Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
" Volt olyan jó, mint a zuhanycsókunk? Jobban csókol, mint én?"
"Jeon úr!" Panaszkodott Jimin. "Kiabáljon velem, követelje, hogy menjek el a házából, mert csaló vagyok."
"Te csókoltad meg őt, vagy ő csókolt meg téged?"
"Megcsókolt, olyan hirtelen tette, hogy megdöbbentett, fogalmam sem volt, mit tegyek".
"Visszacsókoltál?" Jeon úr a nyakába simult.
"Nem, természetesen nem. Nem tenném, mert itt vagy nekem te."
"Szóval nem vagy csaló Jimin, hanem egy őszinte tiszta angyal, akit annyira szeretek" - Jeon úr szavai szó szerint megérintették a szívét.
"Szóval ő jobban csókol, mint én?" Jimin felsóhajtott és megrázta a fejét, Jeon úr tényleg lehetetlen volt.
"Azt hiszem, ő még szűz, ahogy olyan félénken csókol. Nekem azt mondta, hogy volt már barátja korábban a gimiben, de úgy tűnik, nem igazán tapasztalt" - motyogta Jimin erősen elpirulva.
Meglepetésére Jeon úr nevetésben tört ki, hosszú percekig nem tudta abbahagyni a vihogást, amikor Jimin teljesen megdöbbent ezen a reakción.
"Sajnálom, én... Jiminie, olyan vicces, ahogyan úgy beszélsz róla, mintha ez lenne a legszomorúbb dolog a világon" - bújt vissza hozzá Jeon úr. "Szóval megtanítod neki, hogyan kell szeretkezni."
"Nem, természetesen nem. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek rá mással, mint veled" - pirult el még jobban Jimin. "Csak ma mutattam neki valamit, és ő erre úgy reagált, hogy megcsókolt, teljesen furcsa".
"Mit mutattál neki, a f*?"
"Jeon úr! Ma tényleg lehetetlen vagy! Mi ütött beléd?" - duzzogott Jimin, azonnal kapva egy aranyos puszit. "Én nem mutatnám meg neki a f*-m, azt el sem tudnám képzelni."
"Miért?"
"Mi? Mert... ööö... túl furcsa lenne, túlságosan zavarban lennék, hogy valaha is megmutassam valakinek, aki nem te vagy."
"Miért? A f* olyan gyönyörű, hogy minden pasi fejjel esne neki." Hirtelen érezte, hogy Mr. Jeon lehajolva gyengéden megcsókolja a hosszát a fürdőköpenyen keresztül, amitől majdnem kiugrott a bőréből az áramütéstől.
"Jeon úr..." - zihált.
"Bocsánat, viselkedem, szóval mit mutattál neki?"
"Nem, ez butaság" - hajtotta le a fejét még mélyebbre Jimin teljesen zavartan.
"Hé, nekem bármit megmutathatsz, ezt te is tudod."
"Ez csak egy buta ötlet, de oké... kérlek, ne nevess" - állt fel Jimin az ágyról, botladozva a szobában, próbálta megkeresni a hátizsákját.
"Hozom neked."
"Jól vagyok!" Jimin végigmorajlott rajta, annyira tehetetlennek érezte magát abban a bekötött szemmel, talán tényleg itt volt az ideje, hogy véget vessen neki, még ha a szex csodálatos is volt.
"Mr. Jeon, hozná a matek füzetemet?" Kérdezte legyőzötten felállva.
"Persze szerelmem", Jeon úr odaszaladt mellé a hátizsák fölé hajolva a biztonság kedvéért. "Melyik az?"
"Kék lila pöttyökkel" - pirult el Jimin.
"Értem, gyere", Jeon úr megfogta a tenyerét, és az ágyhoz vezette, ahol mindketten egymáshoz bújtak egy kényelmes, félig ülő helyzetben.
"Lapozd át a legutolsó két oldalig" - mondta Jimin, hallva, ahogy a papírt lapozgatják.
"Mi az?" Kérdezte Jeon úr.
"A teleszkópod, gondoltam, ha az összes alkatrészt el tudnád szállítani a Földről, és a semmiből építenéd meg odafent, talán könnyebb lenne. Nincs szükség dokkolásra" - suttogta Jimin, megfogva Jeon úr kezét, az ajkához emelve azt, és megcsókolva minden egyes ujját.
"Hűha! Miért nem gondoltam erre soha?"
"Soha nem gondoltál erre?" Kérdezte Jimin bosszúsan.
"Nem, ez zseniális. Te egy zseni vagy angyalom" - csókolta meg Jeon úr a feje búbját. "Jimin felhasználhatom ezt az ötletet, odaadom neked az összes kreditet és átutalom a pénzt érte a számládra?"
"Nem akarom a pénzét Jeon úr" - mondta Jimin komolyra váltva a szót.
"Jimin, ha bármelyik tudósom ilyen zseniális ötlettel állna elő, mint ez, akkor nagyon-nagyon jól megfizetnék."
"De én nem fogadok el magától pénzt Jeon úr" - mondta Jimin a férfi mellkasához simulva.
"Akkor hogyan fizethetném vissza?"
"Egy csók elég lesz" - kuncogott Jimin.
"Egymillió csók és minden a világon, amit csak akarsz, mert megérdemled." Jeon úr szoros ölelésbe húzta őt, és nem volt szükségük több szóra, összekapcsolt tenyerük elég volt ahhoz, hogy mindent elmondjanak.
-
"Jimin várj!"
Péntek délután volt, a tanítás épp befejeződött, és Jimin sietett ki az iskolából, hogy bezárkózzon a gyakorlóterembe, és edzeni kezdjen a holnapi versenyre, de Jungkook utolérte, mindketten valahogy kerülték egymást egész héten azóta a félresikerült csók óta.
Jimin sejtette, hogy Jungkook kínosan érezte magát mellette, és túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy igazán beszéljen vele.
"Jimin! Um... lenne egy perced?" Kérdezte Jungkook levegő után kapkodva a háta mögött futva.
"Persze" - pirult el Jimin.
"Um... tudod... úgy értem... lenne holnap egy kis időd, hogy... um elmenjünk valahova. Moziba talán? Vagy valami kávézóba" - dörzsölte meg Jungkook a tarkóját.
"Um..." Jimin felsóhajtott. "Úgy érted, hogy te és én elmegyünk valahova?" Kérdezte.
"Igen... úgy értem... mint egy randi. Eljönnél velem egy randira?" Jungkook küldött neki egy félénk pillantást szörnyen elpirulva.
"Ó... holnap tényleg nem tudok. Sajnálom, egy táncversenyen veszek részt... egy barátom jön, hogy támogasson" - dadogta Jimin.
Jungkook egy fájdalommal teli mosolyt küldött neki.
"Persze... értem... vagyis. Mi a verseny neve?"
"Az Év Kortárs Díja, ez... egy nagyon fontos program számomra. majdnem fél évig keményen edzettem rá, elkészítettem a saját rutinomat."
"Oh... szép, szóval... Sok szerencsét kívánok neked. Hétfőn találkozunk." Jungkook küldött neki egy halvány mosolyt, majd sprintelt a parkoló felé, ahol az apró Toyota parkolt, amikor Jimin már bánta, hogy úgy érezte, milliószor visszautasította Jungkookot.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
