Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Vajon Jimin észre fogja venni, hogy ugyanabban az autóban ül, ha nem fogja látni,valószínűleg nem. Jungkook beindította a motort a sarkon áthajtva, kiszállt a kocsiból, hogy levegye a bőrdzsekit és átkutassa az összes zsebét, de csak a két telefonját, a pénztárcáját és egy gumit talált, amivel a haját kötötte össze az edzéshez. Talán nem is volt olyan rossz ötlet gondolta, hogy egy szép férfias kontyot készít, miközben a tükörben nézte magát. A kockás ing, amit viselt, talán oké lenne ahhoz, hogy bekötözze Jimin szemét, a szívverése őrülten kezdett verni, mert egy része annyira élvezte, az izgalmat, a veszélyes játékot, a szerepjátékot, a józan része, Jungkook része azonban teljesen megvetette, szégyellte, semmi mást nem kívánt, mint hogy bocsánatot kérjen Jimin-től és megkérje, hogy legyenek barátok, mint ma, amikor arról beszéltek, hogy előbújt a szülei előtt, majd táncoltak, mint egy igazi pár. Mégis, Jeon úr ma este az ő gyönyörű angyalának akart örömet szerezni,hallani akarta, ahogy a nevét sikoltja abban a puccos autóban az ülésnek ütközve.
"Hogy lehetek ilyen csavaros" - sóhajtott fel Jungkook, levéve a pólóját, kioldozva a jobb tenyerét a kötésből, ami sérülést színlelt, de valójában ott volt... hogy eltakarja a tenyértetoválásokat.
Az elméje visszafelé játszott, valami hamis hangok diszharmóniája, de a telefonja megszólalt.
"Jeon úr?"
"Igen Jiminie?"
Az utca sarkán vagyok, mikorra érsz ide?"
"Csukd be a szemed, egy perc múlva ott leszek", Jungkook megszorította a kocsi körül sétáló inget, nem törődve azzal, hogy mennyire készen áll.
A járda közepén állva, mint egy elveszett fiú egyenesen Sohaországból, Jimin olyan puhának tűnt, a szemei erősen lehunytak, a mellkasa szapora lélegzetvételekben fel-le mozgott.
Jungkook szíve egy őrült zűrzavar, amikor közeledett rászorította a tenyerét Jimin szemére, megcsókolva a feje búbját.
"Jeon úr?"
"Igen kedvesem", Jungkook megrészegült a vágyakozás pusztulásától puszikat helyezve Jimin hajába, fülét az ajkai közé kapva, hogy beleharapjon. A fenébe, ez jól esett. Mintha hűsítene a sebeken, mint a csend a belső vihar után.
"Jeon úr, annyira hiányzott" - suttogta Jimin.
"Te jobban hiányoztál" - Jungkook egy világító műholdként sodródott az űrbe, még a távcsöve sem látott ilyen csodálatos dolgokat.
" Egyedül az ingem van, amivel bekötözhetlek", suttogta Jungkook megdöbbenve, mennyire illetlenül hangzott.
"Jeon úr..." Jimin zihált, ezért összehajtotta az inget, és körbetekerte Jimin szemét gyengéden, de mégis erősen rögzítette, hogy Jimin ne lásson semmit.
