Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
"Úgy nézek ki, mint egy gimnazista? Rendben van?" Jungkook gyorsan begombolta a fehér inget, és az asszisztense felé nézett.
"Azt hiszem" - küldött a férfi egy zavart mosolyt, és ma jobban hiányzott Jungkooknak Tae, mint valaha.
Mozgalmas napja volt, a tegnapi depressziója miatt ma kétszer annyi céges munkája volt, így az irodájában öltözködött, hogy időben odaérjen a randira.
"Kösse be a kezemet, gyorsan. Nem látszódhatnak a tetoválások."- Jungkook odalépett az asszisztenséhez, aki tétován elkezdte betakarni a jobb alkarját és a tenyerét, de az iroda ajtaja kinyílt és Dahee berontott.
"Jeon úr elnézést a zavarásért, de a Jimin műhold részei közelednek a Föld körüli pályára ereszkedéshez, szükségünk van az engedélyére".
Jungkook összezárta az öklét, majd újra elengedte.
"Mennyi ideig fog tartani?" Sziszegte.
"Körülbelül egy óra" - mosolygott Dahee bocsánatkérően.
"Fél órád van, hogy a teleszkóp alkatrészeit utazó üzemmódba hozd" - Jungkook ellenőrizte a kötést, majd Dahee mögött száguldó asszisztense mellett a fő indítóközpont felé vette az irányt.
-
Ennek egyáltalán nincs értelme, gondolta Jimin, aki csalódottan ellenőrizte az időt a telefonján. A fenébe, Jungkooknak tényleg sikerült elfelejtenie a randevújukat, és csak emiatt megjárta a poklot.
"Azt hiszem, ennyi volt", suttogta Jimin felállva a karosszékből a legközelebbi szemeteshez sétálva, hogy kidobja a jegyeket, és kinyomja a lábával.
"Jimin!"
Minden szőrszála felállt az ismert hang hallatán.
"Jimin! Annyira sajnálom, őrületes volt a forgalom!"
A jegyek remegtek Jimin kezében, amikor elfordította a fejét, hogy meglássa a kifulladt Jungkookot, aki lehajtott fejjel közeledett felé.
"Ha nem akartál találkozni, szólnod kellett volna. Miért vesztegeted az időmet?" Sziszegte Jimin.
"Jimin, kérlek" - landolt egy tenyér a karján. "Tudom, hogy nagyon elbasztam, de hadd tegyem jóvá. A film biztosan nincs annyira előre a reklámokat számolva" - könyörgött Jungkook, még mindig szorosan fogva karját.
Jimin első ösztöne az volt, hogy a jegyeket a mellkasához vágja, aztán elmegy, de már eljött, átment egy tengernyi fájdalmon, egy búcsún Jeon úrral, és ha most elmegy, és megtalálja a szerelmét, a fenébe is, soha többé nem lesz képes elválni tőle. Ez itt volt az egyetlen esélye egy normális, kapcsolatra.
"Oké, menjünk" - motyogta Jimin, így Jungkook hangosan vett egy nagy levegőt.
"Sajnálom, a Toyotám mindent beleadott, de ez nem egy gyors autó" - pirult el, és Jimin látta a szemében az őszinte zavarodottságot.
"SMS-t kellett volna írnod."
"Nem akartam több percet vesztegetni, minél gyorsabban itt akartam lenni" - Jungkook még jobban lehajtotta a fejét, és Jimin szívverése felgyorsult, Jungkook annyira aranyos volt.
"Oké, menjünk, különben tényleg vége a filmnek", rázta meg a fejét Jimin, és sietett át a folyosón, szorosan követve Jungkookot.
Odaadták a mozi ajtaja előtt álló hölgynek a jegyeket és a diákigazolványukat, hogy ellenőrizze, majd besétáltak a sötétszobába, próbáltak extra csendben besurranni, hogy erőfeszítésekkel találják meg a helyüket.
"Mondtam neked, hogy a film még nincs annyira előrehaladva a cselekményben" - suttogta Jungkook, amikor beültek a kényelmes ülésekbe, Jimin mégis úgy érezte, mintha tűkön ülne a feszültségtől, a tenyere annyira izzadt, hogy a nadrágjához törölte.
Jungkook nagyot sóhajtott, mindketten mereven ültek a köztük lévő kimondatlan dolgoktól, képtelenek voltak a képernyőn zajló eseményekre koncentrálni.
"Jimin?" Jungkook a füléhez hajolt.
"Hm?"
Felnézni hiba volt, Jungkook arca centiméterekre volt tőle, a szemei olyan gyönyörűek voltak, hogy bele lehetett fulladni.
"Megfoghatom a kezed?" Jungkook tekintete végigcsúszott az arcán, és Jimin félénken bólintva nyelt.
A mellette ülő fiú vigyorogva vette a tenyerét a nagy meleg tenyerébe, és szinte úgy érezte, mintha a kedvenc keze lenne, ami annyira hiányzott neki. Ne gondolj Jeon úrra,emlékeztette magát,minden erről szól itt,Jungkookról és rólad. Élvezd ki azt, amid van.
Ez a gesztus furcsa módon sokat oldott a feszültségből, így a filmnézés elviselhetővé vált, de a fantasztikus akció és a különleges effektek a képernyőn nem tudták Jimin-t magával ragadni, minden figyelmét a tenyerében lévő érintés érzékelésére fordította, amit gyengéden fogtak és simogattak, miközben küzdött, hogy ne tegye a fejét Jungkook vállára és ne bújjon hozzá. Ez a kínzás fenséges, amíg Jimin felugrott, végigsietett az üléssoron, bocsánatot kért a többi nézőtől, majd a lépcsőn lement egészen a kivilágított terembe.
"Jimin! Jimin minden rendben van?" Jungkook utolérte őt aggódó arccal.
"Minden rendben" - suttogta.
"Nem tetszett a film?"
"Nem én... nem nagyon tudtam koncentrálni. A gondolataim valahol máshol járnak." Jimin érezte, hogy forróság viharzik az arcára, a szíve olyan gyorsan ver.
"Hol van az elméd?" Kérdezte Jungkook felvonva a szemöldökét.
"Aah!" Jimin lehajtotta a fejét, szörnyen elpirulva.
"Nem akarsz kimenni, beszélgethetnénk a kocsim mellett, és megtervezhetnénk, hogy mi legyen a következő lépés" - suttogta Jungkook úgy, hogy szinte lebegett a feszültségtől és a vágytól.
Hülye elméje Jungkook párnás ajkaira zárult, képtelen volt bármi másra gondolni, ami a belsejét csavarta.
Olyan rövid ideig voltak az övéin, mégis annyira megdöbbentette akkoriban, hogy még az ízükre sem emlékezett, léptei elsiettek, amikor ő és Jungkook elhagyták a mozit egy elhagyatott parkolót találtak az utca túloldalán és a kis Toyotát.
"Szóval, van kedved valami késői vacsorához, sétálni egyet, vagy...". Jungkook elpirult, leült a motorháztetőre, tenyerébe véve Jimin kapucnis pulóverét.
"Vagy?" Jimin felvonta a szemöldökét, szívverése olyan hangos volt, hogy az egész város biztosan hallotta.
"Nem, ez butaság" - nevetett Jungkook a fejét rázva.
"Mit akarsz csinálni?" Kérdezte Jimin, a torka annyira összeszorult, hogy nehéz volt hangokat kiadni.
" Megcsókólni" - motyogta Jungkook olyan lazán felnézve rá, miközben megnyalta az ajkait.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
