Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Tetszik a terv", mormolta Jimin, kidugva a nyelvét, amíg meg nem érintette Mr. Jeon ajkait, megízlelve azok formáját, ma este úgy döntött, hogy extra vad és pajkos lesz, megteszi mindazt, amire mindig is vágyott, de sosem volt bátorsága, miközben lecsúszott a mosdókagylóról, a hideg padlóra lépve, lassan végigsimította a nyelvét Mr. Jeonállkapcsán, a kiemelkedő ádámcsutkáján, a kulcscsontjain, a mellkasának elsőköves szobra közötti vonalon, ajkaival átpattant a kemény mellbimbóin, egy-egy sietős puszit adva mindegyiknek, az a bőr olyan jó, olyan finom ízű, a kedvenc íze, a kedvenc testhőmérséklete. Jeon úr hasizmainak vonalai olyan erősek,
Legalább hadd lássam őket egyszer, tudom, hogy tökéletesek, sikoltozott az elméje, de nem törődött azzal, hogy a nyelvével rajzolja ki őket. Jeon úr hosszú ujjai belegabalyodtak a hajába, Jimin zihálva térdelt a padlón, a köldökét szopogatva, tenyerével végigsimított szerelme v-vonalán és izmos combjain, nyelvével leért Jeon úr borotvált fanszőrzetének kissé karcos tetejére. Jimin elméje elhomályosult, amikor lejjebb kaparta, hogy a férfi kemény, mint a kő, így lehunyta szemeit a szemkötő alatt, hogy ajkai közé vegye egészen befelé, majdnem a torkáig.
Jeon úr ökölbe szorította a haját és megmozdította a csípőjét - a tektonikus sziklák összecsapódtak, az elveszett rakétahajó gravitációs mezőbe zuhant, amely tovább nyomta az űrbe, az ég kapui megnyíltak, és fényt, fényt, fényt mutattak, az egyetlen erőt a világegyetemben, amely képes hegyeket mozgatni.
-
Jimin szipogott. Egy meleg tenyér a füle köré fonódott, és a fülcimpájával játszott.
"Hé, mi történt?" Jeon úr suttogása betöltötte a hálószobát.
Jimin megrázta a fejét, érezte, ahogy a könnyek a bekötött szemek alól a párnára és az arcára gördülnek, Jeon úr a fürdőköpenye ujjával simogatta le őket.
"Jimin, Jimin! Valami rosszat tettem?"
"Nem, te vagy a legjobb... csak... ez az utolsó éjszakánk, és nem tudok. Fáj itt bent."
Jimin a mellkasára tette a zárt öklét.
"Hé, Jimin, nem kell, hogy így legyen. Annyi éjszakára jöhetsz ide, amennyit csak akarsz. Mindig."
"Nem Jeon úr, én nem vagyok ilyen, nem fogok kettős játékot űzni. Nem tudok. Ha én és Jungkook... ha a randi után én, úgymond... a barátja leszek, vagy valami ilyesmi, akkor nem jövök ide többé." Jimin az ajkába harapott, mert az állkapcsa remegett, nehéz volt beszélni.
"Jimin, kicsim... még nincs szombat. Szombaton többet fogsz tudni, kérlek ne bántsd magad ezzel. Nem számít, hogy mi történik a randevútok során, kérlek, csak arra gondolj, hogy a boldogságodat válaszd, oké?"
Jimin még jobban szipogva bólintott.
"Hogy fogok élni nélküled?"
"Ő is egy férfi, ő is képes arra, hogy jól érezd magad, a karjaiban tartson, megcsókoljon, álomba ringasson, meghallgassa a bánatodat és szenvedélyeidet, megünnepelje a sikereidet. Tud veled szexelni és örömet okozni, ezt te is tudod."
Jimin megrázta a fejét, közelebb húzódott, hogy arcát Jeon úr meleg mellkasába rejtse. Hogy mondhat ilyen ostobaságokat Jeon úr, gondolta, nem tudta, hogy csak képzeletben szexelt Jungkookkal, amikor Jungkook eljátszotta az arctalan szerelmét, de a valóságban soha nem kerülne ilyen közel sem Jungkookhoz, sem máshoz. Egy ilyen kötelék túl különleges volt ahhoz, hogy akárkinek könnyen odaadhassa. Ráadásul még ha ő és Jungkook végül el is jutnának ilyen messzire, biztosan évekig tartana, amíg megismerik egymást, amíg megpróbálná elfelejteni és gyógyítani a szívfájdalmát.
"Jimin?"
"Mi az?"
"Tudod, hogy még ha el is kezdesz valamit Jungkookkal, és nem úgy lesz, ahogy elképzelted, vagy egy bizonyos ponton azt gondolod, hogy ez nem az, bármikor visszatérhetsz. Én itt vagyok és várok rád,mindig."
Jimin hirtelen zokogásban tört ki. Hülye Jeon úr, nem tudta volna inkább... felfedni az arcát.
-
"Jimin tudod, hogy nem kell iskolába menned, ha nem akarsz" - Jeon úr hangja mintha karcos lett volna.
Kora reggel volt, Jimin hosszasan zuhanyozott, majd felöltözött, kezében a hátizsákjával és a fogkefével, amit még nem pakolt be, teste gyenge volt, szíve gyengébb.
"Megtarthatom ezt a szemkötőt, csak hogy... emlékezzek" - kérdezte, állkapcsa ismét remegett.
Tegnap este a csodálatos szex után egymás karjaiban feküdtek, sokat sírtak, nem tudtak aludni. Itt volt az ideje, hogy végleg elbúcsúzzanak, és Jimin rájött, hogy soha nem lesz készen.
" Természetesen megteheted. Mindet megtarthatod."
"Én csak ezt az egyet akarom", Jimin újabb keserű könnycseppet érzett, amikor eszébe jutott, hogy a tudós vezető az obszervatóriumban mesélt neki arról a három csillagképről, amit rávarrtak.
"Oké, persze" - landolt Jeon úr remegő keze az arcán.
"Jeon úr, elfelejtettem a tegnap estét, de van valamim az ön számára. már régen vettem önnek, de sosem volt alkalmam odaadni" - nyúlt a hátizsákja oldalzsebéhez, és megtapogatta a kis baseballjátékos szobrot, amit hónapokkal ezelőtt talált a bevásárlóközpontban, majd elővette, hogy Jeon úr felé nyújtsa. "Ő a legnagyobb baseballsztár a világon, de nem láthatjuk az arcát a sapka alatt, így te vagy az, aki örökké az álmodat éli", suttogta Jimin amikor Jeon úr szipogva ölelésbe húzta, ajkát a feje búbjához szorítva, egész teste remegett valamennyire Jimin a karjába csavarta, átölelte, csak tartotta sokáig.
" Jimin, te vagy életem szerelme" - csókolt Mr Jeon a haja közé.
"Szeretlek" - suttogta Jimin még mélyebben hozzá bújva, mindketten így álltak sokáig ,dermedten, amíg Jeon úr visszahúzódott, kivette a szobrot a kezéből.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
