𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐟𝐨𝐥𝐝𝐞𝐝 𝐛𝐲 𝐌𝐫.𝐉𝐞𝐨𝐧 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

61.𝐋𝐞𝐠𝐲é𝐥 𝐟é𝐫𝐟𝐢

"Köszönöm Jimin, az irodámban fogom tartani, hogy minden nap megnézzem és... köszönöm, hogy beléptél az életembe, te vagy a távcsövem, a szemem az univerzumhoz, csak rajtad keresztül láthatom a csillagokat."

Jimin sírva nyelte a könnyeit, a szíve egy összezuhant rendetlenség volt. Mondani akart valamit, mégsem tudott, így hát lábujjhegyre állt és megtalálta Jeon úr ajkait, amelyek melegségére örökre emlékezni fog.

Ezt az ízt magammal viszem a sírba, és azt akarom, hogy ez legyen az utolsó dolog, amit életem végén tudni akarok, gondolta, és sokáig tartotta magát ahhoz a lágy csókhoz, amit képtelen volt elengedni, amíg visszahúzódott, majd megrohamozta Jeon urat, és fájdalmasan nekicsapta a testét az ajtónak.

"Jimin!"

"Jól vagyok!" Kiáltotta, kilökve az ajtót, a folyosóra esve, lábain botladozva, lerántva a szemkötőt, majd végigfutott a folyosókon, lépcsőkön, a nagyteremben, minden elmosódottan, könnyek között.

"Jimin!" Hallotta Suga aggódó hangját. "Jimin! Jimin! Állj!"

Suga utolérte, így megállás nélkül zokogva esett neki. A nyomozó felsóhajtott, átkarolta őt gyengéden simogatta a hátát, ott volt neki, amikor Jimin teljesen darabokra tört, a szíve nem tudta elfogadni, hogy soha többé nem fog találkozni Jeon úrral.

-

Az idő kúszott, határozottan meg akarta ölni, hiszen péntek este fél tizenkettő volt, még 20 óra az átkozott dátumig, amíg újra látni fogja Jimin-t. Jungkook zombiként járkált a házban, pizsama fölött fürdőköpenyben, borotválatlanul,fésületlen hajjal, kezében a félig üres whiskys pohárral, de még az alkohol sem tudta csillapítani a benne lévő ürességet.

Vajon Jimin éppen pihent? Remélte, hiszen nem engedhette, hogy az ő angyala ennyire összetörjön az ő őrült ostobasága miatt.

Tényleg sikerült összetörnöm az egyetlen szerelmem szívét, gondolta keserűen, kiitta a poharat, és a bárhoz botorkált, hogy újratöltse, de az ajtó dörömbölt.

Jungkook felnézett és meglátta Sugát, aki kilencven fokban meghajolt.

"Történt valami Jimin-nel?" Minden szőrszál felállt Jungkook testén, mivel Jimin ma este Suga-nál maradt, és amit Jungkook hallott, kihagyta az iskolát, mivel nem tudott elmenni, mivel túlságosan levertnek érezte magát.

"Végre evett valamit, aztán álomba sírta magát, hagytam neki egy üzenetet, hátha felébred remélem, hogy még alszik" - Suga szemei nyugtalanok voltak.

Jungkook lehajtotta a fejét, mélyen elpirulva a zavarodottságtól.

"Azért jöttem, hogy beszéljek önnel, Jeon úr, tudom, hogy azért, amit most mondok, ki fognak rúgni, de nem tudok tovább nézni rá. Jimin túlságosan értékes ahhoz, hogy így bántsam és megtörjem, soha többé nem veszek részt ebben a játékban, amit ön vezet. Nem érdekel a pénz, én végeztem itt. Mr. Jeon, legyen férfi és tegye rendbe."

