- D -Day - (Agust D ff.)

- 29. rész -

*Yana szemszöge*

V-t óvatosan lefektetve az ágyra kimentem a szobából. Majd később foglalkozom vele. Most az első dolgom, hogy megkeressem, Agust D-t. Először gondoltam az irodája felé veszem az irányt. Kopogtattam az ajtaján majd vártam, azonban onnan semmi hang nem jött. Lenyomtam a kilincset majd benéztem. Senki nem volt itt. Halkan visszacsuktam az ajtót. Hol lehet? Hova mehetett? Már el is ment az intézményből? Még nem kellett volna. Az ebédlőbe mentem. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre Xeno-ba botlottam. Rögtön egy 90 fokot véve tengelyem körül visszafordultam.

- Yana, várj! - nyúlt kezemért, azonban még időben elrántottam előle.

- Hagyjál Xeno! - mondtam lekezelőn majd indul kezdtem.

- Tényleg együtt vagy azzal a sráccal? - kérdezte hangjában kissé megtörten.

- Szerintem neked még mindig legyen kurvára mindegy az egész! - válaszoltam ridegen. Hirtelen egy puskagolyó suhant el a fejem mellett. Megálltam majd oldalasan hátranéztem. - Tényleg? Ennyire telik tőled? - mosolyodtam el majd egy gyors mozdulattal kerültem Xeno mögé. Kiütöttem kezéből fegyverét, amit messzire elrúgtam tőle, hogy még véletlenül se tudja vissza felvenni.

- Te kis kurva... - nyöszörögte rekedtesen. Kezem után nyúlt, mire én megelőzve őt térden rúgtam. Egy nagy puffanással esett a földre. - Veled meg mi az élet van?! - ordított rám, miközben térdét fogta.

- Nincs időm most se mi haszna seggarcokkal foglalkozni szóval csá! - intettem neki majd elindultam tovább keresni D-t. Most Jungkook-ba botlottam. Miért? Komolyan miért ilyen kegyes velem a sors?

- Ooo, Yana! - villantotta rám legbájosabb mosolyát majd a falnak támasztotta karját. -De jó látni! Mi járatban vagy? - mért végig szinte levetkőztetve szemével. Unottan megforgattam szememet.

- Agust D-t keresem. Tudod esetleg hol van? - fontam karba mellem alatt karomat, mire szemei azonnal rá siklottak. 

- Ahjj, azt hittem már engem keresel! - tettet szomorúságot majd közelebb sétált hozzám. - Miért keresed?

- Az neked legyen édes mindegy! 

- Ohh csak nem valami... - hajolt fülemhez majd kezét emelte arcomhoz. Ajkai szinte a fülemet súrolták. Megvártam, míg a legközelebb lesz hozzám majd kihasználva az alkalmat, hirtelen ágyékon rúgtam.

- Bassza meg Yana! - görnyedt össze érzékeny pontját fogva. Ördögien elmosolyodtam.

- Szóóóval... - kértem újra számon, hát ha most már kiböki nekem.

- Az alaksorban van. Fogalmam sincs miért, de az összes újoncot oda hívatta. Én is épp odatartottam. - egyenesedett fel, amennyire tudott persze.

- Minden újoncot? - kérdeztem vissza csodálkozva. Mit akarhat velük D?

- Igen. - helyeselt rá majd újra a falra könyökölt majd másik kezével átkarolt. Istenem! Ez az ember soha nem adja fel?

- Menjünk. - ragadtam meg JK karját és magam után kezdtem el húzni. - Mutasd az utat!

- Már is! - mondta egy kaján vigyorral, miközben kiélvezte minden egyes pillanatát, annak, hogy keze rajtam pihenhet.

Kb. 15 perc alatt értünk le az alagsorba. Sötét volt. Mindenhol halovány led fények égtek, amik reménytelenül próbáltak a helyet bevilágítani. 

- Basszus nem gondoltam, hogy ez a hely ennyire egy labirintus. - néztem körbe csodálkozva.

- És még alig láttál valamit! - mosolyodott el JK majd keze elkezdett feljebb csúszni a mellem felé. -De figyelj, ha gondolod csinálhatunk...

- Fogd be! Erre most nincs időnk! - szóltam rá idegesen.

- Hé, hé! Ti meg kik vagytok? - állított meg minket hirtelen egy kigyúrt izomagyú.

- Mind a ketten újoncok vagyunk. - mondta JK hidegen. Csodálkozva néztem a fiúra. Hogy tudott ilyen hirtelen ennyire nyers lenni? Észrevette, hogy nézem, így egy könnyed mosolyt villantott felém. Aha tévedtem...

- Nevetek? - kért számon minket.

-JK és Yana. - vágtam rá. Lassan végig nézett rajtunk majd a névsort kezdte olvasni. 

- Csak nem izgulsz? - hajolt a fülemhez majd kezeit a hátamon éreztem meg. - Ha gondolod segítek neked megnyugodni. - húzta végig ujjait a gerincem vonalán, amitől teljesen kirázott a hideg.

- Utoljára mondom, hogy ne érj hozzám vagy esküszöm neked, hogy, amit a kezednek nevezel nem sokára feldugom, ahova a nap se süt be. - néztem fel rá szúrós szemmel, mire nevetve húzódott el. 

- Imádom, hogy játszod az elérhetetlen minden egyes alkalommal. - húzta végig ujját számon. - De nem baj. Idő kérdése és az én ágyamba kötünk ki majd.

- Álmaidban se seggfejkém! 

- Majd meglátjuk. - zárta le, ezzel beszélgetésünket majd újra az izomagyúra néztünk, aki végre ránk nézett.

- Oké. Menjetek be. - terelt be minket valami igazán sötét helyre.