the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

208-209 (javított)

Harry erősen köhögve ébred fel. Szemei kipattannak, de csak sötétséggel találkozik. Kezeivel a nyakához kap, de abba is belenyilall az éles fájdalom. Azt nem tudja a karja miért fáj, de arra tisztán emlékszik, hogy Artmenson fojtogatja. A rémület teljesen úrrá lesz rajta, ahogy rájön, hogy tekintete nem fog kitisztulni, egyszerűen korom sötét van körülötte, vagy mindkét szeme megvakult. A kérdések kavarognak a fejében: hova vitte őt Artmenson, mi történt Louisval, és mi fog történni vele. Artmenson azt mondta meg fogja ölni, de csak mikor már könyörög a halálért. Harrynek a könnyek marják a szemét, de úgy érzi, ha engedné magát sírni, a torka még jobban fájna. A nyakához érinti az ujjait a fájdalom ellenére. Biztos benne, hogy a bőre alatt véraláfutások keletkeztek a kínzástól. Egy apró neszt hall maga mellől, mire egész teste megremeg és arrébb ugrik ültében.

- Üdv a pokolban - csendül egy mély hang a sötétben.

Harry próbál megszólalni, de úgy érzi az egész torka be van dagadva, és a szavak nem férnek ki rajta.

- Valószínűleg eltörték a kezed -tudatja vele a fiú. - Nekem is azt csinálták, hogy nehogy bajt okozzak.

Harry összevonja a szemöldökét, úgy érzi tudnia kéne ki ez a fiú, de még mindig sokkos állapotban van, és semmit nem lát.

- Mi történt? -suttogja nehezen, ezúttal bal kezét emelve a nyakához.

- Hogy fent mi történt, azt nem tudom. Most hoztak, egy órája se lehetett. Nem gondoltam volna, hogy pont téged foglak itt látni. Nos, nem látni.

Harryt megüti a felismerés nem csak a fiúval, de a hellyel kapcsolatban is.

- Tom? -leheli a korom sötétbe Harry.

- Én vagyok.

A fiú hangja sokkal élettelenebb, mint mikor legutóbb találkoztak, és Harry gyomrát összeszorítja a bűntudat, hogy miatta van itt lent. Hát ide hozták őt is. A helyre, ahol több ismerősre is lelhet, de ahonnan senki nem jut ki. Még a banda se akarta felszabadítani az ittenieket. Harry válaszolni is elfelejt, ahogy szépen lassan felfogja a helyzetet. Artmenson pontosan tudta, hogy valamit terveznek, ezért kapóra jött, hogy őt utálja - ha pedig eltűnteti a föld felszínéről, mindenki ezzel lesz elfoglalva. Vajon tényleg ezzel lesznek? Vajon változtat ez bármit a terven? Harry nem tudja eldönteni, hogy vajon így is véghez vinnék-e, hiszen kevesebb, mint öt nap múlva jön az a szállítmány, aminek a hajóját el kell érniük. Senki nem fogja tudni, hogy itt van lent, és mégha Louis el is mondja a többieknek mi történt, mindenki arra fog számítani, hogy Harry nagy eséllyel halott, keresése pedig ezáltal felesleges. Tudni fogják, hogy Artmenson célja az volt, hogy megállítsa őket, ezért pedig nem fogják hagyni. Bármennyire is bízik Louis képességeiben, ezek után Artmenson nem fogja a véletlenre bízni. Hogy honnan tudta, hogy Harry ott lesz, az rejtély, de nem meglepő. Bármit tesznek, Artmenson előrébb jár, mindig ő győz.

- Nem emlékszel mi történt? -kérdezi Tom óvatosan, miután percekig csendbe burkolózva ültek.

- Én... - kezdi Harry. Nem mondhatja el neki, nem érdemes és nem is lenne rá képes. - Sajnálom... ami veled történt.

- Mármint, hogy a fiúd betegesen féltékeny? Én is. Már nem számít, pokolra ítéltek -Harry hallja, hogy ezek a szavak nehezebben hagyják el Tom száját, de még mindig nem látja őt.

Itt lent - a pokolban, ahogy Tom hívja - nincs sok fényforrás, ezért Harry megnyugtatja magát, hogy nem ő vesztette el a szeme világát.

- Idelent máshogy vannak a dolgok -sóhajt Tom. - Nem minden mesebeli.

Harry majdnem rávágja, hogy itt semmi nem az, és ha tudna akadálymentesen beszélni, valószínűleg meg is tenné, de így, mielőtt összeszedné az erejét, Tom már mozdul is, hogy felálljon mellőle. Harry nem szól utána. Bevallaná, hogy nem Louis, hanem leginkább ő a hibás, amiért idehozták, de nem teszi. Tom úgy tűnik nem foglalkozik ezzel, valószínűleg már semmi nem számít itt lent, és bármilyen önző, Harry nem akarja magára haragítani.