the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

189-192 (javított)

Harry bal karja zsibbad, ahogy Leoval szótlanul sétálnak ki a nagyteremből. Talán egy gyógyszer lenyelésére nem tudták volna kényszeríteni őket, de ezellen semmit nem tudtak tenni. Páran még nem kapták meg, de szépen lassan mindenki távozhatott a fehér karszalaggal.

Harry egy távolabbi folyosón meglátja Louist a falnak dőlve, és azonnal ott hagyja Leot, aki biccent neki, majd elindul a szobájuk irányába. Louis Harry felé lépked, amint meglátja.

- Mit csináltak? -kérdezi a fiú azonnal. Harry körülnéz, de egyedül vannak a folyosón.

- Meggyógyítanak -mondja Harry gúnyosan, és megmutatja a karját, ahol fel van tűrve a pólója. Louis őszinte kétségbeesettséggel a szemében megrázza a fejét. - Nem tudtál róla?

- Nem -túr a hajába Louis.

- Szóval ez a terve -bólint Harry - Mindegy neki, hogy élünk-e vagy halunk.

Louis ismét megrázza a fejét.

- Hogy érzed magad? -kérdezi Harrytől próbálva lenyugtatni magát.

- Kicsit gyengének, meg szédülök, de legalább nem kell órára mennünk.

- Rendben, menj pihenni -bólint Louis, majd megsimogatja Harry másik vállát.

- Nem érsz rá ma? -kérdezi Harry.

- Nem, de mehetsz a szobámba, ha szeretnél.

- Oké -bólint Harry - Nem akarok beszélgetni a szobatársammal.

- Megértem, nem tűnik jófejnek. Menjünk akkor a szobámba!

Harry úgy érzi nem is attól érzi rosszul magát, amit adtak neki, hanem magától a gondolattól. Louis minden új folyosón körülnéz, amerre mennek, de mivel órák vannak, minden csendes és üres.

- Örülnék, ha velem maradnál -mondja Harry, mikor megérkeznek Louis szobájába, és leül az ágyra.

- Tudom -bólint megértően Louis és megsimítja Harry arcát - Beszélnem kell még Zaynnel, aztán megyek a pincébe.

Harry bólint, aztán rájön, hogy Louis talán először osztja meg vele, hogy mit fog csinálni ahelyett, hogy csak itt hagyná.

- Este jössz? -kérdezi Harry bágyadtan.

- Igen, de menj el vacsorázni, ha tudsz -mondja Louis, majd lehajol hozzá és ad egy puszit a szájára.

- Nem haragszol? -szól utána Harry, mikor Louis keze már a kilincsen van. - Az esti miatt?

- Nem -rázza meg a fejét Louis, kissé összezavarodva. - Te?

- Én sem.

- Akkor rendben -Louis még visszalép hozzá, hogy adjon neki egy rendes csókot, majd ott hagyja.

Harry leveszi a cipőjét és a nadrágját, hogy befeküdjön az ágyba. Jó picit egyedül lenni, nem megosztani egy szobát Leoval.

Harry hamar elalszik, olyan mintha két napja nem aludt volna egy hunyásnyit sem. Igaz, hogy tegnap éjszaka sírva aludt el, és nem feltétlenül pihente ki magát, de valószínűleg mégis az idegen anyag a testében okozza a hirtelen kimerültséget. Jól eső alvásából egy kopogás ébreszti. Harry félig még az álmok világában jár, és abban sem biztos hol van, mikor ösztönösen az ajtóhoz lépked és kinyitja.

- Nem vagy normális! -sziszegi egy hirtelen hang, mire Harry kizökken a kómából. Egy apró kar sietősen beljebb löki, és bezárja maguk mögött az ajtót. - Mit gondoltál!? Kinyitod Louis szobájának az ajtaját!? Bárki lehettem volna.