A tekintetük találkozott, amikor Jungkook bólintott, érezve, hogy hideg borzongás fut végig a gerincén,

"Suga!" Felemelte a hangját, amikor a férfi meghajolt és távozni készült. "nem foglak kirúgni, köszönöm, hogy elmondtad, tényleg szükségem volt rá, hogy ezt halljam."

Suga döbbenten felkapta a szemét, de Jungkook félretette a poharat és a whiskysüveget.

"Tudnál még egy napot velem maradni, és elhoznád Jimin-t a holnapi randira. Helyrehozom, holnap mindent tisztázok, ahogyan kellett volna már régen."

Suga bólintott, a tekintetük röviden találkozott, mindketten kommunikáltak , szavak nélkül.

"Kérlek, menj haza és nézz utána Jimin-nek, aggódom érte."

"Persze, hogy fogok. Jimin az én drága barátom, és mindig vigyázni fogok rá, függetlenül attól, hogy ez már a munkám része-e vagy sem" - mondta Suga, amikor Jungkook álla megremegett.

Jimin annyira különleges volt, hogy mindenkit magával rántott a varázsával, őt, Sugát, Tae-t, még olyanokat is, mint Dahee vagy Hoseok, senki sem tudta elkerülni, hogy ne essen fülig szerelembe ezért a drága angyalért.

"Köszönöm, Suga" - suttogta Jungkook.

"Vigyázzon magára Jeon úr, tudom, hogy helyesen fog cselekedni" - hajolt meg újra Suga. majd elhagyta a szobát, amikor Jungkook a kanapé felé sétált a gyémánt csillárokra felnézve, reménykedve, hogy megtalálja a módját, hogy elmondja Jimin-nek az igazságot anélkül, hogy összetörné a szívét.

 -

"Talán inkább Jeon úrhoz kéne mennem?" Jimin a mozi épülete felé nézett, ami nem messze volt az iskolájuktól, amikor Suga leparkolt az autójával előtte.

"Ide jöttél, ugye? Különben is, a fiú nagyon csalódott lesz. Sosem lehet tudni, talán tényleg szép este lesz" - motyogta Suga.

Hangos sóhaj hagyta el Jimin ajkait, amikor elkezdett babrálni Jeon úr kapucnis pulcsijának ujjaival, amit viselt, mivel nem talált semmi szebbet, vagy olyat, amit szívesebben tekert volna szorosan maga köré.

"Nem lesz semmi baj" - küldött neki egy mosolyt Suga.

"Köszönöm Suga úr, kérem, maradjon a közelben" - sóhajtott fel Jimin az autó ajtaját kinyitva kisétált, hogy lássa, amint néhány fiatal csoportosan vagy párban sétál befelé a moziba a főbejáraton keresztül. Jungkooknak semmi nyoma nem volt odakint,Jimin szíve a mellkasában dobogott, amikor belépett a hatalmas terembe, hogy végigpásztázza az összes arcot, mégsem tartozott egyik sem a fiúhoz, akit annyira szeretett volna ma este megismerni, a csalódottság keveredett a vágó fájdalommal.

Jungkook lerázta őt? Biztos, hogy ki akarna egy ilyen hűtlen lúzerrel járni, mint ő. A tömeg lassan egyre kisebb lett, a vetítés ideje közeledett, Jimin gyomra minden egyes érkező személytől felfordult, de egyikük sem volt Jungkook. Menjen haza, vagy várjon, a telefonja néma maradt.

Jeon úr itt lett volna, gondolta. Igen persze,motyogta az elméje szarkasztikusan, soha nem lenne kint veled a moziban, hiszen te csak egy ágyi játékszer vagy, csak akkor, ha bekötött szemmel vagy ott. Öt perc volt hátra a film kezdéséigés Jimin már minden reményét elvesztette, mégis odasétált a hosszú pénztárgépes pulthoz, és a zsebpénzéből vett két jegyet, majd helyet talált a mozibemutatón, leült és várakozva, üresen bámulta a szőnyeget.

Köszi,hogy elolvastad♡