58.𝐕𝐚𝐫á𝐳𝐬𝐥𝐚𝐭

304 37 21
                                    

"Jimin, megállapodunk

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

"Jimin, megállapodunk. Felnőtt ember vagyok. Jungkook biztosan meg fog állapodni, bárhogy is döntesz. Az emberek nem mondják el neked, amikor fiatal vagy, pedig kellene. A szerelem, az intimitás és a párkapcsolat ugyanolyan, mint a biciklizés megtanulása. Nem várhatod el, hogyha még soha nem ültél biciklin, aztán felpattansz rá és megnyered a bajnokságot. Nem, fenékre esel, megvakarod a térded és a karod, újra felállsz, elveszíted az egyensúlyod, fenékre esel, megvakarod a karod és a térded, amíg nem tanulod meg, hogyan kell megtartani az egyensúlyodat a kerékpáron, de ha egyszer megtanulod, soha nem fogod elfelejteni, mindegy, hány évig nem fogsz biciklizni".

Jimin kuncogott, tényleg csak Jeon úr tudott mindig valami sok fényt és vidámságot belé varázsolni.

"Ugyanez a helyzet a szerelemmel, nem tudod elsajátítani, ha nem próbálod ki, nem kísérletezel, nem tapasztalsz meg új dolgokat, új kapcsolatokat, csak akkor tudhatod meg, hogy mit szeretsz igazán, mit akarsz, milyen emberrel szeretnéd eltölteni a következő éveket, szóval nem baj, még ha meg is csókolod Jungkookot, még ha más dolgokat is teszel, ez csak arra késztet, hogy fejlődj, és segít, hogy felismerd, mit akarsz valójában egy kapcsolattól."

"Jeon úr, nem érinthetem meg Jungkookot, nem lenne fair önnel szemben. Előbb ki kell találnom, hogy kit kedvelek jobban."

"Hogyan akarod ezt kideríteni anélkül, hogy megpróbálnád? Nincs  a priori, a tudás a posteriori."

"Mit jelent ez?" Jimin annyira megdöbbent a szerelme szavain.

"Ez latinul van, nagyjából lefordítva" - nincs tudás a tapasztalat előtt, a tudás azután jön, hogy megtapasztaltál valamit, tehát az egyetlen módja annak, hogy kitaláld a szíved, ha elmész arra a randira és adsz egy esélyt annak a fiúnak, csak akkor fogod tudni, milyen érzés, és hogy ez a megfelelő dolog-e számodra." Jeon úr megsimogatta a nyakát, gyengéden masszírozta a kulcscsontjait.

Jimin szuszogva bólintott egy kicsit, mivel most már nem tudott mit mondani, Jeon úr érettsége, kedvessége és életismerete annyira lenyűgöző és elbűvölő volt, hogy ismét kapaszkodó nélkül esett el.

"Még van egy hetem" - suttogta suttogva, miközben végigsimította ujjait Jeon úr mellkasán, hogy az ing gombjaival játsszon. "El tudod érni, hogy soha ne felejtsem el azt a hetet, igaz?"

Jeon úr lélegzete egyenetlenné vált, mellkasa felemelkedett és lesüllyedt a tenyerei alatt, de Jimin elkezdte kigombolni az ingét, ajkait a férfi nyakához ragasztva, remélve, hogy eléggé be tudja kapcsolni őt ahhoz, hogy a feledésbe merüljön, a csillagok fölé, és elfelejtse minden rémálmát.

-

Hétfőn Jungkookkal találkozni rendkívül nehéz volt, a beszélgetéseik egész héten kínosan feszültek voltak.Minden este Jeon úrral egy kicsit nehezebb volt, mivel ez egy éjszakával kevesebbet jelentett a karjaiban. Jimin alig evett vagy aludt,sokat sírt. A közelgő búcsú Jeon úrral olyan nehéz, hogy sokszor fontolgatta, hogy lefújja a randit, de nem tette, így mielőtt észrevehette volna, csütörtök este volt,az utolsó éjszakájuk, mivel úgy döntött, hogy a pénteket Suga úrnál tölti, hogy kiszellőztesse a fejét.

