Az iskolában terrorizálták, otthon pedig állandóan kiabáltak vele, Jimin sosem érezte, hogy szeretik, ezért amikor egy félénk milliárdos, Jeon úr kiküldi hozzá a munkását, azt állítva, hogy ő álmai fiúja, Jimin beleegyezik, hogy a titkos szeretője l...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Jimin megrázta a fejét, felemelte a "Megoldás" fedelét, hogy meglásson benne egy levelet, néhány hivatalos iratot és egy kulcscsomót, a gyomra felfordult, a szívverése szapora lett, amikor gyorsan végigolvasta a levelet.
Kedves Jimin,
tudom, hogy én vagyok az utolsó ember, akitől azt szeretnéd, hogy írjak neked, de közeledik az érettségid, és a középiskola befejezése után szükséged lesz egy helyre magadnak egy biztonságos helyre, ahol szabadon pihenhetsz, ahol nem zavarnak mások, akik bármilyen módon behatolnak a személyes teredbe vagy a magánéletedbe. Szükséged van egy helyre a kreativitásodnak, a szenvedélyeidnek, a táncodnak, ezért kérlek, fogadd el, hogy egy ilyen hely tulajdonosa leszel. A régi lakóházam mostantól csak a tiéd. A következő papír a tulajdonjogod közjegyzői okirata, remélem, hogy ez a hely lehetővé teszi számodra, hogy emberként és táncosként fejlődj, és biztonságos kikötőd lesz az élet viharaiban.
Mindig hiányozni fogsz
Örökké a tiéd
Jeon Jungkook
"Jimin?"
Megdöbbenve nézett fel, hogy anyukája ott áll a bejárati lépcsőn, hiszen az egész világot elfelejtette, amikor Jungkook levelébe merült.
"Ööö..." - dadogta, de a nő tekintete a combjára esett, ahol a kezében tartott dobozok voltak, a szemei pedig döbbenten tágra nyíltak.
"Az egy vibrátor? Jimin te ilyeneket használsz!"
"Öhm, az" - legyintett a vibrátorral a levegőben. "Valami szemét, a szomszéd lányának van egy tréfacsatornája, és... biztos itt hagyta."
"Tedd azt azonnal a szemétbe!" Kiabált az anyja. "Mielőtt bárki meglátja. beszélek velük" - küldött egy rosszindulatú pillantást a szomszéd ház felé, amikor Jimin nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon, néhány arany pillangó táncolt a bensőjében, így megragadta a dobozokat, a szemeteszsákot, majd a fő konténerhez sétált, kidobva mindent, beleértve a dildót is, miközben Jungkook levelét, az épület tulajdonosi igazolását és a kulcsokat a zsebébe rejtette, a szíve hirtelen annyira megélénkült, hogy táncolni tudott. Már majdnem elfelejtette, milyen szép volt Jeon úr kedvessége.
Az egyetlen biztos helye...
Tényleg el tudná fogadni azt az épületet, és itt hagyhatná azt a poklot,szabadon azt csinálhatna, amit akar, úgy élhetne, ahogy akar, táncolhatna, hiszen Jeon urat ismerve ott biztosan egy egész gyakorlóterem várna rá, és ha mégsem, az a ház akkora volt, az a tető, ahonnan a város nagy részét belátta, el tudta képzelni magát ott táncolni, a lábai maguktól mozognak, lépéseket alkotva. Miért csak Jungkook ült a tető szélén és nézte őt csillogó szemekkel a képzeletében, felállt, hogy odasétáljon hozzá, és felemelje, megpörgesse a levegőben, hogy repülhessen.
"Jimin! Süket vagy, vagy mi van!" Az anyja kiabálása megállította őt a ház lépcsőjén.
"Miért?"
"Szedd össze magad, fiam" - rázta a fejét az anyja, és eltűnt a házban, amikor a fiúnak szüksége volt egy pillanatra, hogy visszatérjen a szobájába, és kivegye a zsebeiből a holmiját, tekintete a művészeti iskolából kapott levélre esett, de nem volt bátorsága kinyitni, nem volt több hely, hogy itt üljön ebben a házban, ezért a telefonját találta meg, a rendkívül rövid listát böngészve a kapcsolatairól, és habozott, mielőtt megnyomta a "Suga úr: A jelzések sokáig tartottak, amíg egy ismerős mély hang megszólalt.
"Jimin, tényleg te hívsz?"
"Igen, azt hiszem, én vagyok az."
"Jó hallani téged."
"Őszintén szólva én is örülök, hogy hallak" - kuncogott Jimin. "Suga úr, mit csinál ma?"
"Elmegyek a tóparti házamhoz néhány barátommal, iszogatni fogunk, unalmas öregember történeteket mesélünk, eszünk és tábortűz körül fogunk ülni."
"Jól hangzik... ugye ő?"
"Nem, Jeon úr nincs meghívva" - nevetett Suga. "Miért?"
"Nem lenne baj, ha... én is jönnék?" - kérdezte Jimin, akinek hangosan dobogott a szíve.
"Persze, ha nem unatkozol halálra velünk, öregemberekkel, akkor szívesen látunk. hamarosan indulok oda, ha akarod, felvehetlek?"
"Igen kérem. Összepakolom a cuccaimat" - ugrott fel Jimin az ágyából.
"Fél óra múlva nálad leszek."
"Jimin, hová mész?" Kérdezte az anyukája, amikor éppen összekötötte a kabátját fél órával később az előszobában.
"Kifelé, ma este ne számíts rám" - motyogta, felkapva a kabátját a aztán kiviharzott Suga várakozó terepjárója felé futva, a kocsi látványától a lábujjai táncra perdültek a cipőjében az izgalomtól.
"Szia, rég nem láttalak", vigyorgott rá Suga, úgyhogy Jimin érezte, hogy az arca fáj a mosolygástól.
Olyan régóta nem mosolygott már igazán.
"Én is" - mormolta, amikor a férfi hip-hop lejátszási listát tett be, majd elindította a kocsit, ami elhajtott, Jimin gyomra összeszorult az izgalomtól, hiszen végre nem kell otthon töltenie a szombatot, talán ő és Mr. Suga valóban újra barátok lehetnek, mindezek ellenére ő csak a munkáját végezte, és kötelessége volt megtartani Jeon úr titkát, így nem ő volt itt a bűnös.
"Hogy vagy, Jimin?" Suga komolyan nézett rá, amikor a boldogság elpárolgott.
"Rosszul, azt hiszem. Azok voltak a legnehezebb hónapok egész életemben, sok olyan pillanat volt, amikor azt hittem, nem fogom túlélni, de megígértem a barátomnak, hogy nem veszem el az életem" - döntött úgy Jimin, hogy őszinte lesz.
Suga felsóhajtott.
" már jobban vagyok, Seokjin úr talált nekem egy terapeutát, fizetni fogja az óráimat, úgy néz ki, Junoh-t ki fogják rúgni, a dolgok kissé felfelé mennek."
"Örömmel hallom, tudod, hogy amikor csak szükséged van egy barátra, én itt vagyok neked, még a munkámból is ki akartam lépni egy időben, felhívtam Jeon urat, amiért megbántott téged, ő a szívére vette a szavaimat, mivel másnap már szembesített téged.".
Jimin döbbenten nyitotta ki a száját, miközben Sugára nézett.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
