Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Tényleg olyan sokáig titkolta el ezt a tudást maga elől, hogy azért ment keresztül azon a tengernyi fájdalmon, mert egyiküket sem akarta elveszíteni, mindkettőjüket az életében akarta tartani, de soha nem mert még csak gondolni sem arra, hogy ők ugyanaz a személy.
Volt, hogy a legnagyobb álom beteljesülése olyan ijesztő volt, hogy elmenekült, el akarta zárni magát az egész világtól, ki akarta vágni a bőréből ezt a vágyat, mert Mr. Jeon, hogy Jungkook volt, valósággá tette, hogy képes volt egy férfit, egy szeretőt, egy barátot, egy élettársat, egy legjobb barátot határok nélkül,és ez a perspektíva a teljes beteljesülés olyan ijesztő volt, hogy elfutott önmagától. Amikor volt egy vak folt közöttük, Jeon úr az, aki távol tartotta őt Jungkooktól, minden rendben volt, mert ez soha nem történhetett meg, soha nem válhatott valóra. A legmélyebb és legszörnyűbb álma az volt, hogy szeressen, hogy szeressék, hogy örömet szerezzenek neki, hogy biztonságban és méltónak érezze magát, hogy csodálják, hogy legyen valaki, aki nem ítélkezik fölötte, mindig támogatja és bátorságot ad neki, aki szereti a táncát, szépnek találja úgy, ahogy van, szereti őt minden hibájával együtt azért, aki ő, mert ő volt. Ő így szerette Jungkookot.
"Mi?" Kérdezte Jungkook elpirulva.
"Kérlek, hadd lássalak titeket, mindannyiótokat" - suttogta Jimin hosszan elidőzve a tekintetét a testén.
Jungkook még jobban elpirult, mégis feljebb lépett az ágyon, kikapcsolta a farmerját, gyorsan levette a fehérneműjével együtt, hogy teljesen meztelenül térdeljen a paplanra kipirult arccal és leeresztett szemhéjakkal, nem mert felnézni rá, amikor Jimin figyelte őt, képtelen volt elhinni, hogy ez a tökéletes férfi ilyen félénk és óvatos, rájött, hogy szüksége volt a szemkötőre, hogy elrejtse, milyen sebezhető, érzékeny és egy érzelmi roncs a szeretet előtt. Jimin annyira megdöbbent, mint kiderült, hogy sokkal több bátorsággal mutatta meg magát és a testét szabadon.
"Wow" - suttogta Jimin, remegő kezét kinyújtva, hogy megérintse Jungkook mellkasát, és érezze a szapora szívverését. "Tényleg olyan sokáig titkoltad ezt előlem, hogy tehetted "- Jimin könnyedén megütötte a karját, hogy kissé fájdalmasan beleharapjon a bicepszébe, miközben Jungkook összerezzent.
"Azt hiszem, ezt megérdemeltem" - vigyorgott.
"Annyira, de annyira sajnálom", Jimin kiborult, amikor látta, hogy a fognyomok között némi vér van.
"Pszt" - húzta magához Jungkook, amikor Jimin bocsánatkérést mormolva csókolgatni kezdte a karját és a vállát. "Hé, egy kis harapás nem fog megölni" - kuncogott Jungkook a haját simogatva, hogy megnyugtassa.
"Annyira nagyon sajnálom...."
"Fogd be azt a gyönyörű szádat", Jungkook hirtelen a szája fölé borult, és a matracra borította, odanyomva őt, a nyelve olyan keményen dolgozott, hogy sötét lett Jimin szemei előtt, a teste lüktetett a felszabadulásért, amikor Jungkook éhes, szenvedélyes csókok között lehúzta a nadrágját és az alsónadrágját. Testük puha és ragacsos, égő, egymáson siklott, amikor az utolsó ruhadarabok elengedték, így csak bőr a bőrön maradtak, Jimin ajkai olyan teltek voltak, hogy nehezen kapott levegőt, a sarkai beleásták magukat Jungkook hátának alsó részébe, amikor az megpróbálta a hasizmához préselni a hosszát, hogy valami kegyelmet nyerjen a tűznek.
