Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hogy fogok ezek után szembenézni Jungkookkal, gondolta Jimin, miközben Mr. Jeon karjaiban forgolódott. Órákig játszottak egymás testével, amíg menedéket nem találtak a negyedik csúcspont beteljesülésében, így szinte álomba merülhettek, de éhes tenyereik és ajkaik még mindig egymást keresték.
"Jeon úr, kérem" - suttogta Jimin, érezve a férfi nyelvét az alsó ajkán, amely behatolásért könyörgött.
" Tessék?" Jeon úr végignyalta az ajkait.
"Azt hiszem, szükségünk van egy kis szünetre ebben az őrületben, holnap iskolába kell mennem, vagyis igazából ma, már biztosan reggel van" - suttogta Jimin.
"Nem tudok leállni, te vagy a drogom" - Mr. Jeon egy mély, nyelvvel teli csókra ragasztotta ajkaikat, amiből hamarosan kihúzták magukat, mindketten képtelenek voltak abbahagyni egymás érintését.
"Mr. Jeon én megőrülök. Hogy lehet, hogy még mindig akarlak?"
" Én még jobban akarlak," Mr. Jeon elkezdte szopogatni a nyakát, és Jimin sejtette, hogy mostanra már ott kell lennie egy csípős csóknak.
"Jeon úr?"
"Mi az, szerelmem?"
"Ma a cégednél voltam az osztályommal" - suttogta Jimin. "De te nem voltál ott, úgy értem, mostanában annyira elfoglalt vagy, hogyhogy nem voltál ott?"
Az őrült csókok a nyakán abbamaradtak, érezte, hogy Jeon úr a feje fölé hajol.
" Mikor voltál ott?"
"Reggel kilenc körül" - suttogta Jimin, végigrajzolva Jeon úr finom mellkasának vonalait, ó, hogy szerette volna látni azokat a feszes hasizmokat, nem csak érezni.
"Kilenc körül voltam a keleti toronyban a főtudományi csapattal. A látogatókat mindig a Déli Toronyba engedik be."
Jimin bólintott, a társaság olyan hatalmas volt, négy rohadt égimeszelő. Persze az esélye, hogy Jeon úrral találkozzon, csekély volt, mégis annyira vágyott rá.
"Mi bánt téged, Jimin?" Kérdezte Jeon úr az ajkát csipkedve.
" Semmi, csak... voltam ma az irodádban. Láttam a baseball-labdádat, amit a kilencedik osztályban kaptál" - sóhajtott Jimin.
"És? Miért szomorít el ez téged?" Jeon úr megsimogatta az arcát határozottan figyelte őt gyönyörű szemeivel, amelyeket mindig úgy képzelt, mint a kiakasztó Jungkook szemeit.
