A Jimin testén végigfutó libabőr sok pillangót ébresztett fel.
"Válassz egyet, aztán nyisd ki" - mondta Jeon úr, mire Jimin végigsimította ujjaival a " gyönyör" feliratú dobozon.
Vajon Jeon úr idejönne és magával vinné őt erre a pikniktakaróra, ha ezt választaná, vagy valami trükk volt mögötte. Tekintete a "megoldás" dobozon akadt meg. Vajon hordozna néhányválaszt arra, hogy ki Jeon úr, vagy lesz benne gyógyír bármelyik problémájára?
Annyi lehetőség nyílt, mindkét ötlet egyformán csábító.
"Nehéz döntés" - mondta Jimin.
"Ne siess, ráérünk egész este" - nevetett Jeon úr.
"Ah!" Jimin felsóhajtott, megérintve az örömdobozt, majd visszatérve a "megoldás" dobozhoz.
"Adnál egy tippet?" Kérdezte Jimin.
" Válaszd azt, amiért a szíved dobog." Jeon úr szórakozottnak tűnt,nagyon szánalmasan nézhetett ki, amikor olyan keményen küzdött a dobozok felett, a tekintete a középsőre esett a " szemkötő" szóval, ami borzongást hozott a szervezetébe.
Amire a szívem igazán vágyik, a gondolat, hogy a karjaiban tartson, mint tegnap este. Jimin szíve összevissza dobogott, amikor kihúztaa szemkötős dobozt, felfedezve benne a csillagképes szemkötőt, kihúzta és felvette, amikor hallotta a sóhajt a vonal túloldalán.
"Miért ezt a dobozt választottad?" Kérdezte Jeon úr.
"Csak véletlenszerűen" - hazudta a hidegtől vagy az izgalomtól, vagy mindkettőtől remegve. "Mi volt a másik kettőben?"
"Nem árulom el", Jeon úr komolyan beszélt.
"Miért?"
"Mert az életben a választáshoz el kell veszítened a többi lehetőséget. A legfontosabb, hogy úgy döntsünk, hogy a nyereségek meghaladják a veszteségeket."
Jimin az ajkába harapva bólintott, ahogy ott ült ebben az annyira ismert sötétségben.
"És most mi lesz?" Kérdezte.
Jeon úr csendben volt, így még jobban kezdett remegni a takarón térdelve, érezve, ahogy a hideg óceáni szél átfújja a ruháját. Még kabátja sem volt, túl sötét volt ahhoz, hogy utat keressen lefelé a hegyről, így itt rekedt a világ valamelyik sziklaszirtjén.
"Jeon úr?" Kérdezte egyre nyugtalanabbul, de valami megszólalt mögötte, hallotta a hangot, ami egyre hangosabbá vált.
A fölötte lévő levegőt hatalmas szél emelte fel.
"Mi történik?" Kérdezte Jimin.
"Minden rendben, Jimin minden rendben" - hallotta az oly jól ismert hangot, ami megpróbált hangosabb lenni, mint azok a zajok. "Csak kövesd az asszisztensemet."
Jimin megremegett, amikor valaki odajött hozzá, megfogta a kezét, átvezette őt azon a mechanikus viharon, azt mondta neki, hogy üljön le, és hogy csatolja be az öveit, és nagy fejhallgatókat nyomott a fejére. Egy másodperccel később felemelték a levegőbe.
"Jeon úr azt akarja, hogy vegye le a szemkötőt" - mondta egy másik férfi, így Jimin lehúzta, és felfedezte, hogy egy helikopterben van, amely simán repül a sötét óceán felett.
"Hűha, ez annyira király!" Sikoltott Jimin az ablakhoz mozdulva, kifelé pillantva.
"De ott hagytam a telefonomat" - lett teljesen ideges.
"Ne aggódj, mindjárt visszamegyünk, Jeon úr csak azt akarta, hogy exkluzív utat adjunk neked" - vigyorgott a férfi, aki bevezette a helikopterbe, így Jimin bólintott.
Őrült ember, ennyi pénzt és energiát költött arra, hogy felpezsdítse, és Jimin megrázta a fejét. Amikor a legszebb dolgok egyszerűek voltak, mint például az, hogy Jungkook kölcsönkérte tőle a melegítőnadrágját, és ma aranyosnak nevezte. Jimin megsimogatta az anyagot, miközben a hullámokban tükröződő holdat nézte. Ne gondolj Jungkookra, ő csak kedves próbál lenni, barát,te vagy Jeon úr titkos szeretője, gondolta figyelve a sziklák látványát a szálkás éjszakai fényben, próbált csak itt és most lenni.
"Tetszik?" Kérdezte a férfi.
" Igen, olyan szép", Jimin az ajkába harapott, mert túlságosan elérzékenyült ok nélkül.
A helikopter kört tett, és visszarepült a kivilágított csillagvizsgáló felé. A szemkötő izzadtan morzsolódott a kezében, amikor közeledtek. Jimin szíve majdnem elhagyta a mellkasát a dobogástól, a helikopter lelassult, hogy lejjebb ereszkedjen a domb fölé, és Jimin még több fényt fedezett fel, égő fényeket, valamint egy ember alakját, aki ott várakozott, a pulzusa olyan őrült volt, hogy azt hitte, el fog ájulni.
A helikopter leszállt, amikor ugyanaz a férfi sietett levenni a fejhallgatóját, és kicsatolta az övét.
"Szép estét, Park úr" - mondta, mosolyt küldve neki, támogatva Jimin útját kifelé, mivel a lábai nem akarták ilyen hirtelen vinni.
A helikopter szinte azonnal felemelkedett, ott hagyva őt, pont a kivilágított takarón és egy magas, teljesen feketébe öltözött férfi sziluettjén, aki vele szemben állt, háttal állt a másik oldalon, és a fenébe, a vállai olyan deszkásak voltak.
"Um... Jeon úr?" Jimin érezte, hogy a hangja megrepedezik.
A férfi megrándult, még mindig ott állt.
"Tedd fel a szemkötőt" - az a reszelős, szexi hang annyira megrémítette, hogy szinte térdre rogyott .
Remegő kezei alig találtak utat a szemkötő felhelyezéséhez, elméje mintha Jeon úr hátának képére tapadt volna. A fenébe, az a férfi biztos elfoglalta a tornatermet éjjel-nappal, gondolta Jimin, és szinte könyörögni tudott Jeon úrnak, hogy csak, engedje meg neki, hogy lássa a testét.
Egy bizonyos közelség zárult körülötte, kedvenc tenyerei az arcán landoltak, éhes csókba rántva őt, amire ő teljes szenvedéllyel válaszolt.
Köszi,hogy elolvastad♡
ESTÁS LEYENDO
𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐟𝐨𝐥𝐝𝐞𝐝 𝐛𝐲 𝐌𝐫.𝐉𝐞𝐨𝐧 | ʲⁱᵏᵒᵒᵏ
RomanceAz iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...