- D -Day - (Agust D ff.)

- 45.rész -

*D szemszöge*

Fogalmam sem volt mit tegyek. Mióta itt vagyunk Yana alig szól hozzám. Pedig eltelt 6 hónap azóta. Ennyire nem tudja megérteni a dolgok súlyosságát?! Ha visszamentem volna vele, akkor meghal!! De nem... ő makacson tartja magát. Azt hittem, ha végre kettesben leszünk, akkor egymással tudunk jobban foglalkozni, sőt. Mindennél jobban akartam érezni őt. A kezét, az ajkait, a heves szívverését, azt ahogy a nevemet suttogja. Akartam őt. De úgy mindenhogyan. Ő volt számomra a kis fény, ami egy újabb reményt adott az életemben. Végre úgy éreztem mellette újra tudok élni. Azonban azóta az eset óta mióta eljöttünk Arson-ból, elzárkózott előlem. Én pedig nem tudtam mégis, hogyan segíthetnék neki.

- D... - súgta az ágyról, mire megálltam. Nagyon rég hallottam, hogy a nevemen hívna, vagy hogy egyáltalán hívjon. Hallottam lépteit felém közeledni, mire felé fordultam. Csillogó szemeit finoman az enyémbe fúrta. Annyira meggyötört volt és... magányos. De miért? Én itt vagyok neki. Bármire, amire szüksége lenne, én elhoznám neki vagy megszerezném neki.

Lassan felemeltem kezemet, de visszahúztam. Nem... még időt kell neki adnom. Ezzel ott hagytam. Hallottam, ahogy nagyot sóhajt majd visszatelepszik az ágyra. Én is lefeküdtem a kanapéra, azonban aludni egyáltalán nem tudtam. Yana mellett akartam lenni. Minden porcikám vele akart lenni. De nem mertem tolakodni. Mi van, ha nagyon tolakszom aztán elhagy? Megráztam a fejemet. Várni fogok addig, amíg... hirtelen fájdalmas sikolya szakította meg gondolataimat. Azonnal felpattantam. Levettem a polcról a revorem-et és magam elé feltartva mentem be a szobába. Valaki bejutott hozzá? Megtámadták? Mi lehet?! Nagy levegőt vettem és tudtam bármivel kész vagyok szembe nézni. Ha Yana-ról van szó, akkor meg főleg.

Azonban mikor beléptem senki más nem volt Yana-n kívül a szobában. A szívemről egy kő esett le. Letettem az éjjeli szekrényre a fegyveremet majd mellé telepedtem. Annyira nyugtalan volt, de nem ez volt az első alkalom, hogy így látom. Mindig ez történt, ha elalszik. Egyik kezemmel arcára simítottam. Annyira gyönyörű volt így is, de az arca eltorzult, mintha fájdalmai lennének. Még is miről álmodhat? Ki bánthatja őt? Esküszöm, ha meg tudom, hogy ki az akkor...!

- D... - hallottam meg elcsukló hangját majd egy könnycsepp folyt le arcán. Ujjammal lassan letöröltem róla.

- Itt vagyok Yana... - súgtam, mire teste teljesen megfeszült. Mi történhet az álmában? Olyan volt mintha valaki ellen küzdött volna.

- NEEE! - hallottam újabb sikolyát. Karomat óvatosan köré fontam majd mellkasomra vontam. Lassan simogatni kezdtem fejét. Azt akarom, hogy érezze, hogy mellette vagyok még, ha nem is biztosan akarja ezt. Mindent meg fogok tenni azért, hogy visszaszerezzem bizalmát és Ő magát. Egész teste összerándult és még több könnycsepp folyt le arcán.

- Kelj fel Yana! YANA! - szólítgattam. Nagyon féltettem őt. Féltem, hogyha így folytatja teljesen összeomlik és ez mind a szemem láttára. Meg kell állítanom és fel kell ébresztenem. - YANA! - hangom teljesen elcsuklott. Mit tegyek? MIT TEHETNÉK MOST ÉRTE? Egy kósza gondolattól vezérelve lassan ajkai felé közeledtem...

*Yana szemszöge*

- D... - súgtam magam elé majd puha ajkait éreztem meg a sajátomén. A testemen egy jól eső melegség futott át. - D - szólítottam meg a fiút, aki aggódva nézett le rám. - D! - kezdtem el végig tapogatni őt, míg agyamba nem realizálódott, hogy aki ténylegesen itt van velem az a valós hús vér D volt. A szívem azonnal megnyugodott. Mi lenne velem nélküle? Nem veszíthetem el őt is... nem, nem, nem!

- Mit álmodtál? - kérdezte lágy hangon. Államat mellkasára támasztottam, onnan néztem fel rá. Ő ujjaival hajammal játszott. Jól esett. Most mindennél jobban szükségem volt erre, vagyis... rá.

- Csak, akkor mondom el, ha újra megcsókolsz.

D szemöldöke a homloka közepéig felszaladt.

- Hogy... mi? - kérdezte rekedtes hangon. - Te most...

- Ha nem, akkor nem. - mondtam durcásan majd elfordultam, azonban csípőmnél fogva megragadott és magára húzott. Egyik kezével nyakamra fogott, míg másikkal a derekamra.

- Fogd be... - súgta majd mohón falni kezdte számat. Én kezemmel, azonnal pólója alá vándoroltam. Érintésemre teljesen megfeszült majd felsóhajtott. Erősebben szorított nyakamra, mire csókjába nyögtem. - Hagyd abba - szólt rám fog csikorgatva, mire csípőmet egy mozdulattal nyomtam neki. - Yana...

- D, szükségem van rád. - mondtam kábán. D szemeibe valami megcsillant. Eltolt magától, mire értetlenül néztem rá. - Most meg

- Mondd ki újra! - utasított feszülten. A mellkasa irgatlan ütemben emelkedett és süllyedt. Kezemet még feljebb vezettem meztelen bőrén a pólója alatt majd ajkait kezdtem el ízlelgetni. Csókoltam, haraptam majd megnyaltam. D szemei teljesen elsötétültek. Az agyam teljes ködben úszott. Egyszerűen nem bírtam tovább. Ez a 6 hónap... ez nemcsak lelkileg, de testileg is megviselt. Minden tiszteletem D-é volt. Én építettem fel a falakat közénk és én is fogom, azokat lerombolni!