- D -Day - (Agust D ff.)

- 32. rész -

Hirtelen érintése hozott vissza a jelenbe. Ujjai a csuklómra fonódtak majd elemelte az arcától.

- Ezt hagyd abba. - nézett rám hidegen, mire másik kezemet felemeltem és arcára simítottam. Állkapcsa megfeszült.

- Mondj egy okot, hogy miért és abba hagyom.

Látszott rajta, hogy őrlődik. Kezemet tartó kezével hirtelen magára rántott. Szinte mellkasára estem. Másik kezét a derekamra simította majd közel hajolt hozzám. Ajkainkat pár milliméter választotta csak el egymástól.

- Mit... - néztem rá sokkos állapotomból.

- Szóval miért? - kérdezte, mire nagyot nyelve aprót bólintottam - Őszintén? - újra bólintottam - Elég egyszerű okom van erre, az pedig...

Pulzusom az egekben. A szívem a torkomban. Nem bírtam rákoncentrálni. Túl közel volt. Ajkaira néztem. Túlságosan vonzottak. Mit kellene tennem? Csókoljam meg? Az nem lehet! Tuti megölne! De egyszerűen... Nagyot nyeltem. Visszanéztem sötét szempárjába. Beszélgetni jöttem hozzá csak. De valahogy önkéntelenül is  vonz magához. Hideg, de mégis meleg érintése szinte égeti a bőrömet. Puha, selymes haja cirógatja az arcom. Kellemes illata meg szinte a csontomig hatol. Teljesen magával ragad és magával visz... 

- Elég egyszerű okom van erre, az pedig... - ismételte újra majd hirtelen fel sem fogtam mi történik. Teljesen lesokkolódtam. Minden megfagyott körülöttem. Ez most tényleg megtörténik velem vagy csak álmodom? Mit kellene tennem? Mit csináljak? 

D ajkai az enyémen voltak. Hideg volt, de mégis meleg. Kemény, de mégis puha. Óvatos, de mégis szenvedélyes. Elvált tőlem majd mélyen a szemembe nézett. Teljesen le voltam döbbenve tettén. Aki előttem áll az... tényleg D?

Hirtelen ellépett tőlem majd ágya felé vette az irányt. Utána mentem. Elkaptam karját majd magam felé fordítottam. Nyakába akaszkodtam és lehúztam magamhoz. Most én csókoltam meg. Azonnal viszonozta és nyelvével bejutásért könyörgött, amit rögtön megadtam neki. Derekamnál fogva felemelt majd ölébe vett. Velem együtt ült az ágyra. Elhúzódtam tőle. Szemeit figyeltem. Annyira gyönyörűen csillogtak a vágytól. Minden gondolat és érzés ki ült az arcára. Hihetetlen látvány volt.

 - Én... - kezdte rekedtes hangon. Kíváncsian figyeltem őt - Fogalmam sincs mit mondjak. - túrt a hajába és... D most először, de... zavarban van?! 

- Most te zavarban vagy? - kuncogtam fel, mire rögtön eltűnt zavartsága. Szemeiből most más tükröződött.

- Beszélnünk kell. - váltott komoly hangnemre majd öléből kivéve az ágyra tett. - Miért jöttél ki az ellátóhelyiségről, mikor még nem vagy teljesen jól? - nézett rám karba font kézzel. Szinte nem hittem a fülemnek. Most komolyan tereli a témát? Oké, ez tényleg csak D lehet...

- Komolyan erről akarsz beszélni most? - kérdeztem vissza kissé feszülten. Tényleg nem értettem, ezt a gyors váltást. Az előbb még csókolózunk most meg nekem áll... Ez az ember tényleg megőrjít!

Határozottan bólintott. Felsóhajtottam. Idegesen a hajamba túrtam. Én nem értem! Én jelenleg nem beszélni akartam vele! Vagyis... Úristen! Miket beszélek?! Persze, hogy csak, azért jöttem, hogy beszéljek vele! Ki kell derítenem a dolgokat.

- Már jól vagyok. Kutya bajom sincs, mint látod. - vontam vállat lazán majd hátra borultam ágyán. Egyáltalán nem voltam nyugodt. A testem még mindig tüzelt az előző eseményeitől. 

- Aha... - nézett rám úgy, mint aki nem hisz nekem. - Mondta V, hogy fájdalomcsillapító túl adagolásod van.

- V, komolyan elmondta?! - idegesen ültem fel az ágyról. V, ezért még számolni fogunk!