the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

108-113 (javított)

Harry képtelen nem Louisn gondolkozni egész éjjel. Azon, hogyha Louisnak normális családja lett volna, ő lenne a tökéletes férfi. Harry tudja, hogy értelmetlen a „Mi lenne, ha..." kezdetű mondatok átgondolása, de ezek a gondolatok akaratlanul is bekúsznak az agyába. Nem is érdemli meg Louist. Harry azon gondolkozik, hogy vajon ő megtette–e volna ezt Louisért. A válasz igen, de közben ez a vírus olyan ijesztő, hogy lehet előbb bevette volna. Louis viszont nem tett így... Louis inkább kockáztatott, hogy Harry biztosan biztonságban legyen, és aztán szenvedett is emiatt. Mennyire szeretheti őt...

A reggel kínzó lassúsággal érkezik, és az, hogy eljött, még nem jelenti, hogy Harry átmehet Louishoz. Hirtelen nagyon elővigyázatos lett, nehogy Artmenson okot találjon arra, hogy tovább maradjon. Inkább reggelizni indul, és megnézi mi a helyzet ott. Harry aggodalma Louis miatt annyira lekötötte, hogy csak az fért bele gondolataiba, és nem törődött a ténnyel például, hogy Eleanor nem ébred fel. Zayn szerint ez is direkt történt... hogy őt hívták ki. Valami nagyon rossz készülődik, és Harry úgy érzi ez még csak a kezdet volt. Ennél lehet még rosszabb...

Reggelinél semmi bejelentés nincs, és Artmenson sem jelenik meg. Remélhetőleg már elhagyta a kastélyt. Harry távol ül minden ismerősétől, eszik egy keveset, és már szabadulna is. Amint az első emberek elhagyják helyüket, Harry is felpattan. Muszáj látnia Louist, hisz olyan közel volt ahhoz, hogy végleg elveszítse. Ám kiérve az ebédlőből, amint átsétál egy másik folyosóra, meglát egy csapat fiút várakozni, és nagyon furcsa érzése támad.

– Te vagy Harry? –lép elé egyikük, ahogy Harry közelebb ér. Még sosem látta ezeket a fiúkat, honnan tudhatják a nevét?

– Mit akartok? –vonja össze a szemöldökét Harry. Válasz helyett egy ütést kap az arcába. Állkapcsára szorított kézzel zavarodottan néz fel. Ahelyett, hogy bárki megmagyarázná, vagy esetleg gyanúsítaná bármivel, még egy ütést kap, most egy másiktól. Ez erősebb, és hátra tántorodva érzi, hogy felszakadt a szája. A harmadik és legmérgesebbnek tűnő tag megragadja Harry pólóját, és a falnak csapja.

– Azt hiszed elveheted a csajomat, hát nagyot tévedsz! –kiáltja feldúltan Harry arcába.

– Mi? –Harry most vesztette el teljesen a fonalat.

– Ne játszd a hülyét! – ezzel még egy ütést kap. Nem túl jó érzés a tegnapi büntetés után, és még csak a miértjét sem tudja.

– Tristan! –csattan fel egy hang a folyosón, ami elcsendesít mindenkit. A levegő megfagy. Harry azt kívánja, bárcsak inkább agyonvernék, minthogy ő mentse meg.

– Tartsd magad távol Londontól –sziszegi a fogai közt alig hallhatóan Tristan, majd hátrébb lép.

– Menjetek le a pincébe! Majd meglátogatlak titeket kicsit később –utasítja őket Artmenson.

A fiúk azonnal, szó nélkül engedelmeskednek szavának.

– Ismerem őket pár évvel ezelőttről –legyint Artmenson, mintha Harry kérdezte volna honnan tudja a nevét a fiúnak. – Féltem, hogy elkerüljük egymást, Harry – folytatja mézesmázosan Artmenson, ahogy közelebb lépked a még mindig falnál álló fiúhoz.

Harry nem tud mozdulni, reagálni, vagy válaszolni sem, hiszen Artmenson annyira kiszámíthatatlan és gonosz, hogy megfejthetetlen mi lesz a következő lépése.

– Csak beszélgetni akarok – magyarázza Artmenson, a hangja már kicsit hidegebb, Harry ebből érzi, hogy hamarosan el fogja mondani mit is akar pontosan, ezért csak vár. – Utoljára fogom ezt elmondani –figyelmezteti Artmenson, amint megáll Harry előtt. – És csak mondani fogom, te pedig eldöntöd ezúttal hallgatsz–e rám. Maradj távol a fiamtól! Hagyd békén, kerüld el, ne is nézz rá! Ez az első és utolsó alkalom is, hogy ezt így megbeszéljük, mert ezután bármi történik az a te felelősséged lesz. Ha nem tudnád még mire vagyok képes, csak folytassátok, és biztosíthatlak, hogy meg fogod tudni.