the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

120-123 (javított)

– Hova? –kérdezi Harry, mert nem akarja rögtön rávágni az igent. Akár a pincébe is elmenne Louisval, ha arra kérné.

– Öhm... –Louis elgondolkozik hogyan is válaszoljon. – Majd meglátod.

– Félnem kéne? –húzza egy félmosolyra a száját Harry, mire Louis megforgatja a szemét. Harry bezárja maga mögött az ajtót, majd követi Louist, aki közben elindult.

– Jól nézel ki –mondja Harry kicsit zavartan, mire Louis mosolyogva visszanéz rá.

– Köszi, te is.

Harry lenéz magára, csupa feketét visel ma, a farmerja egyik térde pedig szakadt. A csend köztük kissé kínos, és Harry nem tudja mit mondjon, hiszen majdnem két napja nem látta, és az utolsó emlékeik együtt nem a legszebbek.

– Mit csináltál eddig? –kérdezi meg Harry végül.

– Nem sokat –von vállat Louis.

– Hiányoztál –motyogja Harry.

– Tudom, de tudod, hogy nem találkozhatunk – válaszolja Louis, mire Harry nyel egyet. Ez egy normális válasz volt, de mégsem tetszik Harrynek, nem ezt kellett volna mondania arra, hogy hiányzott neki. – Nem akarok hazudni neked erről, csak nem mondhatom el. Artmenson kért tőlem dolgokat, nekem pedig ezért van pár elintéznivalóm, amiért nem érek rá minden este –magyarázza Louis, a hangja teljesen érzelemmentes, csupán száraz tényeket közöl. Pedig Harry emlékszik, hogy Louis sírt, miután találkozott az apjával.

– Értem.

Louis néhány lépés után megáll, és szembefordul Harryvel.

– Bár elmondhatnám, Harry!

– A te döntésed, hogy mit mondasz el –mondja a fiú halkan. – Csak azt nem akarom, hogy eltitkold az érzéseid... és... szeretném, ha nem lennél velük egyedül.

– Nem hiszem, hogy egyedül vagyok –húzza egy félmosolyra az ajkait Louis, majd megfogja Harry nem törött kezét.

– Csak szeretnék ott lenni neked, tudod, ahogy te szoktál...

– Nem hiszem, hogy az utóbbi időben jó munkát végeztem ezzel kapcsolatban – húzza el a száját Louis. Harry válasz helyett lehajtja a fejét. – Tudom, hogy nem –ért egyet Louis önmagával, és Harry reakciójával. – Haragszol?

– Nem, dehogy – rázza a fejét Harry, és megereszt egy halvány mosolyt – Csak... úgy érzem minden szétesik... mindenki titkolózik, és úgy érzem az én hibám, hogy nem tudok segíteni nekik.

– Csak túl jó vagy, Harry. És szeretem ezt benned –emeli fel a kezét Louis, hogy megsimítsa Harry arcát, elidőzik a halvány hegnél, amit még Artmenson vágott a fiú arcára. – De nem akkor, amikor így hat rád. Nem a te felelősséged mások élete, mindenki magáért felel, és ne hagyd, hogy bárki téged hibáztasson. Ez a hely így működik, te vagy a legfontosabb saját magadnak, különben nem éled túl.

– Tudom –sóhajt Harry. Bár neki sosem önmaga lesz a legfontosabb.

– Oké, ennyi volt a motivációs beszéd mára –ereszti le a kezét Louis. – Más dolgunk van ma este.

– És mi az? –kíváncsiskodik Harry, ahogy tovább indulnak.

– Elmegyünk ebből a kastélyból –válaszolja Louis mosolyogva.

– Mi? -néz rá csodálkozva a fiú.

– Persze, nem szó szerint. Elmegyünk egy randira. Mondanám, hogy elviszlek randizni. De még én se voltam, szóval inkább csak elmegyünk egyre –húzza fel a vállát egy kicsit Louis, mire Harry elvigyorodik. Ez egy igazi, széles mosoly, amit úgy tűnik csak Louis képes előcsalogatni.