the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

50-54 (javított)

Az incidens óta legalább két és fél hét telt el, és Harry azóta nem találkozott Louisval. Illetve látta őt, de a fiú folyamatosan, szándékosan kerülte. Eleinte a legfájdalmasabb része az volt, hogy Harry nem tudta miért. Gondolt a veszekedésre, ha hívhatja így, hogy talán Louis mégis megharagudott rá, de mint később kiderült, nem ez volt az ok. Pár nappal később egy csoportos beszélgetés alkalmával Zayn azt mondta Harrynek, hogy ez mindkettőjüknek jobb, hogy Louisnak fontosabb, hogy Harry biztonságban legyen, mint a kapcsolatuk. Veszélyes most, amit csinálnak, és Louis nem akar beszélni vele erről. Zayn szerint Louis eddig is tudta, hogy bajba kerülhetnek, de múltkor, mikor majdnem elkapták őket, pár percen múlt, hisz pontosan előtte, Harry megfogta Louis kezét. Harry hazudna, ha azt mondaná nem fájt, mert kínozta. Főleg a tény, hogy Louis nem adott magyarázatot, csupán pár nap után átadott egy üzenetet Zaynnel. Ezután Zayn se beszélt vele, igazából Harrynek olyan érzése volt, mintha mindenki kerülné őt.

Egyik napról a másikra változott meg a hangulat Harry számára, annyira szürke lett minden, hogy voltak napok, mikor senkivel nem beszélt, még a kis Nathannal sem, aki viszont igazán próbálkozott beszélgetésbe elegyedni vele. Harry Louist sem próbálta elérni többet, pedig az első napokban még a szobájához is elment, ám Louis sosem jött ki. Folyamatos kérdések és gondolatok kínozták Harryt. Az ideje nagy részét, mikor nem csinált semmit, gondolkodással töltötte, amibe lassan belebolondult. Következő héten, mikor már pontosan egy hete nem beszélt Louisval, Eleanort kiengedték az ideiglenesen kórházként funkcionáló szobából, megállapítva, hogy képes élni. Harry előtte meglátogatta őt, mikor engedték neki, mindig csak egy-egy percre. Harry sosem mondott igazán semmit, Eleanor hiába kérdezett. A lány szerencsére tényleg jobban lett, habár a kinézetén alig látszott változás, csak a mosolya lett mélyebb. Elmondása szerint, ez volt az eddigi legnyugodtabb hete, több mint három éve, utána kijavította magát, hogy szerinte életében nem volt még ilyen. Harry örült Eleanornek, ő volt az egyetlen, aki miatt mosolygott.

Az utóbbi napokban pedig egyre több időt töltött a földön ülve Kendall mellett, meg se szólalva. Az ő barátságuk így lett erősebb, szavak nélkül, csupán a csendben ülve, a megszokott kis rejtett folyosó falánál, ahová eljártak. Azt hinné az ember könnyebbé válik idővel, de egyre nehezebb lett elveszíteni Louist. Az elején Harry azt gondolta ez kis kilengés Louisnak, de a napok, hetek elteltével, kezdte úgy érezni, hogy ez Louis számára tényleg nem jelentett annyit, mint neki. Habár Zayn tisztázta, hogy Louis ezt csakis az érdekükben teszi, mégis jobb lett volna ezt Louistól hallani, látni az érzelmeket a szemeiben.

Január vége lehet már, az időjárás Harry hangulatával lett borús, az eső sem akart elállni. Olyan erővel zúdul az épületre mindennap, hogy a kastély minden zugában hallani lehet, ahogy kopog a falakon. Harry ma is ugyanolyan nyomott hangulatban ébred fel az időjárás miatt, valahogy minden fény halványabb lett, vagy csak Harry érzi ezt. Lassan lépked a folyosón reggelire. Ma vasárnap van, valamiért pihenőnapot rendeltek ki, csupán egy csoportos programjuk lesz késő délutántól estig, emiatt a vacsora későbbre lett halasztva.

Harry a tömegben azonnal megtalálja Eleanort a többi lánnyal sétálva, csak Perrie nincs velük. Mikor Artmenson azt mondta, Zayn helyett a barátait fogja kínozni, komolyan gondolta, először Gigi volt soron, aztán Calvin és Oliver, most pedig Perrie. Zayn emiatt igyekezett nem bajba kerülni, de továbbra is alul maradt a ranglistán, ahogy a bandából mindenki. Harry odafurakodik melléjük, mire Eleanor leválik a két lánytól, hogy Harrybe karolhasson, és vele mehessen. Egy ideje már ők se beszéltek. Egyszerűen Harry nem fut bele senkibe.

– Arra gondoltam –kezdi Eleanor. – Mi lenne, ha beszélgetnénk, és töltenénk időt együtt ma?

– Öhm... nem igazán akartam bármit... –húzza el a száját Harry. Semmihez nincs kedve, bármennyire biztos abban, hogy jó lenne. Már egy ideje a kérdéseit sem akarja feltenni senkinek.