-D... - súgtam halkan.
-Felébredtél?! - ugrott hozzám rögtön.
-Mi történt? - kezdtem volna felülni, azonban újra az a kín futott át a testemen, mint nem olyan régen.
-Fáj még valahol? - nézett rám aggódon.
-Te most aggódsz? - húztam fel a szemöldökömet.
-Én? - nézett rám csodálkozva majd hirtelen elengedte a kezemet. - Nem. - fordult el.
Megforgattam a szememet.
-Brian jól van?
-Te most komolyan, amiatt a seggfej miatt aggódsz, mintsem saját magadért?! - kelt ki magából. Karbafonta a kezét. Látszott rajta, hogy majd szétrobban az idegtől.
-Szóval... - próbáltam a szemébe nézni, de végig kerülte az enyémet - jól van?
Nem válaszolt. Vettem egy mély levegőt.
-Oké, játszhatjuk így is. - mondtam lekezelőn majd hirtelen kirántottam magamból a tűt és letéptem a csipeszeket.
-Mi a francot csinálsz?! - ordított rám majd odaugrott és vissza fektetett az ágyra.
-Szóra bírlak. - mosolyogtam rá ördögien.
-Te... - húzta össze szemeit majd nagy levegőt vett - Mondhatni móresre tanítottam. - mondta majd elnézett rólam.
-Móresre tanítottad? Ez mégis mit... - hirtelen koppant - Te megölted?!
-Igen. - mondta egyszerűen.
Teljesen elakadt a szavam.
-D... - súgtam halkan - Te most...
-Csak egy ember, semmi több.
-Csak egy ember?! D, hallod magad?! - ültem fel az ágyon, de ő újra visszafektetett. -Elvettél egy életet!
-És még mennyit fogok.
-D! - szóltam rá eréjesen.
-Figyelj Yana - hajolt közel hozzám - Itt vagy te vadászod le őket vagy ők fognak téged. Ezt jól jegyezd meg. - simított végig az arcomon, amitől most teljesen kirázott a hideg.
Csak bámultam a szemébe. Hogy történhetett így? Azonban igazat adtam neki félig. Bármennyire se szerettem volna bevallani, de igaza volt.
-Itt minden élet-halál kérdése. - mondtam ki halkan.
-Itt minden élet-halál kérdése. - ismételte utánam, miközben mélyen a szemembe nézett. - Nekem most mennem kell. - egyenesedett fel. Szememmel rögtön végig mértem. A haja ugyanúgy bezselézve és hátra fésülve. Egy fekete ing, ami rá volt feszülve, így kiadta hasának tökéletes vonalait. Bőrkabát. Fekete nadrág, ami a combjához feszült és bakancs. Nem tudom miért, de rajta mindig valahogy szemet vonzó volt ez a szett. Vagy csak nekem? Várjunk csak miről beszélek?
D, mielőtt kiment volna rám nézett a válla felett. Elkaptam róla a tekintetemet.
- Csak tudd, nem fogom engedni, hogy ez még egyszer megtörténjen. - mondta majd kiment.
Ezt mégis miért mondta? Valamit tervez? Ennek az embernek tuti nincs ki a 4 kereke! Melyik ember tesz ilyet? Ahh! Egyszer komolyan megfojtom! De mondjuk... most tényleg megölte Brian-t, mert engem bántott? Jó nem bántott, hanem igazából megmérgezett, mint ahogy mondta az a kis hang. De miért tette? Brian tényleg meg akart ölni? De mondjuk D, ezt biztos nem ingyen tette! Majd beszélnem kell vele erről. Nem várom, ezt a beszélgetést, de egyben... nem tudom. Mit kérne tőlem? Én mit tudnék neki adni? Hisz semmim sincs. Mindent is elveszítettem azzal, hogy apát megölték...
YOU ARE READING
- D -Day - (Agust D ff.)
Fanfiction"Síri csend, ami vetekedik a halál szagával. Sötétség, ami bűnös árnyakat védenek karöltve. Hideg, ami a vért is megfagyassza. Itt vagyok én, akinek fogalma sem volt eddig erről a helyről vagy világról, hogy létezik addig a percig míg... -Felébredt...