- D -Day - (Agust D ff.)

- 37.rész -

Hobi nagyjából 10 perc múlva jelent meg újra.

- Minden rendben van? - kérdeztem a fiút aggódva.

- Persze! Kezdjük először bowlinggal a mi kis közös napunkat! Mit szólsz? - mosolygott rám szélesen, mire hevesen egyetértőn bólógattam.

A bowling pályához érve valami csodálatos érzés fogott el. A sok villodzó fény szinte adagolta belém az adrenalint. Szemeim nagyra nyíltak, számat eltátottam. IGEN! Istenem! Annyira erre vártam!
Hobi már kért is egy pályát kettőnknek, mire én már ugrándozva mentem oda. Gyorsan átvettem a cipőmet majd a tökéletesen fényezett padlóra léptem. A cipőm csak úgy kopogott rajta.

- Strike! - ordították két pályával arrébb majd a csaj egy fiú nyakába ugrott. Ezen felkuncogtam. Aranyos látvány voltak. Milyen lenne, ha D is itt lenne most? Ezen még jobban fel kellett kuncognom. Hisz bárhogyan néztem is D sehogy sem illet a képbe. Most komolyan, D meg a bowling? Kész röhej lenne!

- Na, akkor felkészültél a versengésre, szépségem? - lépett mellém Hobi, mire egy széles mosolyt eresztettem felé.

- Egész életembe erre vártam! - válaszoltam majd levettem az állványról egy bowling golyót és, ahogyan csak tudtam célirányosan gördítettem. Izgatottan vártuk az eredményemet, ami egy hatalmas Strike-kal ért véget. Egy magabiztos mosoly fordultam Hobi felé.

- Oh, drágám ez még csak a kezdet! - nevetett fel majd ő is gurított, ami ugyanúgy végzett, mint az enyém.
- Nem is vártam mást egy Hoesok-tól! - kuncogtam fel majd vállon veregettem. - Ne is hagy egyedül.
- Soha nem tenném. - mondta mosolyogva, azonban szemeibe, mintha valami érdekes és megmagyarázhatatlan dolog suhant volna át.

Összeráncoltam homlokomat.
- Minden oké van?
- Persze - válaszoltam zavartan majd megráztam a fejemet. Biztosan csak rosszul láttam. Már teljesen bezizzentem ettől az egész mostani helyzettől. Jobb is, ha teljesen elengedem magamat.

Így is tettem, már fogalmam sincs hanyadik kört játszhattuk legjobb barátommal, de imádtam. Minden egyes kis percét. Most nem rég pedig leültünk kicsit szusszanni. Néha, azt is kell nem de? Főleg, ha az ember nagyon bele éli magát valamibe.

- Ahh, ez már pokolian hiányzott nekem Hobi! - tettem fejemet legjobb barátom vállára.

- Nekem is hiányoztak már ezek az idők. - simogatta meg arcomat ujjaival. Hirtelen bevillant D és az az este mikor ő csinálta ezt velem. Hirtelen ugrottam egyet a széken. - Mi az? Mi a baj? Eddig sosem zavart, hogy ezt csinálom.

- Most sem zavar csak... - akadtam meg hirtelen - Inkább igyunk valamit! Mit szólsz? - néztem rá egy széles mosollyal. Tudtam nem fog ellenkezni, de témát meg terelni akartam.

- Még szép, hogy benne vagyok! - egyezett bele gondolkodás nélkül majd már kérte is az italokat.

Csak telt az idő és telt. A poharakból az ital csak fogyott folyamatosan. Nevetésünk és jó kedvünk zaja lengte be a teret. Végre elengedhettem magamat. De hisz ez mindig, így volt, ha legjobb barátommal voltam. Hobi volt az én szabadságom és boldogságom us egyben. Nála jobbat soha nem kívánhatnék.

- Yana ne csináld ezt a végén kiküldenek minket! - lökött rajtam egyet Hobi, mire lefordultam a székről. Hasunkat fogva nevettünk fel egyszerre. - Istenem mennyire béna vagy! - nyújtotta felém karját, hogy felsegítsen.

- De hisz te löktél le te nagy okos! - fogtam meg kezét. Egy rántással állított fel, azonban a lábaim nem igen akartak engedelmeskedni. Össze- vissza bolyongtam. Hobi észrevette majd jól meg fogva derekamat óvatosan visszaültett székemre.

- Yana – komolyodott meg arca egy pillanat alatt. Kíváncsian emeltem rá a fejemet. – El kell mondanom valamit.

- Jajj, Hobi ne légy már ennyire komoly! - löktem mellkason nevetve.

- Én öltem meg az apádat. - mondta ki komolyan.

- Ez jó vicc volt Hobi! Hahaha. Én meg egy csillámpóni vagyok, aki a vattacukor országban él! Na hajrá igyál még egyet velem! - hívtam oda pultost, mire Hobi egy mozdulattal csavart ki a karomat és törte hátra. Mi a...

- Sajnálom Yana, de most aludni fogsz kicsit. - súgta a fülembe majd egy bizsergő érzést éreztem és agyam teljes sötétségbe borult.

*D szemszöge*

Minden egyes centimétert bejártunk, azonban sehol sem találtuk meg Hobit és Yana-t. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire idegesítő? Annyira tudtam, hogy még sok baj lesz ezzel a lánnyal!

- Uram itt sem találtunk róluk semmi nyomott. - jött oda JK.

- Keresd tovább! - ordítottam rá, mire bólintva elment. Újra egy cigire gyújtottam rá. Hol lehetnek? Hol?  HOL?!  Biztosan elsiklok valami felett...

Gondolataimból telefonom idegesítő csörgése zökkentett ki. Unottan vettem ki zsebemből majd néztem a képernyőre.  J-Hope volt. Az a szemét! El sem hiszem, hogy ezt merte tenni! Csalódtam benne és mindent tudni akartam. Töviről hegyire. Mindenkinek meg vannak a saját okai, de hogy... Yana? Yana, hogy jöhetett a képbe? Semmi nem állt össze.

- Na ide figyelj te...! - kezdtem volna lehordani, de közbevágott.

- Most inkább te figyelj ide! - mosolyodott el ördögien majd megfordította a kamerát. A szemeim kikerekedtek. A düh szinte, azonnal felül kerekedett rajtam. Amit, akkor láttam az egyszerűen teljesen lesokkolt és egyben... kikészített.

- Mégis mi a faszt műveltél?! - ordítottam a telefonba. Nem, nem, NEM! Az agyam szüntelen kattogásba kezdett. Yana...

Hobi felnevetett, ezzel még inkább hevítve bennem a tűzet. Ezt nem ússza meg szárazon!

- Vissza adom, azt amit te tettél velem régen. - mondta majd közelebb hajolt a kamerához - Most te lettél le vadászva D vagy mondjam inkább Min Yoongi? - nevetett fel majd a hívás végetért. 

Most lett vége a játszadozásnak! Ha bármit is mer tenni Yana-val... megölöm! Csak egy hajszála is meggörbül... CSAK EGY! Jung Hoseok, akkor te halott ember vagy! Nem fogok tétlenkedni. A legkönyörtelenebb halálodat fogom okozni. A saját kezeimmel.