𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐟𝐨𝐥𝐝𝐞𝐝 𝐛𝐲 𝐌𝐫.𝐉𝐞𝐨𝐧 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ

52.𝐑ó𝐳𝐬á𝐤

A tekintetük találkozott, és a férfi egész arca felragyogott egy értékes mosolyban.

"Jimin!" Szólt hozzá sietve, amikor Jimin még mindig teljesen megdöbbenten figyelt mindent, a dizájnerbőrcipőjétől kezdve a sötét öltönyén és egy kissé kigombolt fekete ingén át a formázott fürtjeiig és a három fülbevalóig mindkét fülében.

Egyáltalán Jungkook volt az, vagy ez valami káprázat volt?

"J-Jungkook?" Dadogta Jimin szörnyen elpirulva.

"Szia, elképesztő voltál, messze a legjobb előadás" - közeledett hozzá Jungkook, aki odahajolt hozzá, hogy elkápráztató módon megcsókolja az arcát. "Hm... és ezt neked hoztam" - nyomta a kezébe a hatalmas csokrot.

"Köszi", Jimin kerülte a szemkontaktust, lábujjai őrült táncot jártak a tornacipőjében, hirtelen Jungkook mellett találta magát lélekben, egy pillantást vetett a szakadt farmerre, zöld bolyhos kardigánra és egy boldog mackót ábrázoló pólóra, amit viselt.

"Jimin! Hát itt vagy!" Hallotta Taehyung hangját, ami minden szőrszálát felállított a testén a félelemtől.

Taehyung biztosan látta, hogy Jungkook arcon csókolja őt, mi van, ha Jeon úrnak elmondja?

"Taehyung, um... be szeretnélek mutatni. Ő Taehyung, kedves barátom. Ő pedig... ööö... Jungkook... én...." Jimin elidőzött a szónál, mivel tényleg nem volt ötlete, hogy kinek mutassa be Jungkookot. "Az én..." - dadogta. "Osztálytársam."

Taehyung furcsa grimaszt vágott, miközben nagy érdeklődéssel szemlélte Jungkookot.

"Szia, örülök, hogy megismerhetlek." Jungkook kinyújtotta a kezét, így Taehyung határozottan megrázta.

"Örülök, hogy látlak" - emelte fel Taehyung a szemöldökét, mire Jungkook erősen elpirult, lehajtva a fejét.

Jimin még kínosabban érezte magát, különösen, hogy azok a lányok, akiket korábban kuncogni látott, rossz pillantásokat vetettek rá, határozottan féltékenyek voltak, hogy az a jóképű férfi neki hozta azokat a gyönyörű rózsákat, nem nekik, Jimin teste tele volt pillangókkal, így a csokorhoz simult, belélegezve a rózsaszirmok és Jungkook kölnijének keverékét, a második olyan volt, mint egy finom drog.

"Te vagy Jimin barátja?" Kérdezte Taehyung a rózsákra mutatva, mire Jimin és Jungkook is teljesen lilára váltott.

"Még nem" - mosolygott Jungkook, miközben égő ujjbegyeivel végigsimított Jimin arcán, tekintetük találkozott, és úgy tűnt, mintha az egész világ megállt volna, egy másodpercre semmi más nem volt, csak Jungkook őzike szemei.

Taehyung köhintett, megkapva a figyelmüket.

"Üljünk le, és várjuk meg az ítéletet" - egy jelentőségteljes vigyor ült ki az arcára, miközben a széksorok közé sietett, Jimin gyorsan követte, mivel itt maradni Jungkook szemeibe fulladva veszélyes volt, így egy székre szorult barátja mellé, érezve, hogy szerelme a jobb oldalán lévő széket foglalja el.

A csokor megremegett izzadt tenyerében, és azt kívánta, bárcsak most döntene az őrült zsűri.

"Szóval Jungkook mesélj még magadról, kíváncsi vagyok" - vigyorgott Taehyung.

Jungkook felsóhajtott, és a tenyerét a tenyeréhez dörzsölte.

"Valahogy szeretek baseballozni és edzeni a konditeremben. Matekból viszont béna vagyok, igen, nagyjából ennyi."

"Mi a helyzet a jövőbeli tervekkel? Hol látod magad öt év múlva?" Taehyung folytatta a nyomozást, Jimin pedig csak ült ott, és rájött, hogy szinte semmit sem tud Jungkookról, még azt sem, hogy milyen egyetemet szeretne választani,míg Jeon úrról olyan sokat tudott, mintha már régóta barátok lennének.

"Hm... még nem gondoltam a jövőre" - motyogta Jungkook.

"Végzős évfolyamon" - jegyezte meg Taehyung szinte szarkasztikusan.

"Rendben, Jungkook, melyik egyetemre szeretnél menni?" Kérdezte Jimin. A fiúhoz fordulva, aki még hangosabban sóhajtott.

"A zsűri!" Kiáltotta a színpadra mutatva.

Jimin szívverése olyan gyorsan felgyorsult, mivel ott voltak a zsűritagok, akik bejöttek, a fő a mikrofont fogta, hogy felolvassa a verseny jegyzőkönyvét.

Jimin keze ösztönösen megérintette Jungkook kezét, összefonva az ujjaikat, így Jungkook megszorította.

A zsűri kiosztotta a harmadik és második díjat, Jimin pedig annyira ideges volt. reménytelenül reménykedett, még akkor is, ha ez annyira valószínűtlen volt.

"A Kortárs Táncdíj nyertese és az általa választott egyetem tandíjának 50%-át szponzoráló Akadémiánk Park Jimin úr. Gratulálunk!"

Jungkook felpattant a székéről, a karjaiba rántotta a teljesen elképedt Jimin-t, és minden levegőt kipréselt belőle.

"Gratulálok, bébi, hűha! Annyira boldog vagyok!

Jimin nehezen hagyta el a karjait és sétált a színpad felé a díj átadására. A kezét megrázták, megkérték, hogy pózoljon a trófeával és az oklevéllel a fotókon, mindez annyira furcsán hatott rá, hogy még azt sem tudta megnevezni, milyen állapotban volt, amíg le nem sétált a színpadról, visszatérve a fiúkhoz.

"Hűha, Jimin, te tényleg megcsináltad. Ez csak az én ujjbegyemnek köszönhető" - kuncogott Taehyung megölelve őt.

"Hát persze" - vigyorgott Jimin barátja karját bökdösve, de amikor a tekintete Jungkookra esett, a gyomra összeszorult.

Jungkook megfogta a tenyerét és a rózsacsokrot, mivel Jimin sok mindent tarthatott, kihúzta a szobából, Taehyung pedig szorosan követte őket.

"Jimin, szerencsés vagy. Olyan támogató barátod van, és gratulálok a győzelmedhez" - ugyanaz a lány, aki korábban közeledett hozzá, felemelte a hüvelykujját, így Jimin még jobban elpirult, és nem volt értelme elmondani neki, hogy Jungkook valójában nem a barátja, főleg nem úgy, hogy kézen fogva hagyják el az épületet.

"Szóval Jimin, készítettem neked egy tortát a győzelmed megünneplésére, menjünk - mondta Taehyung. "Te is meg vagy hívva Jungkook" - kacsintott a fiúra.

"Remek, majd én vezetek Jimin", Jungkook elkezdte húzni a színházépület körüli járdán.

"Igazából én nem a kocsimmal jöttem ide, úgyhogy magaddal vihetsz" - mondta Taehyung kuncogva. "Szívesen megnézném a kocsidat".

Köszi,hogy elolvastad♡