"Kérlek! Kérlek!" Könyörgött, amikor lihegve elhúzódtak egymástól, és Jungkook a szemébe nézett, a rendetlen fürtjeiről lecsorgó izzadság olyan finoman csapódott Jimin arcába, hogy kinyújtotta a nyelvét, hogy elkapja azokat a cseppeket, de Jungkook minden oldalról megnyalta a nyelvét, még mindig őt figyelve, miközben hirtelen beléje nyomult, a feneke közé fájdalmasan, mivel már átkozottul két hónapja nem érezte azt a f* ott.
A tekintetük egy pillanatra sem szakadt meg, még akkor sem, amikor Jungkook lassan, kínzásként mozgatta a csípőjét, Jimin mégis ökölbe szorította a férfi haját, és figyelte minden egyes arckifejezését, minden egyes izomrándulását, képtelen volt felfogni az előtte lévő tökéletes látványt. Jungkook lökései még sosem voltak ilyen lassúak,mégis olyan volt, mintha varázslatban fürödtek volna, az a lassú szenvedélyes mód, ahogy testük kitöltötte egymást, miközben egyikük sem akart félrenézni egy másodpercre sem, Jungkook csípőlökése egyre gyorsabb lett, Jimin pedig kapaszkodott, a szemei könnyeztek, mert olyan sokáig nyitva voltak, szinte pislogás nélkül, de teljesen elveszett abban a tekintetben, ami keményebben esett, mint valaha, az alsó testében lévő égő fájdalom miatt, amit felül kellett múlnia, összeszorítva a fogait és összeszorítva a lepedőt, könyörögve Jungkooknak, hogy hagyja abba és folytassa, amíg a felszabadulás el nem jön és csak a gyönyör marad, Jungkook halk nyögései olyan szexiek voltak, a csípője egyenletes, kemény lökésekben ringatózott benne, egész teste megfeszült az erőfeszítéstől, a róla lecsorgó izzadság keveredett az övével, testük olyan magasan küzdött, hogy megtartsák ezt a pozíciót, Jimin csúszós kezei alig tudták Jungkook nyakát megtartani, a görcsök a feneke között az egész alsó testét és a lábát remegésre késztették, néhány nedv hagyta el a kincseit Jungkook hasán, de a hegyét még keményebben dörzsölte hozzá, és a párnák mentén hajolt meg, mint egy íj, lehunyta a szemét, hogy érezze a forró ajkakat a nyakán, ahogy őrülten szopogatják.
"Még... a fenébe is... még... még... Ah!" Kiabált, könyörgött, kapaszkodó nélkül zuhant, az egész hálószoba remegett a benne megnyíló földrengéstől, lüktetett a koponyájában, minden egyes izma olyan őrülten remegett, hogy a hosszabb kitartás értelmetlen volt az ő és Jungkook teste eggyé vált a csillagok örökkévalóságával, amibe beleesett, lebegve abban a pusztító hullámban, ami még mindig földrengés és megváltás, pusztulás és mennyország volt.
A csúcspont új dimenziókba vitte őt, tovább tartott, mint valaha, és késleltetve tért vissza, felemelve a szemét, hogy lássa az arcot, amit a legjobban szeretett, centikkel az övé fölött, tekintetük egy másodpercre találkozott, mielőtt Jungkook a testére omlott, nehéz lélegzetvételeket kapva a nyakához.
Jimin teste olyan gyenge volt, hogy alig tudta felemelni a karjait, mégis elkezdett játszani Jungkook nedves hajával, lehajolt, hogy megcsókolja a homloka oldalát, és a bőréhez tapadva maradjon, mindketten mozdulatlanul feküdtek, próbáltak visszatalálni egymáshoz.
"Köszönöm "- suttogta Jimin, olyan reszelős hangon.
Ahelyett, hogy válaszolt volna, Jungkook megcsókolta a nyakát, hosszan szívogatva a bőrét, pillanatokig, mindketten teljesen elvesztek, még inkább, amikor az ajkaik megtalálták egymást, és úgy olvadtak össze, mint meleg vaníliafagylalt ,nyelv a nyelvre. Örökre. Végtelenül. Örökké. Végtelenül. Ismétlésben.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
