- D -Day - (Agust D ff.)

- 8.rész -

-Micsoda?! - néztünk egymásra lefehéredve.

-Jól hallottátok. Hoseok kérlek. - mutatott a nagy fatáblához. Nagyot nyeltem. Nem voltam rossz dobó, de nem is akartam, hogy legjobb barátomat megbántsam vagy még rosszabb... megöljem.

-Nyugodj meg Yana! Minden rendben lesz csak tégy, ahogy mondja RT. - mondta egy kis mosollyal az arcán. Bólintottam majd vettem egy mély lélegzetet. 4 db kés... megforgattam az ujjaimmal az elsőt majd egy laza mozdulattal eldobtam. Hobi két térde közé érkezett.

-Naa, megy az jobban is! - bíztatott tovább RT. Egy újabb mély lélegzet majd dobás. Ez most a jobb válla mellé érkezett. -Naaa megy az közelebb is! - unottan néztem RT-re. Persze messziről könnyű dirigálni! Na meg nem az ő legjobb barátja áll ott! Harmadik dobás. Hobi becsukta a szemét egy pillanatra, mert épp, hogy egy kicsivel a feje fölé ment.

-Sajnálom Hobi! - húztam el a számat.

-Semmi baj! Folytasd! - mosolygott rám kedvesen. Bólintottam.

-Mi lenne, ha a hajából oldalt levágnál egy kicsit? - adott egy szerinte igencsak jónak tűnő ötletet. Ijedten néztem rá Hobira, aki csak bólintott, hogy csináljam nyugodtan. Lehunytam a szememet majd lassan beszívtam és kifújtam a levegőt. Hátra lendítettem a kezemet majd eldobtam. A fém csak süvített a levegőben. Félve néztem, hogy hova fog érkezni. Nyilván becéloztam, hogy hova akarom dobni, de féltem, hogy mégse oda fog menni. A kés végül Hobi füle mellé érkezett. Megvágtam.

-Rendben mára elég lesz. Elmehetsz Yana. - mondta RT majd kiment a helyiségből.

Gyorsan odarohantam Hobihoz.

-Minden rendben van? Sajnálom, hogy megvágtalak! Nem volt szándékos... - néztem rá aggódva.

-Nyugi Yana! Ez csak egy kis karcolás! Volt már ennél sokkal rosszabb. - simogatta meg fejem búbját.

-Rosszabb?

-Igen! Például mikor elestem motorral, mert felpattant a hátsókereke és le taknyoltam róla. Na az volt ám a briliáns ugrás! - nevetett fel. Én meg lefehéredtem szavaitól.

-Hogy... hogy mi... mit csináltál? - dadogtam össze-vissza. Lazán felnevetett.

-Már kutya bajom nyugi! Na, de menjünk enni. - karolta át vállamat majd maga után húzva elindultunk az ebédlőbe.

Egy hatalmas térbe érkeztünk, ahol telis tele volt emberekkel. Sötét volt, de épp annyit engedtek az ebédlő lámpainak fényei, hogy bevilágítsak a szükséges dolgokat. Asztalok voltak középen elhelyezve mellettük padokkal. Fent korlátok voltak, ahova gondolom nagyobb rangú emberek mehetnek. Mindenki feketében ült. Bőrdzseki, bőrgatya és bakancs, mintha ez lenne itt az egyenruha.

-Gyere ülj le hozzánk, aztán majd megmutatom a szobádat is! - húzott le maga mellé.

-Veled leszek egy szobában? - néztem rá kíváncsian, miközben szedtem magamnak egy darab steaket.

-Nem. Miután újonc vagy így az újoncokkal leszel egy szobában, akik ott ülnek. - mutatott a hátam mögé nem messze tőlünk ültek. Nem tűnnek túlságosan kedveseknek, de csak összebarátkozom majd velük. - Nyugodj meg, biztosan jól ki fogsz velük jönni, ebben teljesen biztos vagyok! - simogatta meg a hátamat kedvesen.

-Köszi Hobi, te mindig kedves vagy hozzám. - mosolyogtam rá halványan. Lassan körbe pásztáztam asztalunkat, de megakadt a tekintetem egy ismerős arcon. Nem is ült tőlem messze. Szó szerint mellettem volt. Hogy nem vettem eddig észre? - És amúgy te mindig, ennek a szervezetnek voltál a tagja vagy nem rég kerültél ide? - néztem rá kíváncsian. Lassan rám emelte sötét tekintetét.

-Te most hülyéskedsz? - kérdezett vissza gúnyosan.

-Nem, miért tenném? - kérdeztem vissza, azonban csak megrázta fejét és tovább itta italát. -Most valami rosszat mondtam? - néztem körbe a többiekre.

-Már háromszor kérték fel vezetőnek és mindig visszautasította pedig messze ő a legjobb mindenkitől. - mondta egy fickó. Kikerekedtek szemeim és újra D-re néztem. Ez a férfi a legjobb? Pedig nem tűnik valami nagy cuccnak megvallva az őszintét. Hobi oldalba bökött.

-Mehetünk? - kérdezte vidáman.

-Igen! - pattantam fel a helyemről és elindultunk a szobák irányába, ahol mostantól le fogom élni a hátra lévő életemet. Egy csupa ismeretlennel teli szoba. Hát nem kecsegtető?