the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

195-198 (javított)

Perrie, Niall és Harry együtt mennek az első órájukra, ami egészen ebédig tart. Harry sokat gondolkozik azon, hogy Louis végül segített nekik. Nem tudja mitől gondolta meg magát, és mit is csinált pontosan. Valahogy tudja, hogy Louis most nem keresné meg őt, ezt Harrynek kell meglépnie, de fél attól, hogy még mindig ideges. Hamar befejezi az ebédet. Úgy dönt, hogy a következő órája előtt pont elég ideje lesz átmenni Louishoz, és megbeszélni a dolgokat. Gyomorgörccsel fordul be a folyosóra, amin Louis szobája van. Reméli, hogy itt van, de annak is örülne, ha nem kellene még szembenéznie vele. Óvatosan bekopog, majd hátrébb áll. Mikor nem kap választ, felsóhajt és körbenéz a folyosón. Meg kéne itt várnia Louist. Ám mielőtt dönthetne, az ajtó végül kinyílik. Louis arca nem tükröz meglepetést, sőt valójában semmilyen érzelmet sem, ahogy meglátja Harryt.

- Szia -köszön Harry zavartan egyik lábáról a másikra állva.

Louis enyhén összevonja a szemöldökét, de nem válaszol, csak nyitva hagyja az ajtaját, és visszamegy a szobájába. Harry egy pár másodpercig vár, majd mikor nem történik semmi, követi őt, becsukva maga mögött az ajtót. A lámpa fénye betölti a szobát, aminek a padlóján szét van szórva pár könyv és szemét. Louis az ágya végén ül, a térdein könyökölve.

- Nem beszélsz hozzám? -kérdezi Harry óvatosan.

- Miről szeretnél beszélgetni? -kérdez vissza Louis érzelemmentes hangon.

- Tudom, hogy ideges vagy...

- Idegesnek tűnök? -vág közbe Louis.

- Csak bocsánatot akarok kérni.

- Hallottalak tegnap is. Más valami?

Harry vesz egy mély lélegzetet és közelebb lép az ágyhoz. Mivel Louis mellett már nincs hely, ő az ágy oldalára ül, és a fiú háta felé fordul.

- Tényleg sajnálom, amit csináltam -folytatja Harry halkan. - Nem akartalak bántani. Tudom, hogy haragszol, csak bocsánatot akarok kérni, amiért megbántottalak.

- Oké -mondja Louis.

- Lou... Mi lesz most?

Harry egy pillanatig csak nézi Louist, aki nem fordul felé.

- Nem tudom mit csinálunk még egymással, ha nélkülem hozol döntéseket -néz oldalra Louis, de még mindig nem rá - Sok értelme volt hozzám jönnöd.

Harrynek könnyezni kezd a szeme. Louis sokkal mérgesebb, mint gondolta.

- Mit tegyek, hogy megbocsáss nekem? -kérdezi kétségbeesetten Harry..

- Nem tudom, Harry, ezt neked kell kitalálnod.

- Hallottam, hogy segítettél tegnap. Azt hittem, hogy... -kezdi Harry.

- Igen, mert nem akartam, hogy meghalj! -fordul felé Louis ezúttal kicsit több érzelemmel az arcán. Persze leginkább düh csillog a szemeiben. - Nem azt jelenti, hogy elfelejthetjük.

- Louis... -Harry szája megremeg, de nem akar sírni. - Mit akarsz akkor?

- Nem tudom, de biztos nem erről beszélgetni -mondja Louis, majd egy pillanatra lehunyja a szemét - Nem tudom, Harry.

- Tényleg sajnálom! Ha tudtam volna...

- De tudtad! Nem hiszem el, ha azt mondod, hogy megbántad, szóval inkább hagyjuk, nem akarok erről beszélni.

- De igen, megbántam! Nem érte meg, hogy utálj miatta! - mondja Harry, mire Louis eltűnteti az érzelmeit az arcáról.

- Nem utállak.