

Hiába adta elő Nate, hogy nem szereti Taylort, láttam,  ahogy enyhén rázta a fejét a ritmusra, mire halványan elmosolyodtam.

Amint vége lett a dalnak, Nate megszólalt:

-Maya.

-Valaszthatsz te most zenét, nyugi - vágta rá Maya.

-Nem azt akartam. Bár ha már itt tartunk, akkor egy kis Arctic Monkeyst berakhatnál. De amúgy azt akartam, hogy tehetnénk-e egy kis kitérőt Enolához?

-Mármint... Enola Davidhez? - kérdezte Maya.

-Igen.

-Úgy akartok visszamenni hozzá, hogy nemrég raboltak el titeket, amikor ott voltatok nála? - szállt be a beszélgetésbe Cole.

-Igen, mert ahelyett, hogy válaszokat kaptunk volna, csak még több kérdés merült fel - szólt Nate.

-Avery? - nézett rám Maya a visszapillantóból - Menjünk?

Elgondolkodtam, majd nagyot sóhajtva feleltem:

-Igen. Menjünk vissza Enolához.