Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Mindketten nagyot ziháltak, amikor Jungkook felemelte Jimin iskolai egyenruhás mellényét, reszkető tenyere az ing gombjaival küzdött, hirtelen szelíd és félénk lett, nem olyan vad, mint Jeon úr. Vajon ő egyáltalán bármelyikük volt, vagy csak Jungkook a kettő keveréke, egy valódi idegen, akit lassan meg fog ismerni.
"Jungkook" - zihált Jimin, amikor a fehér ing utolsó gombja is elengedett, és látta, hogy a férfi ujjbegyei végigsimítanak a mellkasán, megrajzolva edzett hasának vonalait.
"Imádom a hasizmos pasikat" - suttogta Jungkook elpirulva.
"Micsoda?"
"Egyszer már megkérdezted, de valahogy sosem volt alkalmam elmondani, de egy olyan szépségért drukkolok, mint a tiéd" - hajolt közelebb, ajkaival végigsimítva Jimin nyakán nedves nyomot hagyva.
Szíve gyors dobogása így látható Jimin közelebb húzta Jungkookot ajkait az ádámcsutkájához nyomva,beszívta a bőrét, egészen a kulcscsontjáig, amíg a férfi hangosan felnyögött, mozdulatai sietőssé váltak, amikor Jimin ingét lehúzta a bőrét harapdálva, majd az övével és a cipzárjával küzdött.
Jimin teste hirtelen lázas hőségben úszott, tenyerei Jungkook kabátjával és pulóverével küzdöttek, hogy a feje fölé emelje és eldobja, de Jungkook hirtelen megragadta a csuklóját, és az alkarját az arcához emelte.
"Jimin... mi ez?" Kérdezte a hangja rekedt, és Jimin szemei felemelkedtek. rémülten, mivel megfeledkezett a gyógyuló hegekről.
Megpróbálta kihúzni a kezét ebből a gyengéd, mégis határozott szorításból.
"Ne nézz oda, csúnya vagyok" - remegett az állkapcsa, de Jungkook arcán könnyek gördültek végig, amikor megfogta a másik karját, ujjbegyeivel végigsimítva a vágásokon.
"Annyira sajnálom Jimin. Annyira sajnálom" - szipogta Jungkook, miközben az alkarját az arcához emelte, és végigcsókolta a hegeket.
Jimin érezte, hogy forró könnyek folynak, amikor nézte, és érezte, hogy ez a szeretet gyógyítja összetört szívét.
"Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak" - suttogta Jungkook.
"Kérlek... ez... nem bírtam elviselni a fájdalmat... de most már meg fogok gyógyulni".
Egymásra néztek Jungkook bűnös tekintete annyi megbánást hordozott magában.
"Szóval minden nap meg fogom csókolni minden egyes sebhelyedet, mint néma bocsánatkérésem" - Jungkook magához húzta őt, hirtelen könnyekben törve ki.
"Jungkook."
"Kérlek, ne bántsd magad még jobban. Kérlek", suttogta.
"Nem fogom. Ígérem" - sóhajtott Jimin.
Sokáig álltak így ölelkezve, csak sírva simogatták a hátukat és a hajukat, apró csókokat helyeztek a vállukra és a nyakukra, amíg Jungkook hátrahúzódott megragadva Jimin tenyerét az ágyra vezette, mindketten letérdeltek, még mindig a nadrágjukban, fedetlen felsőtesttel, és Jimin végigsimította ujjaival Jungkook tetoválásait, tényleg volt egy egész ujj a jobb karján.
"Rendben vannak?" Kérdezte Jungkook szégyenlősen.
"Egyszer egy kicsit felemeltem a szemkötőt, amikor aludtál, és láttam a tetoválásokat a tenyereden és az alkarodon, azóta látni akartam az összeset, ezt a "baseball sérülést;" Jimin felvonta a szemöldökét, így a férfi erősen elpirult.
"Igen, ez volt az első, ami eszembe jutott."
"Hogy nem jöttem rá, tényleg," Jimin megrázta a fejét.
"Ez már sokszor volt ,hogy egy hajszálon múlott."
"Miért hazudtál?"
Ez a kérdés olyan váratlanul jött. Jungkook remegve markolta meg a tenyerét, idegesen összeszorítva a kezében.
"Nem akartam, először túl szégyenlős voltam, hogy találkozzunk, túlságosan szégyelltem, hogy abbahagyjam a bekötött szemű játékot, miután az első este lefeküdtünk egymással. Szerettem volna veled igazán találkozni, de féltem, hogy nem fogsz kedvelni, és amikor eljöttem az iskoládba, hogy csak a távolból lássalak, Junoh meglökött, és egyenesen Namjoon igazgatóhoz mentem, hogy megvesztegessem, hogy diák legyek. Azt reméltem, hogy találkozhatok veled, hogy a kapcsolatunk ésszerű békében kezdődhet, de... ez mindent csak még rosszabbá tett. Nem tudtam megmutatni az arcomat,miután találkoztál velem, mint az osztálytársad Jungkook, és ahelyett, hogy korábban összeszedtem volna a bátorságomat, ahogy kellett volna, folytattam ezt a képtelenséget, egyre mélyebbre és mélyebbre mentem mindkét szerepben, annyira féltékeny voltam magamra, hogy meg tudtam verni magam, gyűlöltem magam, amiért egyre jobban megbántottalak minden nap. Aztán Tae elment, Suga leszidott, mint a kamasz fiát, és tudtam, hogy itt az ideje, hogy férfivá váljak, összeszedjem a bátorságomat, és bocsánatot kérjek tőled azért, amit tettem, de... eddig nem adtál rá esélyt. Jimin köszönöm, hogy megadtad nekem ezt a lehetőséget. Szeretlek, tényleg szeretlek, az első naptól kezdve, hogy találkoztunk, az utolsó leheletemig szeretlek, te vagy életem szerelme "- nézett fel rá Jungkook, amikor Jimin remegve kivette a kezét a férfi karmai szorításából, majd végigsimított az arcán, hüvelykujjával Jungkook ajkait borítva.
"Annyi éjszakát töltöttem azzal, hogy Jeon úrnak azt az arcot adtam, egy részem nem tudott választani, titokban arról álmodtam, hogy mindketten ti ketten legyetek, de sosem volt elég bátorságom ahhoz, hogy kimondjam ezt a kívánságot. Ha lett volna, talán megmutattad volna az arcodat.
"Micsoda?" Jungkook olyan döbbenten nézett, amikor Jimin megsimogatta az arca minden egyes vonalát.
"Az én ideális álmomban Jeon úrnak mindig Jungkook arca volt" - Jimin hangja recsegett.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
