- D -Day - (Agust D ff.)

- 34. rész -

- Szóval, így találkoztál apámmal. - mondtam, miközben a plafont néztem.

- Igen - mondta majd ujjait éreztem meg az arcomon. Felé fordítottam fejemet. Ajkai az enyémre siklottak. Ujjaimat kócos sötét hajába vezettem. Másik kezét a derekamra tette. Pulzusom, azonnal az egekbe szökött. Újra éreztem, azt a kis feszültséget a gyomromban. Egy mozdulattal ültem ölébe majd testemmel, amennyire csak lehetett hozzásimultam.

- Yana... - hagyta el egy halk sóhaj ajkait majd eltolt magától. Arcom, azonnal vér vörös lett majd zavartan kiszálltam öléből, de elkapta csuklómat és visszahúzott magához. - Egy szóval sem mondtam, hogy menj el. - mondta majd újra birtokba vette ajkaimat. Az érzéstől belenyögtem csókjába. A testében minden izom megfeszült. Éreztem pulzusa sokkal gyorsabb lesz. Csipőmet megragadva borított az ágyra majd helyezkedett felém. Lábával két combom közé helyezkedett majd lehajolt hozzám. Kezemet pólója alácsúsztattam. Túlságosan fűtött a kíváncsiság. Többet akartam belőle. Mikor kezem meztelen bőrére siklott egy halk morgást hallatott. Újra ajkaimra esett, de most sokkal hevesebben és szenvedélyesebben, mint eddig. A szívem a torkomban. Alig kaptam levegőt. Eltávolodott tőlem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. -Abba kell hagynunk. - mondta majd lassan eltávolodott tőlem. Kezéért nyúltam, de már nem értem el.

- D... - szólítottam meg, mire megrázta a fejét.

- Nem Yana! - nézett rám komolyan. Tekintetében most rengeteg mindent láttam. Szomorúság, boldogság, öröm, csalódottság. Nem láttam még ezelőtt ilyet. Teljesen lesokkolt.

D elfordult majd kezeit az ölébe tette.

- Most menj el... - mondta alig hallhatóan. Bólintottam majd lassan az ajtóhoz léptem. Mikor lenyomtam a kilincset még hátranéztem.

- D - szólítottam meg, mire lassan rám emelte gyönyörű szemeit - Nem a te hibád ez az egész. Egyik esetben sem. - mondtam majd kimentem a szobából.

Ezután nem sokat beszéltem D-vel. Néhány szóban merült ki beszélgetésünk. Lilith hála istennek szépen felépült, így újra vissza állhatott a kis csapatunkba. A kiképzéseink egyre nehezebbek és keményebbek lettek. Nekem viszont egyre több zúzódásom lett. Egyre többet hibáztam. Nem ment jól a koncentrálás, sőt egyáltalán nem ment, azóta az este óta. Teljesen elvette az összes gondolatomat D.

- Hé, Yana! - zökkentett ki gondolataimból Hobi, miközben pont lövészetet gyakoroltam az új iker fegyvereimmel. Ez lett most az új kedvencem. Azt mondta RT apámnak is régen ez volt a saját szabású fegyvere. Mikor, ezt megtudtam nagyon boldog lettem. Biztosan nem lehet véletlen!

- Igen? - lőttem le egymást követőn az üvegeket. Hobi vidáman megtapsolt.

- Nincs kedved elmenni valahova? - kérdezte, mire megálltam.

- Elmenni? Valahova? - tettem le fegyveremet majd a fiúra emeltem a tekintetemet.

- Igen! Esetleg vásárolni... vagy fagyizni vagy bármi! Amihez csak kedved van! - lépkedett felém mosolyogva. Elmosolyodtam. Jól érezte, hogy mostanság nem vagyok a toppon, ezért is esett jól törődése. De mit is vártam? Hisz ő a legjobb barátom. Az egyetlen ember, aki megmaradt nekem.

- Uuu, dehogynem! Benne vagyok! - ugrottam a fiú nyakába boldogan. - Mikor megyünk? - húzódtam el tőle egy pillanatra.

- Ebéd után indulunk, addig készülj el! - simogatta meg a hátamat. 

- Rendibendi! - ugrálgattam örömömben, amit nevetve követett végig. Annyira felvidított ezzel a kis dologgal is, hogy egyszerűen nem tudtam magamat fékezni. Tényleg szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, amit Hobi-val tökéletesen megtudtam valósítani.

- Na, most pedig menjünk az ebédlőbe! - kulcsolta ujjait a csuklómra majd maga után húzva indultunk el.

Mikor a helyiségbe értünk már szinte mindenki ott volt. Az asztalunkhoz lépve két ember árgus szemekkel figyelt minket. Gondolom nem kell mondanom kik...

- Mi van? Járni tanítod Yanát? Úgy tudtam magától is tud. - kérdezte szinte köpve a szavakat D, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ezt meg mi lelte? Most megint féltékenykedik? De hisz jól tudja, hogy én meg Hobi legjobb barátok vagyunk. Nem tudtam most, ezt a viselkedését hova tenni. Mondjuk az is lehet, hogy szimplán csak megjött neki vagy bal lábbal kelt fel jobb helyett. Mondjuk, ha valamelyik igaz lenne, akkor mindent megmagyarázna.

- Miért? Talán zavar? - válaszolt erélyesen Hobi. Most ránéztem felhúzott szemöldökkel. Na és ebbe mi ütött? Ezek ketten, ugyanazt a dili bogyót használják, vagy mi van? Komolyan az eszem megáll!

- Chh... - csettintett nyelvével D majd enni kezdett. Úgy van nagy fiú inkább egyél. Az sokkal jobban áll neked, bár ez a féltékeny D is igen... szexi. Ettől egy kicsit zavarba is jöttem. Bevillantak az az nap esti képek, amiket tettünk. Fülig pirultam, de mielőtt bárki észre vehette volna arcom elé tettem kezemet majd lassan helyet foglaltam V mellett, aki abban a pillanatban hajolt a fülemhez. Na még ez hiányzott... Ha komolyan ő is valami beszólást címez hozzám vagy beszól. Komolyan mondom, hogy akkor erre a három jó madárra ráborítom az asztalt és egyedül megyek el jó messzire addig, míg le nem nyugszom. 

- Majd beszélhetnénk? Fontos lenne. - súgta teljes komolysággal a hangjában. Na erre mondjuk egyáltalán nem számítottam. Történt valami baj? Vagy mi lehet? Nem tudom mi lelte ezeket most, így hirtelen, de valami nem stimmel. Valamiért nagyon fura érzésem van az egésszel kapcsolatban. Remélem semmi rossz nem fog történni. Jelenleg nem biztos, hogy akkor azt kibírnám. Így sem alszok semmi. Alig eszem és egyszerűen semmi nem akar összejön. Semmi nem megy. Lehet valami ezzel kapcsolatosan akar velem V beszélni? Vagy a gyógyszerekről. Pedig, azokból már mostanság kevesebbet szedek, amitől de ja vum van. Egy jó ideje nem hallottam, azt a kis hangot a fejembe, sőt. Ha belegondolok D-vel való estém óta van ez így. Akkor valami történt? Valami megváltozott? Nem tudom... de azt érzem, hogy valami felé nagyon sodródunk csak az a kérdés. Jó vagy rossz felé?