the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

167-171 (javított)

Harry szíve megbolondul, a lélegzete elakad és nem tudja, hogy mit csináljon, hirtelen túl sok érzelem tör rá.

- Csak vicceltem -folytatja Artmenson végig Harry szemébe nézve, aki csak ül egyhelyben, és úgy érzi erősen tartania kell magát, hogy le ne szédüljön a székről, vagy el ne hányja magát. - Jó, nem -fordítja el tekintetét a férfi. - Tényleg elhoztam őket.

Harry torka teljesen kiszárad, és nem bírja levenni a tekintetét Artmensonról. Louis itt van. Louis itt van!? Nem lehet.

Harry hallja ahogy újból kinyitják a folyosóra nyíló ajtót, és küzd magával, hogy odaforduljon-e. Ez nem lehet igaz. Nem akarja elhinni, de tudja, hogy kinyitották az ajtót, és most mindenki arra felé néz. Harry szeme könnyekkel telik meg, olyan mintha valaki rángatná a szívét a mellkasában, mikor oldalra fordítja a fejét, hogy lássa... lássa Louist több, mint három hónap után.

Danielle felszegett fejjel, mégis előre bámulva lépked Artmenson felé, mellette Louis egy kapucnis pulcsiban van, ami eltakarja az arcát, kezeit pedig a zsebében tartja. De itt van. És tényleg ő az. Harry a mellkasára szorítja a kezét, és próbál nem sírni. Olyan váratlan ez, és nem tudja felfogni, hogy Louis tényleg itt van. Pedig megismeri már a járásából. Aztán Harry kiszakad a gondolataiból, ahogy Artmenson ismét beszélni kezd. Mi a francért hozná vissza őket?

- A gyermekeim nem lesznek többé diákok itt -jelenti ki Artmenson válaszolva Harry gondolataira, ahogy az ikrek mellé érnek. - Nem is lesznek olyan szintű őrök, hogy bárkit kiengedjenek a pincéből, de nekem fognak dolgozni, ami majdnem egyenlővé teszi őket az őrökkel, szóval hallgatnotok kell rájuk. Ezzel együtt természetesen én is többet leszek a közeletekben. Szeretném, ha úgy tekintenétek rájuk, mint őrökre, és tudomásotokra hozom, hogy ők nem barátkoznak, nektek meg nem szabad velük.

Danielle erre lehunyja a szemét és megrázza a fejét, mintha az egészet nevetséges felhajtásnak gondolná. Louis viszont nem mozdul, ott áll, lehajtott fejjel, ahol állnia kell, mintha odatették volna. Harry szíve összetörik, ahogy nézi a szerelmét ennyi idő elteltével. Olyan hihetetlen, mégis olyan valóságos. Csak álmodná az egészet? Louis nem néz fel, így Harry nem tudja megállapítani, hogy képzeli-e mindazt, amit lát.

- Az új őröket hamarosan megismeritek -folytatja Artmenson, mintha nem borította volna fel Harry egész életét egy szempillantás alatt. Harry nem figyel a férfire, csak Louist tudja nézni. Miért tenne ilyet Artmenson? Biztos van valami hátsószándéka, valami gonosz terve, de minden, ami jelenleg számít, az az, hogy Louis visszatért.

Artmenson abbahagyja a szónoklatot a diáksereghez és most Danielléhez és Louishoz beszél, akik ezért háttal állnak Harrynek.

- Hamarosan kiengedünk titeket -szólal meg most Mr. C. - Utána továbbra is órák lesznek, és a nap olyan lesz, mint a többi.

Ez a nap sosem lesz olyan, mint a többi. Harry úgy érzi nem tud tovább ülni és meglepi magát azzal, hogy nem áll fel. Nem tudja mi tartja ülve. Nem mer ránézni senkire, pedig tudja, hogy Eleanor már felé fordult, de nem akarja látni a rászegeződő tekinteteket, se Zaynt, se Kendallt, főleg nem Tomot.

Hosszú percek telnek el, mielőtt Artmenson újra megszólal és felhívja Kendallt és Rogert, hogy elvigye őket... is. Aztán mielőtt Harry feldolgozná, kisétálnak a teremből, Danielle és Louis pedig követi őket.

Tíz perccel ezután engedik ki a diákokat. Harry azonnal kirohan, meg sem áll egy távolabbi mosdóig, ahol végre egyedül lehet. Megnyitja a hidegvizet és megmossa vele az arcát. A gondolatai kavarognak, ahogy vizes kezével beletúr a hajába.

- Mi a franc? -vesz egy mély levegőt, ahogy belekapaszkodik a mosdó széleibe. Nem tudja mit csináljon, mindjárt kezdődik egy órája, és nem tudja hol lehet Louis, de érzi, hogy azonnal meg kell találnia. De mit mondhatna neki? Harry ismét a hajába túr, ahogy elméletben fejbe vágja magát. Most komolyan azon gondolkozik mit mondjon Louisnak? Az ő Louisjának, az ő szerelmének, aki már augusztus óta a férje.