Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Seokjin úr megvárta, amíg a többi diák távozik, majd aggódó pillantást küldött felé.
''Jimin, látom, hogy valami nagyon rossz dolog történik veled "- kezdett el beszélni Seokjin úr a bensőjét csavargatva.
"Jól vagyok" - motyogta Jimin.
"Én vagyok az osztályfőnököd, mélyen törődöm a diákjaimmal, és nem nézhetem csak úgy végig, ami veled történik. Szakszerű segítségre van szükséged, Jimin."
Jimin szíve a mellkasában kezdett dobogni.
"Kérlek, elfogadnád a segítségemet? Ez egy nagyszerű terapeuta száma, beszéltem vele rólad, és hajlandó veled dolgozni, de felnőtt vagy, így csak te teheted meg az első lépést a gyógyulás felé. Kérlek, fontold meg végre ezt a lehetőséget" - tartott feléje Seokjin úr egy szakszerűen kinézett kártyát.
"Köszönöm a próbálkozást, de nincs rá pénzem" - sziszegte Jimin.
"Kifizetem a terápiádat" - mondta Seokjin úr a szemébe nézve, amikor
Jimin állkapcsa megremegett.
"Miért?" Dadogott.
"Mert törődöm veled, a tanítványom vagy, az egyik legjobb és legszorgalmasabb tanítványom. Megérdemelsz egy esélyt egy jobb jövőre. Kérlek, fontold meg."
Jimin az ajkába harapott, hogy ne engedje ki a könnyeit, a tekintete Jungkook üres helyére esett, ami mindig egy fájdalmas üreget nyitott benne, ahogy hiányzott neki Jungkook mosolya, a csillogás a szemében, a hangja, az illata, a nagy meleg tenyere, a csókja íze, a karjaiban elaludni, olyan biztonságban érezni magát, ahogy soha többé nem fogja érezni.
"Tudom, hogy nem vagy ugyanaz, mióta Jungkook elment" - suttogta Mr.
Seokjin, és Jimin könnyei akarata ellenére törtek elő.
"Annyira utálom őt" - motyogta.
"A második dolog, amit elhatároztam, hogy ezen a, héten összehívom az összes tanár gyűlését, hogy kirúgjuk Junokot az iskolából, korábban kellett volna cselekednem, de mindent meg fogok tenni, hogy soha ne engedjem, hogy egy ilyen zsarnok, mint ő, befejezze a végzős évét."
"Mi?" Jimin döbbenten nézett fel a tanárára.
Ez tényleg igaz volt? Volt még valaki Hoseok mellett, aki hajlandó volt segíteni neki. Miért?
" Kérlek, fontold meg, hogy adj magadnak egy esélyt, és hívd fel a terapeutát", Seokjin úr a kártyára nézett, így Jimin kikapta a kezéből, magához vette a hátizsákot, majd kiviharzott az osztályteremből.
Miért történt ez? Miért nem tudtak mindannyian tudomást sem venni róla, mint mielőtt Jungkook belépett az életébe. Sokkal könnyebb volt mindig elutasítva lenni, nem pedig szeretve lenni meg ilyesmi...
"Park! Azért sírsz, mert túl sok f*-t nyeltél le tegnap este?" - hallotta Junoh sértő hangnemét, a vére felforrt, így nem nézett egyenesen a fiúra.
"Tudod mit Junoh fogd be a pofád, senki nem akarja hallgatni a hülyeségeidet. Akár meg is dögölhetsz, senkit nem érdekel" - sziszegte Jimin elhaladva mellette a döbbent diákok között, akik mind elmenekültek az útjából, és meglepetésére Junoh nem szólt semmit.
-
"Apa itthon van?" Kérdezte Jimin, amikor másnap reggel bedugta a fejét a konyhába.
Hosszú volt a szombat délelőtt, legszívesebben a szobájában maradt volna, de korgott a gyomra, ezért leosont a földszintre, szerencsére csak anya volt bent.
A tévé hangos, a műsorvezető a legfrissebb híreket olvasta.
"Apa elment horgászni nem jön vissza estig" - mondta, hangosabban forgatva a tévét. "Vidd ki a szemetet. Á, és jött egy levél neked, ott van a dohányzóasztalon".
Levél? Kitől? Jiminben hirtelen felfordult a gyomor, de a mosogató alatti szekrényhez sétált, hogy kivegye a szemeteszsákot.
Tegnap délután felhívta a terapeutát, és megbeszélt egy találkozót Hétfőre.
"A lenyűgöző Jimin Teleszkópot ma kezdték el építeni a Jeon Enterprise által a Mars Állomáson, ez az első és legnagyobb ember által készített projekt az űrben, ez megváltoztathatja az űrkutatás történetét..." - olvasta fel a műsorvezető, amikor Jimin megdermedt, és felnézett a TV képernyőre, hogy Dahee úr szimulációt mutat és bemutatja a projektet, Jimin szíve összezavarodott, különösen, hogy képek voltak azokról a lenyűgöző Jeon tornyokról és a hatalmas Mars Állomásról. "A Jimin Teleszkóp..." - mondta Dahee úr, amikor anya felsóhajtott.
"Vajon kit hívnak a családjában Jimin-nek?" - mondta a kávéscsészéért nyúlva.
Nem én vagyok a családja, és ő teljesen elvesztette az eszét, gondolta Jimin a konyhából kisietve a kávéasztalhoz sétálva, hogy átnézze a leveleket, és megtalálja a neki címzettet, amit a művészeti iskolából küldtek, a szívverése szaporán vert, mert ha most meglátja az elutasítást, az megöli az utolsó reményt az életében, ezért a levelet a farmerja hátsó zsebébe rejtette, majd a szemeteszsákkal kirohant, kinyitotta a bejárati ajtón, de az nekicsapódott valaminek.
"Mi a..." Jimin egy kicsit tovább nyitotta, amikor kiment a hidegre, mert két doboz feküdt a lábtörlőn, az egyikre az volt írva, hogy "öröm", a másikra pedig, hogy "megoldás".
Jimin szíve kihagyott egy ütemet, felnézett a kapu mögé,de nem volt senki ott, sem Suga, sem Jungkook autója. Ez valami hülye csíny volt, amit vele akartak eljátszani. Tényleg, a teleszkópot a nevével hívni, azt idehozni, nem volt túlzás?
Annyira hülye, napról napra jobban utálom, gondolta Jimin, figyelmen kívül hagyva a az őrült bizsergést a belsejében, amikor félretette a szemeteszsákot és leguggolt. hogy kinyissa a gyönyördobozt, és meglássa a fényes kék vibrátort, a forróság viharzott az ő arcára.
Tényleg Jeon úr? Jimin Teleszkóp, egy vibrátor a "Kéj" dobozban, mi a következő?
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
