Ellenségből szövetséges

8. rész

Úgy ébredtem, hogy Nate keze a derekamon volt, a fejem pedig a mellkasába volt fúrva. Először kissé megrémültem, hogy miért vagyok én ennyire közel hozzá, de aztán eszembe jutott az utolsó pár mondat, amit az éjszaka mondott nekem:

„-Fura itt a légkör Atlantában, nem? - kérdezte - Teljesen megrészegít - suttogta.

-Valóban fura - bólintottam - Mintha itt kicsit mások lennének a dolgok, nem?

-De. Kicsit más dolgokat érzek, mint szoktam - mondta halkan."

Akaratom ellenére is elmosolyodtam, majd észhez tértem, és kibújtam az öleléséből.

-Nate - ráztam meg a vállát - Nate!

-Mi az? - kérdezte álmos hangon.

-Ébredj! - ráztam meg jobban.

-Ébren vagyok - morogta, miközben a fejét a párnába fúrta. - Mennyi az idő? - kérdezte egy kis idő múlva.

-10 óra - feleltem - Mennünk kell a kocsmába.

-Álmos vagyok.

-Nem aludtál? - kérdeztem.

-Nem igazán - felelte - Horkoltál.

-Nem vagy vicces. Nem szoktam horkolni.

-Pedig horkoltál.

-Most komolyan? - kérdeztem elbizonytalanodva.

Rám nézett, majd elmosolyodott.

-Nem - mondta, mire megdobtam egy párnával. - Most ezt miért kaptam?

-Megérdemelted - vontam meg a vállamat - És ha nem kelsz fel egy percen belül, elmegyek nélküled - keltem ki az ágyból.

Egy perc múlva már Nate sem volt az ágyban. Ezek szerint elhitte, hogy ott hagyom.

Fél óra múlva már úton voltunk a kocsmába.

-Szerinted mi lesz ott? - kérdezte Nate útközben.

-Fogalmam sincs - vontam meg a vállamat - Majd kiderül.

Közben rezgett egyet a telefonom.

Eleanor: Hogy álltok?

Avery: Mindjárt odaérünk.

Maya: Hajrá.

Amikor beléptünk a kocsmába, rajtunk kívül konkrétan egy ember volt csak ott a pultoson kívül.

-Nyitásra érkeztünk? - kérdeztem Nate-t.

-Nem. Már két órája nyitva vannak - felelte.

-Oh.

Odamentünk a csaposhoz próba-szerencse alapon.

-Jó reggelt - köszöntünk - Ez lehet fura lesz, de... én Nate Torres vagyok, ő pedig Avery Myers - mutatott be minket - Ez mond magának valamit? - kérdezte a 40-es éveiben járó férfit.

-Már vártam rátok - bólintott a férfi, mire Nate-tel összenéztünk. - Ez a tiétek - vett elő a pult alól egy... dobozt.

-Komolyan mondom, hogy hogyha kapunk egy újabb dobozt, megfogadom Cole tanácsát, és felrobbantom. Vagy a dobozt, vagy magamat - dünnyögte Nate, majd átvette a férfitól az említett tárgyat. - Köszönjük...

-Ross - segítette ki.

-Rendben, akkor köszönjük, Ross.

Leültünk az egyik asztalhoz, és bámultunk a dobozra, amin a szokásos virág szimbólum volt. Ami nyilván zárva volt.