the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

136-140 (javított)

Ha Eleanor és Louis tényleg majdnem lefeküdtek (amit Harry nem pontosan ért), akkor mindketten hazudtak neki. És hogy hogy Zayn miatt? Harry olyan szívesen megkérdezné, hogy pontosan mi történt. De ki mondaná el az igazat? Ki itt az, aki nem hazudik neki?

Amikor Harry megfelelő távolságra kerül az Eleanor, Zayn, és Louis hármastól, elkezd futni, nem tudja pontosan merre, nem ismeri itt a járást. Louisval mindig csak a baj jön, és száz meg száz új titok. De Eleanor miért nem mondta el? Biztos szégyellte, és amúgy is miért számítana ez, csak az számít, hogy hazudtak. Itt mindenki hazudik és titkolózik. Vajon az is hazugság volt, amit Eleanor mondott a régi szobatársáról, akinek tetszett Louis, és ezért tudott róla annyit. Talán valójában ismerték egymást hisz, hogy máshogy lehetne, hogy majdnem lefeküdtek? Várjunk csak! Harrynek leesik valami, amire eddig nem is figyelt. Úristen Zaynék Artmensonról beszéltek! Eleanor vajon tudja az igazságot is Louisról?

Harry egy sokkal hosszabb úton, de valahogy visszajut a szobájába. Gondolatai nem hagyják nyugodni, kihagyja a reggelit, és azon gondolkozik, hogy talán az első óráját is ki fogja. Már egy jó ideje, hogy ott hagyta őket, mikor kopogtatnak az ajtaján. Nem biztos abban, hogy ki akarja nyitni, de végül mégis megteszi.

– Nagyon sajnálom, Harry –esik be rajta Eleanor.

– Ha azt mondanám rögtön eljöttem, miután odamentél, és nem hallottam semmit, akkor is elmondanád? –kérdezi Harry. Ez kevésbé nehéz téma.

– Biztos voltam benne, hogy Louis megölne, ha elmondanám, megfenyegetett, és amúgy is utál, nem akartam hazudni neked, de te nem tudod milyen, mikor Louis tényleg haragszik rád.

– Tudom. Csak elmondhatta volna akkor ő –bólint Harry, de akkor is úgy érzi, hogy elárulták őt.

– Ő túlságosan szégyelli. Tényleg biztosra ment, hogy ne tudja meg senki. Pedig nem volt köztünk semmi!

– Akkor? –kérdezi Harry, Eleanor sóhajt egy nagyot, mielőtt belekezdene.

– Én viszonylag új voltam, és tetszettem Zaynnek, akkoriban alapította a bandát is, valamin nagyon összevesztek Louisval, és Louis tudta, hogy én tetszem neki, szóval... csak bántani akarta Zaynt.

– És te?

– Engem mindig idegesített, ha tetszem valakinek, és soha senkivel nem akartam járni. Nem tudom mit akartam elérni ezzel, hogy ne tetsszek Zaynnek, vagy ne tudja meg, hogy mit érzek. Én nagyon féltem bármilyen kapcsolattól Zaynnel, ezért gondoltam, ha lefekszem valakivel, rájövök, hogy nem tetszik Zayn, vagy Zaynnek nem fogok tetszeni én. Nem tudtam, hogy ők annyira jóban vannak, csak azt tudtam, hogy Louis nem érez semmi komolyat, mégis akar valamit... akkoriban soha nem érzett semmit, senki iránt, és... nekem jól jött.

– Végül miért nem történt meg?

– Mert igazából nem tetszettünk egymásnak... kicsit sem. Sokkal inkább Zayn az, aki össze–vissza lefekszik emberekkel, nem Louis. És persze én is józan eszemnél voltam.

– Mit jelent a majdnem? – kérdezi Harry lassan. – Jó, tudod mit, nem kell tudnom mindenről. Ne mondd el!

– Bocsáss meg, Harry, ha hazudtam ezzel kapcsolatban, vagy Louisról, és hogy rólad beszéltem vele.

– Semmi baj, tényleg.

Eleanor odalép Harryhez és átöleli.

– Köszönöm –suttogja Harry, nem biztos abban, hogy ezt most miért mondta, de tudja, hogy amit Eleanor mesélt, az igaz.

– Haragszol még Louisra? –kérdezi a lány.

– Nem... nem tudom –motyogja Harry magához ölelve Eleanort. A lány nem tudja mi történt, Harry senkinek nem mondta el az egészet, de talán Zayn tudja, az alapján, ahogy beszéltek valószínűleg Louis most mondta el neki. – Nem tudom mit érzek, El... azt hiszem én mindig szeretni fogom őt, bármit tesz, csak... nem tudok vele lenni, ha tönkretesz engem. És önmagát –teszi hozzá halkabban. – Tényleg, mi van Perrieval? –húzódik el Harry.