- D -Day - (Agust D ff.)

- 12.rész -

-Hogy ment ma a lövészet? - bökött oldalba Hobi. Kábultan néztem rá, miközben az előttem lévő kaját turkáltam.

-Semmi érdekes.

-Semmi érdekes? - nevetett fel. Nem tudtam figyelni most legjobb barátomra. Tekintetemmel D-t kerestem meg. Ugyanúgy mellettem ült, de mintha most messzebb ült volna tőlem. Összeráncoltam homlokomat. Aztán elgondolkodtam. Engem ez miért is zavar?

-Van valami baj? - kérdezte hűvösen. Némán megráztam a fejemet. Bólintott.

-Mégis lenne. - mondtam halkan meggondolva magamat. Kérdőn felhúzta a szemöldökét.

-Nem hinném, hogy lenne, bár nem is érdekel. - mondta lekezelőn majd szendvicsébe harapott.

-Most miért...?

-Fogd be a szád! - ordított rám majd az asztalra csapott. Minden szempár ránk szegeződött. Lehajtottam a fejemet. Biztosan csak beképzeltem magamnak dolgokat, ami akkor volt a lövész teremben. Sőt, biztosan! Keveset alszom és kimerült vagyok. Többet kéne aludnom. Biztosan ez lehet a baj. Ahj, csak az a francos matrac! Teljesen szétszedi a hátamat.

-Minden rendben van Yana? - súgta a fülembe Hobi.

-Igencsak kicsit kimerült vagyok, semmi több. - válaszoltam hallgatagon. A fiú csak beletörődön bólintott. Most az egyszer hálás voltam, ezért neki.

Ezután 1 hónapon keresztül megállás nélkül csak kiképzésem volt. Mindennap RM-nél kezdtem a napot és RT-vel zártam. Rengeteget tanultam tőlük és sokat segítettek. Néha be kellett járnom V-hez is, hogy lekezeljünk pár sérült tagunkat, akik valami során megsérültek. Lehetett az kiképzés közben vagy egy találkozó okozta verekedés miatt. V-vel már egészen jól összebarátkoztunk. Hobi mellett ő volt a másik igencsak közel álló személy hozzám, azonban nem mertem neki még apámról beszélni vagy a múltamról. Féltem mit szólna hozzá. Féltem, ha megtudja akkor már nem fog többet hozzám szólni. Én pedig nem akartam őt elveszíteni.

-Már nem jársz mindennap kezelésekre! Mi történt veled? - mondta szívva a véremet V. Játékosan meglöktem a vállát.

-Jajj ne már V! Lassan most már amúgy is veled együtt járhatok gyakorlatokra! - mosolyogtam rá - Majd meglátod milyen veszélyes is vagyok valójában!

-Te? Na ne nevetess! Egy bogarat sem mersz bántani!

-Ne hozd már fel ezt mindig! Az csak egyszeri esett volt! Többet nem fog elő fordulni! - fontam karba kezemet durcásan. Tae hasát fogva nevetett rajtam majd hirtelen keze kezemre siklott. Meglepődtem érintésén. Ezt ő is észrevette.

-Ömm... bo-bocsi. Izé... ne-nekem most mennem kell... ma-majd találkozunk még. Szia! - hadarta zavartan majd kirohant. Ez mi volt? Mindegy, mert most legjobb barátom váltotta fel V-t, aki boldogan lépett be hozzám.

-Hogy van az én kedvenc kis emberem ma? - ölelt meg egy széles mosollyal az arcán.

-Meg vagyok Hobi. Neked, minek köszönhető ez a nagy öröm? - mértem végig egy mosollyal. Imádtam ilyenkor őt, olyan volt, mint valami kis boldogságbomba, ami kész bármikor robbanni és engem ellepni cukordarabkákkal csak, hogy vidám legyek!

-Van egy jó hírem! - ült le az ágyamra majd megpaskolta maga mellett a matracot. Én is helyett foglaltam majd kíváncsian figyeltem. - Ma kaptam egy parancsot, ami úgy szól, hogy a mai találkozónkra téged is vigyelek magammal! - mondta boldogan.

-Engem? - ráncoltam össze a homlokomat.

-Igen, téged. Agust D azt mondta ez jó tapasztalatszerzés lenne a számodra még mielőtt hivatalosan is az újoncok közé kerülsz! - Lehajtottam a fejemet. D parancsolta ezt... azóta az esett óta nem találkoztam vele csak mikor ettünk. De ott sem szóltunk egymáshoz. Mindkettőnk el volt a saját kis világában és ez így is volt rendjén. Aztán eszembe jutott valami.

-Ugye D nem jön velünk?

-Mit gondoltál? Szerinted csak úgy elengedlek felügyelet nélkül? - lépett be az ajtómon ő maga, Agust D.