the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

123-126 (javított)

A fürdőhelyiség üres és halk. Louis segít levenni Harryről a ruháit, majd azokat ott hagyva a kövön, belép a zuhanyzóba, hogy megnyissa a vizet. Harry lehunyt szemmel neki dől a csempének, és hagyja, hogy folyjon rá a víz. Mosson le mindent, de legfőképp az emlékeit.

– Louis? –suttogja Harry még mindig lehunyt szemekkel, a hangját elnyomja a víz, de a másik mégis meghallja.

– Itt vagyok.

– Idejössz? – Harry elfordítja a fejét, és könyörögve ránéz Louisra, mire az bólint neki egy kicsit, lerúgja a cipőit és egy pillanat alatt lekapja magáról a pólóját, majd mikor kilép a nadrágjából is, csatlakozik a fiúhoz. – Minden rendben –mondja Harry. A légzése most nehéz, de legalább lassú, könnyei sincsenek már.

Louis nem szól egy szót se ezután, nem kérdez többet és nem sürgeti. Harry nem érzi magát tisztának, úgy érzi, hogy semmi nem moshatja le róla ezt a megalázottságot. Louis türelmesebb, mint valaha, egyik kezével megtámaszkodik Harry feje mellett, míg Harry letekeri a törött kezéről a kötést. Lila és zöld foltok vannak a karján, valószínűleg rosszul is kezdett el összeforrni. Louis óvatosan a kezébe veszi Harry sérült karját, és összevont szemöldökkel megszemléli.

– Fáj? –kérdezi Louis.

– Igen –nyel egyet Harry, még mindig kín beszélnie is. – De semmi, amit ne bírnék ki –mondja lemondóan, és elhúzza a kezét.

Louis nem mozdul csak bámul maga elé. Harry nézi őt, és a pillanatra gondol, mikor haldoklott, még mindig nem tudja, hogy élte túl. Majd Harry magára néz, az egyik kezével pedig megdörzsöli az arcát. Úgy gondolja, órákig kell itt állnia ahhoz, hogy akár a tisztához közel érezze magát, ahogy minden más napon. Harry felnéz Louisra, aki szinte mozdulatlanul áll előtte. Nem tud megszólalni, mikor meglátja, csupán ajkai válnak el egymástól. Louis szemei könnyesek, és arca vizes, de Harry még így is látja, hogy sír.

– Mi történt? –kérdezi Harry azonnal, pedig ez egy hülye kérdés. Louis hitetlenül felpillant az arcára, majd vissza a csempére mögötte.

– Mi történt? Nem tudom mi történt, Harry, de nem is kell tudnom. Csak azt tudom, hogy nem neked való ez a hely –Louis visszanéz Harry arcára, és most tartja a szemkontaktust. – Egyszer azt mondtam, hogy sosem fogsz kijutni, és hogy felejtsd el – Louis egy pillanatra lehunyja a szemét, és megrázza a fejét. Harry figyeli Louis könnyeit kiszabadulni leszorított szemhéjai alól. – Ez nem igaz. Mert ki fogsz jutni, neked van esélyed, és pont neked nem kellett volna ott lenned azon a kibaszott listán, mert Harry, én látom, és tudom, hogy jobb vagy náluk. Ismerek majdnem mindenkit, és egyik sem olyan, mint te. Persze, elfogult vagyok, mert szerelmes vagyok beléd, de kit érdekel!? Mindenki elbaszott, de valahogy a jó emberek nem kerülnek be ide, a jó emberek nem járnak egyedül éjszaka, vagy mit tudom én, őket nem kapják el. Senki nem érdemli meg ezt, de mind elbaszottak, nincsenek rendben, és akkor itt vagy te! Próbálod megtalálni az emberekben a jót, és megbocsátasz, és másokat magad elé helyezed, ez a hely nem neked való –hadarja Louis feldúltan, majd idegesen vizes hajába túr. – Nem tudom miért vonzod a bajt, és miért vagy mindig rossz helyen, de ez akkor sincs rendben! Nem kell tudnom mit csináltak veled, mert itt élek évek óta, és tudom mire képesek, mind tudjuk... Egyszerűen hozzászoktunk, túl gyorsan és túl könnyen. De te nem fogsz, hiába leszel itt évekig, talán erősebb leszel tőle, de nem fogod megszokni, és neked nem is kéne. Nem kéne itt lenned, Harry! –mondja Louis újra. Harry szóhoz sem jut, csak bámulja, ahogy Louis szeméből folynak a könnyek, miközben beszél.

– Azt választanád inkább, hogy sosem kerülök be és sosem találkozunk, de kint élek normálisan? –kérdezi Harry. Nem tudja miért kérdezi, de emlékszik, hogy ő azt mondta Artmensonnak, inkább élne Louis nélkül, ha a fiúnak akkor normális élete lenne. Louis hátradönti a fejét, mielőtt válaszolna.