Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
"Miért aggódsz értem ennyire, hiszen alig két napja ismersz?" Kérdezte Jimin elpirulva.
"Aranyos vagy... vagyis... igen... szia" - viharzott ki Jungkook a mosdóból a folyosó falának támaszkodva, élesen belélegezve.
Milyen idióta volt ő valójában? Nem tudott volna valahogy normálisan viselkedni Jimin körül, még akkor is, ha az érzékei őrültséget játszottak a vágytól, a szerelemtől, a szükségtől, az emlékektől, hogy megcsókolja Jimin minden centiméterét, és elvitte őt a csillagokig, és még tovább, nem tudtak volna barátok lenni, kéz a kézben sétálni a folyosókon, összebújni a szünetekben, édes csókokat osztani, mindenféle furcsa páros dolgokat csinálni, egyforma ingeket és kiegészítőket viselni,flörtölni, beszélgetni, randizni.
Ezen dolgozol, emlékeztette magát, hogy a lábát az alagsorba vezető lépcső felé parancsolja, ahonnan az öltözőbe viharzott, és gyorsan öltözködni kezdett, de Junoh bejött, és egy gyűlölködő pillantást vetett rá.
"Mi bajod van Jimin-nel?" Kérdezte Jungkook elkapva mindenki figyelmét.
"A babaarca, az ötös osztályzatai, a mindig szépen elkészített házi feladatai, az, hogy mindenre tudja a választ a tanár kérdéseire, ez tényleg beteges. Nem tudok rá nézni anélkül, hogy ne zokognék" - nevetett Junoh gúnyosan. "Te nem csak a nadrágjába akarsz bejutni?" Sziszegte, amikor Jungkook olyan erővel vágta a szekrényhez, hogy Junoh összerezzent.
Jungkook alkarja addig nyomta a fiú torkát, amíg az durva hangokat kezdett kiadni.
"Álmodsz arról, hogy lefekteted Jimin-t?" Kérdezte Jungkook, amikor a fiú szemei kitágultak a tiszta félelemtől. "Mondom neked, hogy ez nem fog megtörténni, még a képzeletedben sem."
Elengedte, amikor Junoh köhögve megcsúszott a padlón, de Jungkook nem törődött vele, megragadta a hosszú ujjú pólóját, és eltűnt a fülkében, hogy átöltözzön. A fiúknak semmiképp sem szabadna látniuk a tetoválásait.
-
"Jimin! Itt vagyok!"
Jimin lelassította a lépteit, épp most hagyta el a könyvtárat, ahol az elmúlt órát azzal töltötte, hogy megcsinálta az összes házi feladatát és tanult a tesztekre, bár nem igazán tudott koncentrálni, így húsz percig csak bámult ki az ablakon, arra gondolt, hogy Jungkook aranyosnak nevezte őt, kölcsönkérte adta neki a melegítőnadrágját, amit most viselt, hogy Jeon úr tegnap este az ágyában ölelgette őt, és a hülye agya megint Jungkook szép arcát ragasztotta Jeon úr arctalan képéhez.
