- D -Day - (Agust D ff.)

- 23. rész -

-Folytassuk, akkor tovább! - állt vissza a színpadra, mintha mi sem történt volna - Következő dolog. Mostantól az újoncokat is viszem magammal. - minden újonc felállva tapsolt és őrjöngött - Azonban egy kivételével. - mutatott rám - Te nem jöhetsz. - mondta ridegen.

Most már nem bírtam ki.

-Miért nem?! Ugyanolyan újonc vagyok, mint a többiek! - rivaltam rá.

D úgy nézett rám, mint akinek nehezére esik, ezt tenni. Ezzel még jobban felhúzva engem.

-Mert azt mondtam. - mondta teljes egyszerűséggel majd nem foglalkozva tovább velem folytatta. Vissza akartam szólni, azonban Hobiék visszahúztak magukhoz majd csendre intettek. - Jack, veletek még beszélnem kell! - nézett a fiúkra, akik egyszerre bólintottak neki - Ennyi! Köszönöm a figyelmet! - hajolt meg majd lelépett a színpadról és elhagyta a helységet. 

Ezzel párhuzamosan én is felálltam és utána indultam. Mit képzel magáról?! Mi az, hogy megtiltja, hogy én menjek?! Hisz ugyanolyan újonc vagyok, mint a többiek. Velük együtt edzettem. Egy kisebb intervallum kivételével, de amúgy velük! Komolyan nem bírom már! Most teltbe teljesen a pohár nálam! Majd én helyreteszem, mert úgy látszik az agya helyére valami igazán más került!

Csak mentem és mentem a végtelennek tűnő folyosón. Hova lett? Merre mehetett? Az előbb még előttem volt! 

Egy sötétebb helyre tévedtem, amit nem igazán ismertem. Hiába vagyok itt már 2 hónapja, de nem voltam még mindenhol.

A semmiből egy kar ragadott meg. Ijedtemben majdnem felsikítottam, de ismeretlen kezek befogták még mielőtt bármi is elhagyhatta volna a számat.

-Meg ne merj szólalni! - mondta hűvösen a fülemhez hajolva - Mit keresel itt?

 Lassan megfordultam szorításában. Alig láttam a sötétben, azonban alakja tökéletesen kirajzolódott előttem. 

-Téged. - mondtam egyszerűen. Hallottam, ahogy száját egy 'ch' hang hagyja el.

-Ha azért jöttél, hogy megkérdezd miért öltem meg azt a 2 embert, akkor nem érdekel. - mondta majd indulni kezdett egy szoba felé. Követni kezdtem.

-Nem! Egyáltalán nem erről van szó! - álltam meg hirtelen, mire hátra nézett. -Miért nem mehetek én is? Ugyanolyan újonc vagyok, mint a többiek!

Hozzám lépett majd egy mozdulattal ragadta meg torkomat és nyomott a falhoz. A pulzusom hirtelen az egekbe szökött, de nem ijedtem meg. Tudtam, hogy úgy sem fog bántani.

-Azt hiszed, ahova megyek az játszótér?! - fúrta keményen tekintetét az enyémbe - Azt hiszed játék és boldogság az élet? - szorított egyet a nyakamon. Keze alatt köhögni kezdtem. - Elmondom, NEM! KICSESZETTÜL NEM!! - ordította arcomba pár centire. 

Ujjaimat beakasztottam keze alá majd megpróbáltam a lehetetlent. Kiszabadulni...

-D... - szólítottam meg nyöszörögve. Már nem sok levegőm maradt... Lehet még is meg akar ölni? Ennyire nem bír elviselni engem?

-Mit nem értesz meg, azon, hogy... - állt meg hirtelen. Elkapta a fejét rólam majd elengedett. Rögtön nyakamhoz kaptam. Fuldokoltam a levegőhiány miatt majd simogatni kezdtem, hogy enyhüljön a fájdalom. -Ezt itt most befejeztem. - jelentette ki majd elindult újra a folyosón.

-Én viszont nem! - kaptam keze után. Lehet bátor húzás volt, de nem tehettem mást. 

Egy laza mozdulattal csavarta hátra a kezemet majd nyomott a falnak. Éreztem, ahogy lélegzete csiklandozza a nyakamat. Sötét haja súrolta az arcomat. Illata szinte túl finom volt egy gyilkoshoz, bár ugyanolyan mámorító és csábító. A teste minden szeglete teljesen hozzám préselődött. Alig kaptam levegőt tőle, de nem a nyomástól, hanem a közelségétől. Túlságosan hívogató volt, mintsem ijesztő.

-Fogd be azt a kurva szádat vagy én fogom! De hidd el abba semmi köszönet nem lesz! - súgta a fülembe fenyegetőn. 

Elmosolyodtam szavain majd oldalra döntöttem a fejemet, ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek.

-Tégy így! Mert én addig nem tágítok innen, míg meg nem győzlek arról, hogy veled menjek!