Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Miért vagyok itt, gondolta Jimin, amikor kinyitotta a szülei házának ajtaját, az ajándékokat és a nyereményt a nappaliba cipelve, a szíve egyenetlenül vert, amikor észrevette, hogy anyukája kisétál a konyhából.
"Hol voltál méltatlan fiam?" Emelte fel a hangját. "Éjszakák óta nem jöttél haza, most meg berontottál a házba azzal a szeméttel. Egyébként is, mi az a szemét, amit a kezedben tartasz?" Jimin szíve megesett, könnyek szöktek az arcára.
"Ez egy trófea, nem szemét!" "Ma megnyertem egy rangos táncversenyt!" Ismét elvesztette a türelmét.
Úgy nézett rá, mintha most látta volna először.
"Te tényleg ilyen ostobaságokat csinálsz tanulás helyett! Fiam, hamarosan érettségi vizsgáid lesznek! Azt hiszed, hogy egy ilyen lusta seggfejnek, mint te, lesz esélye bejutni bármilyen egyetemre!"
"Igen! A fenébe is, igen! Az általam választott egyetemre fogok menni!" Kiabált Jimin a torkát mintha megkarcolta volna.
"Micsoda hozzáállás ez! És mik azok a virágok! Az ott egy csípés? Már megint hancúrozol!"
"Egy csípés?" Kérdezte Jimin, megérintve a nyaka oldalát, ahol Jungkook ajkai voltak, de most úgy tűnt, mintha ez valaki más életében történt volna.
Nem, ez nem lehetett, Jungkook nem hagyhatott ott egy csípést. Mit fog Jeon úr mondani?
"Igen, neked van csípésed. Részeg vagy vagy drogozol?" Kiabált.
"Pontosan tudod, hogy nem drogozom és nem iszom" - mondta Jimin ökölbe szorítva a kezét.
"Honnan tudhatnám! Teljesen tiszteletlen vagy és magadra hagytad a szüleidet, akik mindent neked adtak. Akik az egész életüket feláldozták érted."
"Senki nem kérte, hogy bármit is feláldozz" - sziszegte Jimin a dühtől és a reménytelenségtől remegve.
Az anyja arcára kiülő döbbenetet még nézni is gyönyörű volt.
"Mik azok a virágok! Honnan szerezted őket! Kiraboltál egy boltot, hogy ajándékokat hurcolj a kurváidnak?"
"Ez egy ajándék Jungkooktól" - suttogta Jimin, miközben forróságot érzett az arcán.
Anyja arca elsötétült.
"Ő a barátod, vagy mi?" Kérdezte.
"És ha igen!" Sziszegte Jimin, fogta a rózsákat, oklevelet és rohanva rohant ki a házból, olyan erővel csapkodva a bejárati ajtót, hogy az nyitva maradt, de nem törődött vele kevésbé sietett lefelé a felhajtón, ki a kapun, át az utcán, hogy beugorjon Suga kocsijába.
"Jimin! Ennyire rossz volt?" Kérdezte Suga, mire ő csak bólintott, mivel még beszélni sem tudott a látását elhomályosító könnyektől.
"Jimin talán itt az ideje, hogy elköltözzön tőlük?"
"Hová? Nincs hová mennem!"
"Jeon úr..."
"Ő nem a barátom, nem tudok vele élni." Jimin remegni kezdett a belső láztól.
"Jimin nyugodj meg, elviszlek a házához."
"Nem... ma nem tudok odamenni. Jungkook megcsókolta a nyakam,randira hívott,elhozta nekem azt a gyönyörű rózsacsokrot. Szükségem van egy kis szünetre mindentől, még tőlük is, mivel nem tudok rájönni a saját szívemre. Suga úr, alhatok ma este nálad?"
Jimin látta, hogy a férfi kinyitja a száját, majd újra becsukja, és elgondolkodik valamin.
"Oké, felajánlhatom a nappaliban lévő kanapét."
"Több lesz, mint elég", Jimin némi megkönnyebbülést érzett az ülésnek dőlve, még mindig a kezében tartva az összes trófeát, a diplomát, a rózsákat.
"Mi van, ha mindkettőt szeretem Suga úr?" Kérdezte.
"Majd kitalálod" - mormolta a férfi, miközben az autó elindult.
-
"Érezd magad otthon" - kuncogott Suga, miközben körbevezette Jimint az aprócska lakásban, és adott neki egy pizsamát és egy törölközőt, hogy használja.
"Nagyon köszönöm Suga úr, ön tényleg megmentette az életemet".
"Semmi gond. Mindig itt vagyok neked" - Suga határozott keze a vállára szállt.
Jimin bólintott köszönetet mondva ismét, majd bezárkózott afürdőszobába, hogy hosszan zuhanyozzon és kisírja a szívét, nem tudta sokáig kordában tartani a zokogást, az, arca teljesen felpuffadt, amikor belenézett a tükörképébe, tekintete lecsúszott a csípésre. Olyan volt ez, mint egy új fejezet jele az életében. Jimin, aki talál majd valaki újat, elfelejti első szerelmét, akinek vissza kell térnie a szülőkkel való együttéléshez, feladni a nagyszerű barátokat, akiket szerzett, feladni a férfit, akire egész testével vágyott, mégsem hívhatta fel ma, hogy a karjaiban találja meg az üdvösséget, mivel Jeon úr túl csalódott lesz, miután meglátja a csípést.
Jimin felsóhajtott a mosogató fölé hajolva, hogy fogat mosson, még mindig nem volt rendben, amikor visszatért a nappaliba, ahol Suga kihúzta neki a kanapét, és friss ágyneműt tett rá, hogy kényelmes és meleg legyen.
Suga úr tényleg egy angyal volt, olyan, mint egy bátyj, aki meg tudta védeni, vezetni tudta, ott volt, hogy meghallgassa őt. Végre most már tudom, milyen az, amikor az embernek van egy testvére, egy legjobb barátja, egy szeretője... az utóbbira való gondolat üreget nyitott a szívében... és ezeket az emlékeket örökre, az utolsó napomig meg fogom őrizni.
A domb a csillagvizsgáló fölött, a puha takaró, amelybe belenyomódott, az a magas, arctalan, finom hátú férfi, aki ott állt, amikor a helikopter már leereszkedett.
Jeon úr fog a legjobban hiányozni, gondolta Jimin a telefonjáért nyúlva, végignézve a rendkívül rövid névjegyzékét, erősen gondolkodva, kit hívjon fel, a szíve nyugtalan, könyörögve, hogy adja meg azt az egy számot, aztán könyörögjön, hogy jöjjön ide, vegye a karjába és csókolja meg. Örökre bekötött szemmel maradna, ha ez azt jelentené, hogy minden este újra és újra azokban a karokban lehet.
Jungkook vágyakozó tekintetének emléke és az ajkai a nyakán vágták ezt az őrült szívfájdalmat, így Jimin felsóhajtott, megnyomva az érintésre váró hosszú jeleket.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
