the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

60-65 (javított)

Harry szíve dübörög a mellkasában, ahogy bólint jelezve, hogy megértette. Zayn is biccent és magára hagyja. Bevenné a bandába? Sőt konkrétan bevette. Felajánlott neki valamit, amire Harry valahol mélyen vágyott, de sosem gondolta volna, hogy megtörténhet. Mikor Zayn azt mondta neki régebben, hogy gondolkozott ezen, azt hitte nem gondolja komolyan, most viszont komoly volt. De miért érezné azt, hogy olyat kell csinálnia, ami felbassza Louist? Louis miért nem akarja, hogy bevegyék a bandába? Bizonyára, mert veszélyes, de Harry nem egy kisgyerek. Túlságosan függ Louistól, ez pedig végre egy esély lenne az önállóságra, valami, ami nem Louisról szól. Tagja lehetne a gyerekek a sötétben–nek.

A lábai viszik őt és nem is figyel merre megy. Teljesen bele van süppedve elmélkedéseinek sűrűjébe, leginkább Zayn szavaiba. Két alak zökkenti ki a gondolkozásból, hiszen egy üres folyosón jár. Először nem is akar odanézni, mert a helyzetük túl intim, de valami megragadja a tekintetét, valami, amitől nem tud tovább lépni, sőt hirtelen megszédül, és olyan érzése van, mintha valami belemart volna a belsőjébe, kitépve valami fontosat. Amikor ezt érzi, az agya még fel sem fogta. A két alak egy fiú és egy lány, az utóbbi a fal és a fiú közé van szorítva. Egy teljesen ismeretlen lány, de Harry mégis úgy érzi látta már valahol. A fiúra nem bír ránézni, mert úgyis tudja, hogy Louis az, és nem akarja még látni is.

Zayn tudta... érez egy újabb lökést a mellkasában. Mindenki figyelmeztette Louisval kapcsolatban, de nem volt igazuk. Harry legtöbbször tudja kezelni a hangulatingadozásait, az ok nélküli dühkitöréseit, a pillanatokat, amikor nem szól hozzá, azt, ahogy viselkedik. Ez mind Louisval jár, ezzel kapcsolatban figyelmeztették, és ő ennek ellenére vele maradt. Louis az egyetlen dolgot tette meg, amire Harry egyszer sem gondolt. Még ha néha félt is Louistól, még ha nem bízott benne eléggé, ez az egyetlen bizalma töretlen volt idáig. Biztos volt abban, hogy Louisnak fontos, hogy törődik vele, és hogy ő az egyetlen.

– Louis, bárki erre járhat –kuncog a lány és próbálja eltolni magától a fiút, akinek az arca a nyakában van, ahogy tegnap Harryt csókolgatta. Harry ettől tér vissza a jelenbe, mintha víz alól jönne fel. Távolabb áll tőlük, így még a lány se veszi észre. Hányingere van és szédül. Miért kell ennek megtörténnie? Az egyetlen láncszem, ami töretlen volt Louis felé, és azt is elvette, hogy darabokra törje. Miért volt jó ez neki? Unatkozott?

A lány félre dönti a fejét, ettől viszont meglátja Harryt, és megütögeti Louis vállát. Ne, csak ne kelljen Louis szemébe néznie. Soha többet. El szeretne futni, Harry annyira kétségbeesetten el szeretne rohanni, de a lábai földbe gyökereztek, és nem engedik mozdulni. Bármennyire próbálja, nem képes késleltetni az elkerülhetetlent, hogy Louis ránézzen. Mikor ez megtörténik, a fiú szemei elkerekednek és úgy lép hátrébb a lánytól, mintha meglökték volna. A lány gyorsan, zavartan lehúzza a pólóját. Ekkor már Harry biztos abban, hogy mikor meglátta őket és valami kiszakadt a mellkasából, az a szíve volt. Még sosem érezte magát ennyire megalázottnak. Louis tegnap azt mondta nem fogja elhagyni, adott neki egy rohadt gyűrűt... Elbúcsúzott tőle?

– Menj innen, kérlek –Louis szavai a lány felé irányulnak, akinek az előbb a nyakát csókolgatta. Harry nem akar kettesben maradni Louisval. Louis elárulta őt, és ez rosszabb, mintha tényleg fizikailag bántotta volna őt. A lány kissé értetlenül, de távozik.

Louis tegnap elbúcsúzott, ez volt az, amit csinált. De miért? Megunta, és úgy döntött jöhet a következő? Nem olyannak tűnt tegnap. Ennyire jó színész lenne!? Sokan mondták már, de képtelenség, hogy ennyire jó legyen benne. Zayn is tudta. Louis pedig megütötte Zaynt. Lassacskán összeáll a kép, de Harry nem képes teljesen tisztán gondolkozni.

– Harry –hallja a nevét, ahogy a hangok kijönnek azokon a csodálatos és hazug ajkakon. De minden elromlott, Harry széttört, a repedésekbe pedig méreg szivárog. Nem is veszi észre, hogy sír, amíg nem pislog egyet, de nem tisztul ki a látása. Az arca nedves, és a könnyei a pólójára hullanak. – Én... –kezdi Louis, de nem tudja folytatni.