the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

99-102 (javított)

– Vigyázz magadra! –válaszol csupán Eleanor, de biccent egyet jelezve, hogy megértette. Harry felkel a földről, leporolja a nadrágját, és kifelé indul.

– Jó éjt mindenkinek! –fordul vissza, hogy elköszönjön a többiektől, akik elszórtan visszaköszönnek.

Louisval beszélgetés nélkül mennek vissza a fiú szobájához. Harry úgy dönt nem nagyon erőlteti, Louisnak van elég gondja, ha akar, fog beszélni róla. Inkább Eleanorra gondol, és hogy a gyenge immunrendszere hogyan fogadná a vírust. Aztán Zaynre gondol, Zayn törődik Eleanorral, ez a különbség a járás és a barátság között Zayn számára. De talán csak nem akar sebezhetővé válni. Zayn egyszer már elveszített valakit, és Perriet is megvakították miatta. Harry Olin is gondolkozik, azokon, amiket Louis mondott.

– Minden oké? –töri meg végül a csendet Louis, miközben sétálnak a szoba felé. Harryt meglepi a kérdés, meg az is, hogy Louis megszólalt.

– Aha, jól vagyok. Veled?

– Kicsit tele van a fejem –lép az ajtóhoz Louis, hogy kinyissa.

– Ki kéne kapcsolnod az agyad.

– Én lennék a legboldogabb, ha meg tudnám tenni –mosolyodik el kínosan Louis.

– Mi foglalkoztat ennyire?

– Túl sok minden –válaszolja Louis, mire Harry csak bólint, majd elmondja, ha akarja.

– Segítsek elterelni a gondolataidat? Jó vagyok benne! –ajánlja Harry elmosolyodva. –Vagy ha szeretnél, beszélhetsz róla, és akkor kiürül a fejed. Vagy szeretnél aludni, és akkor nem gondolsz rá?

Louis elmosolyodik, ahogy hallgatja és figyeli Harryt.

– Szeretnék csak feküdni ott –biccent az ágy felé Louis. – Nézni téged, és hallgatni, ahogy beszélsz valamiről.

– Miről beszéljek?

– Bármiről. Mesélj nekem valamit –mosolyodik el a fiú, majd ellép Harrytől. – Csak hallgatni akarom a hangod, beszélhetsz akármiről. A hangod... olyan megnyugtató számomra...

Harry próbálja elrejteni a mosolyát, olyan jó érzés minden pillanat, ami önfeledt, vagy őszinte Louisval. Ahol önmaguk lehetnek, és nem számít semmi körülöttük. Be kell vallania, hogy amennyire zavaró, annyira imádja is Louis hangulatingadozásait, így jobban tudja értékelni ezeket a pillanatokat. Meg amúgy is, ez Louisval jár, ez is ő, így született, Harry pedig oda van ezért is.

– Te döntöd el csatlakozol–e hozzám –sóhajt egy nagyot Louis drámaian, majd nyújtózkodik egyet, és az ágya felé lép.

– Mondtam már amúgy, hogy szeretek a szobádban lenni? –kérdezi Harry körülnézve a kis térben, ami már otthonná vált számukra.

– Mondtam már, hogy szeretem, ha a szobámban vagy? –mosolyodik el Louis, majd ledől az ágyára.

– Álmos vagy?

– Nem. Aludtunk, emlékszel? Csak várom, hogy beszélj hozzám.

Harry kételkedve bólint. Nem jut eszébe semmi, amiről beszélhetne, így csak leül mellé.

– Kérlek, Harry –fogja meg Louis a kezét. – Szeretethiányom van.

– Oké, akkor tíz dolog, amit szeretek benned.

– Halljuk.

– Engeded, hogy a szobádban éljek –kezdi Harry nevetve. Igyekszik gondolni dolgokra, amiket szeret Louisban, mert bár rengeteg dolgot és szinte mindent szeret, amikor ki kell őket mondania, hirtelen nem jutnak eszébe. – Szeretem, hogy vicces vagy. Szeretem, hogy törődsz az emberekkel, és megvéded őket –jut Harry eszébe Danielle és hogy mennyire ok nélkül volt féltékeny – Szeretem, amikor veszekszel velem, mert fontos vagyok neked –folytatja, mire Louis elneveti magát, Harry pedig lenéz rá. – Szeretem mikor valami újat mutatsz. Amikor gyenge vagy és azt is, amikor erős. Szeretem a hegeidet és a tetkóidat. Szeretem, ahogy kinézel. Szeretem mindened. Remélem meg volt a tíz, mert nem tudok többet –ugratja Harry Louist, mire a fiú megforgatja a szemeit. – Tetszettek a nyomós érveim?