- D -Day - (Agust D ff.)

- 25. rész -

A fiú rögtön a nyakamba ugrott. Én, azonban ledermedve álltam az egész helyzet előtt.

- Annyira jó látni téged! Meg kell beszélnünk mindent! - fogta meg két kezemet, miközben 1000 wattos mosolyát villantotta rám.

- Khmm... - köhintett V, mire egyszerre kaptuk rá tekintetünket. - Yana, ki ő? - mutatott Xeno-ra majd kivette a fiú szorításából a kezemet és a sajátjába kulcsolta össze. Xeno tekintete rögtön odairányult.

- Ő Xeno. - mondtam semleges hangnemben. - Ő az exem.

- Szóval tovább léptél? - nézett még mindig kezeinkre.

- Igen. - vágta rá V majd átkarolta a derekamat.

- Nem téged kérdeztelek. - nézett hidegen Tae-re majd újra rám.

- Nem hinném, hogy lenne bármi közöd hozzá. - öleltem vissza Tae-t, akinek teste hirtelen megfeszült érintésemre.

- Pedig van.

Felnevettem.

- Miért is lenne? Már rég nem vagyunk együtt! Lépj tovább seggfejkém! - fogtam meg V kezét majd levállalva Xeno-t, kimentem a szobából.

Tae-t magammal húzva a folyosón mentem az ellátó helyiségbe. Mikor beértünk, akkor engedtem csak el a fiút majd utána a gyógyszerekhez léptem.

- Még mindig fáj valamid? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- A fejem - vágtam rá kapásból.

- Lejjebb kéne adnod egy kicsit a gyógyszerekkel Yana... - súgta halkan, miközben a hajába túrt. - Napi 5-6 fájdalomcsillapító nem...

Fiú elé léptem majd nyakába akasztottam karomat. Rögtön tiszta vörös lett az arca.

- Orvos vagyok. Tudom mikor álljak le vele. - néztem szemeibe határozottan.

- Yana, de...

- Nincs, de V! - vágtam szavába feszülten.

- Sehogy nem tudlak lebeszélni róla? - simított hirtelen kezével az arcomra. Egy hajtincsemet tekerte ujjai köré majd fülem mögé tette.

- V... - néztem rá a fiúra, aki lassan kezdett felém araszolgatni, azonban hirtelen kivágódott az ajtó.

- Hé! Ya... - dugta be a fejét Hobi - Ohh... - nézett ránk csodálkozva.

Azonnal ellöktem magamtól Tae-t.

- Bocsi, hogy megzavartalak titeket csak azt akartam mondani, hogy Yana lekezelnéd- e a sebemet, de ráér később is... - mondta majd zárni kezdte az ajtót.

- Semmi baj sincs, gyere be nyugodtan, megcsinálom. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

V zavartan rám nézett majd bólintott.

- Én mentem majd

- Beszélünk - fejeztem be mondatát, mire újra csak bólintott majd, mielőtt kilépett volna egy utolsó pillantást vetett rám és kiment.

- Ti meg mió... - vágott volna rögtön a közepébe Hobi, de közbeszóltam.

- Semmi óta! - vágtam rá.

- Huh? - húzta fel szemöldökét majd vizslatni kezdett. - Soha nem mondtad tetszik neked Taehyung.

- Soha nem is tetszett! - néztem rá hisztérikusan majd egy vattát kezdtem el beáztatni jóddal.

Felnevetett.

- Oké, oké megfogtááááá - nyújtotta el a végét, mert hirtelen sebéhez érintettem a kis pamacsot. - Finomabban szivi! - nézett rám eltorzult arccal.

- Bocsi, bocsi! - néztem rá bociszemekkel, hát ha megkegyelmez nekem, amiért ilyen durva voltam vele.

- Hagyjál ezzel a nézéssel! Nagyon jól tudod, hogy ezzel megveszel kilóra! - bökött oldalba, mire felsikkantottam.

- Le a kezekkel vagy elmondalak! - néztem rá morcosan.

- Te bolond vagy! Már nem vagyunk kicsik! - nevetett fel, mire én is nevetni kezdtem.

Valahogy mindig imádtam Hobival tölteni az időmet. Vele tényleg mindig elengedhettem magamat. Bár a kérdés... Ezekután mi lesz? Xeno miért van itt? Biztosan újra csak nekem akar keresztbe tenni! Pont ugyanúgy, mint régen...