the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

94-98 (javított)

– Mi? Akkor nem itt kéne lenned –Harry nem mozdul.

– Tudom. Tudom! Csak nem... nem akarok bemenni a vizsgálatra –motyogja a lány és a tenyerébe temeti az arcát.

– Ha nem vagy biztos benne, menj be, hátha nem igaz... –próbálkozik Harry. Nem lehet igaz.

– De úgyis az.

– Miért gondolod?

– Menj el, mielőtt elkapnád –küldi el őt Danielle. Harry nyel egyet, nem nagyon tud mihez kezdeni a lánnyal, de nem hagyhatja csak úgy ott. Végül, mivel Danielle csak a tenyerébe temetett arccal ül, elhátrál, ám a lány ismét megszólal.

– Tudnál szólni Olinak, ha találkozol vele? –kérdezi a lány távoli hangon, olyanon, amilyenen Gigi szokott beszélni, mintha nem lenne teljesen magánál, vagy be lenne szívva.

– Persze –motyogja Harry.

Mi van Daniellével és Olival egyébként!? Olinak biztosan tetszik a lány... de kinek tetszene Oli? Harry a hajába túrva elfordul. Ebben a kastélyban mindenki olyan rohadt furcsán viselkedik, vagy ezt csak ő veszi észre. Kezdi nagyon is elhinni, amit első éjszaka hallott Louistól, itt senki nem az, akinek mondja magát, mindenki hazudik és titkolózik. A hely tönkre teszi az itt lakókat, megöli a lelket, most meg itt van ez a vírus. Ki tudja kiket fog ez megölni, ha tényleg halálos. De ha halálos... Danielle nem halhat meg. Talán nem is beteg, van rá esély, hiszen nem volt még vizsgálaton.

Harry folytatja az útját Louis szobájához, ám egyik fordulónál valaki elkapja a karját. Ijedten kap a mellkasához, hisz olyan mélyen volt a gondolataiban, ahonnan kirántották, de rögtön meg is nyugszik az ismerős kék szemektől, amik most sötéten fénylenek.

– Mi tartott eddig? –kérdezi Louis zaklatottan.

– Semmi, összefutottam néhány ismerőssel.

– Oké –enged ki egy sóhajt a fiú, mire Harrynek leesik, hogy az, hogy nem jött ki azonnal, jelenthette volna azt is, hogy fertőzött és nem engedik ki.

– Semmi bajom –erősíti meg Harry.

– Oké. Arra gondoltam, hogy mivel minden őr ezzel foglalkozik, kimehetnénk.

– Hova ki? –kérdezi Harry zavarodottan.

– Az udvarra.

– Jó –Harry szemei felcsillannak. Szeret kint lenni a szabadban, az udvar egy csepp a szabadságból.

– Király –csapja össze a tenyerét Louis.

A bejárati ajtóhoz mennek, de ahelyett, hogy azon mennének ki –ami bizonyára amúgy is zárva van –lefordulnak balra. Harry még nem igazán járt erre.

– Itt mindig őrök vannak –tájékoztatja Louis. – Legalábbis az idő nagy részében, bár fogalmam sincs miért.

Megállnak egy nem túl nagy ablak mellett, amit üveg és rács is véd. Louis kinyitja az üveget, majd kinyúl és valamit matat kint, mire a rács is kinyílik.

– Azta –biccent Harry elismerően.

– Sok titka van a kastélynak és az előnyöm, hogy már öt éve az otthonom –mondja Louis, majd előre engedi a fiút. – Nem olyan magas, de ne törd ki a nyakad!

Harry megragadva a vastag keretet, fellép az ablakba, majd ugrik egyet és kint is van. A friss, hűvös levegő megcsapja az arcát, az éjszaka illata bekúszik az orrába, és ahogy lehunyja a szemét, egy pillanatra szabad. Egy pillanatra csak egy átlagos srác, ahogy épp kiszökik otthonról a barátjával. Meghallja maga mellett Louist, ahogy talppal a földre érkezik, akár egy macska. Valahogy azt is megoldotta, hogy az ablakot visszazárja, nem teljesen, de nem észrevehető, ha mégis valaki arra járna.