"Jimin úr kérem válasszon egyet", jött az ismerős komornyik az ékszerekkel kirakott dobozzal, és őrült fájdalmat okozott, amikor Jimin ujjait a csillagos égboltos szemkötő köré zárta.

Vajon Jeon úr megengedné neki, hogy megtartsa, mint emléket mindarra, amit eddig tettek, az első szerelmükről.

A szemébe szökő könnyek elhomályosították a látását, így felsietett az emeletre, végigfutott a villán, amit már kívülről ismert, ez volt az otthona, jobban, mint bármely más hely valaha is, a szívszorító vágy, hogy soha többé ne engedje el, olyan éles fájdalommal töltötte meg az oldalát, hogy egy falba kapaszkodott, és nehéz levegőt vett. Tényleg jobb választás volt, hogy elkezdjen valamit az osztálytársával, aki még csak haza sem hívta soha, hogy visszamenjen az ijesztő szüleivel élni, és naponta hallgassa a sértegetéseiket.

Jobb is így, ennek itt úgysem lesz jövője, gondolta magában, és folytatta útját Jeon úr hálószobája felé, belenézett, és üresen találta. Persze Jeon úr dolgozott, mióta a távcső leégett, rendkívül keményen dolgozott.

Kérlek, gyere gyorsan haza, nem akarok egy másodpercet sem vesztegetni veled, gondolta Jimin végigsétálva a szobán, megérintve a bútorokat, próbálva minden apró részletre emlékezni.

A mackó, amit Jeon úrnak vásárolt, az éjjeliszekrényen ült az iPadje és néhány rajza mellett, a látvány megforgatta Jimin szívét, hiszen mindketten túl mélyre estek, igaz?

Össze kell szednem a dolgaimat - motyogta Jimin a fejében, miközben a ruhatárhoz sétált, és megtalálta azt a néhány ruhát, ami az övé volt, és az iskolai hátizsákjába gyűrte őket.

Úgy tűnt, mintha minden egyes mozdulat átvágta volna, mégis szükség volt rá. A fürdőszobában, ahová később lépett be, Jeon úr parfümjének illatát érezte, ami hirtelen felborította a gyomrát,de Jimin nem törődött azzal, hogy minden piperecikkét magához vegye, csak a fogkeféjét hagyta a mosdó feletti polcon, arra még szüksége lesz ma este vagy holnap reggel.

"Kész" - suttogta Jimin körbetekintve, izzadt tenyerét az iskolai egyenruha nadrágjához dörzsölve.

Az ajtó recsegése minden érzékszervét felkeltette, és egy ijesztő másodpercig azt fontolgatta, hogy megszegi az összes szabályt, kisétál és belenéz Jeon úr arcába, hogy megtörje a varázslatot, és talán van esélye, hogy a mese valóra váljon, de ehelyett a kezét a mosdókagylóra kulcsolta, nagy levegőt véve.

"Jiminie itt vagy?" Jeon úr hangja minden szőrszálát felállította.

"kijövök a fürdőszobából, csukva van a szemem kérem, kösse be a szememet", emelte fel a hangját Jimin az ajtó felé fordulva, majd lehunyta a szemét, ismét úgy érezte, hogy nincs esélye, a kezét kinyújtva sétált, hogy ne ütközzön valamibe, amíg nagy, meleg tenyerekbe nem burkolózott.

"Szia angyalom" - húzta magához Jeon úr, így Jimin a kőmellkasának ütközött.

Simán, mintha megpecsételte volna az örökkévalóságot a megtörhetetlen varázslat, a szemkötő gyengéden a szemére került, és ő zihált egyet.

Simán, mintha megpecsételte volna az örökkévalóságot a megtörhetetlen varázslat, a szemkötő gyengéden a szemére került, és ő zihált egyet

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Köszi,hogy elolvastad♡

𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐟𝐨𝐥𝐝𝐞𝐝 𝐛𝐲 𝐌𝐫.𝐉𝐞𝐨𝐧 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ Donde viven las historias. Descúbrelo ahora