the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

epilógus

2021.03.19. Louisiana County Jail

- Tudja, hogy járok hozzád - mondja Danielle.

Louis bólint, ahogy hátradől a székében; bőven elég, ha ennyit tud.

- Csak azért mondom, mert ma van az évfordulója, hogy...

- Szabadok - fejezi be Louis. Pontosan tisztában van vele milyen nap van.

- Te is az leszel.

- Ha kiengednek, visszamegyek Franciaországba -mondja Louis monoton hangon. - Az az egyetlen hely, ahol valaha szabad voltam.

Danielle halványan elmosolyodik, bizonyára az emlékektől, amik ahhoz a helyhez kötik, ahol felnőttek.

- Akkor nekem is mennem kell -jelenti ki Danielle. Louis tudja, hogy eddig a lánynak eszébe se jutott kiköltözni az országból, hiszen Louis mindvégig itt volt.

- Maradhatsz.

- Viccelsz? Az elmúlt öt évben minden egyes héten eljöttem hozzád! Nem maradok Amerikában, ha nem vagy itt.

Louis kifejezéstelen arccal bólint. Felajánlotta, mert nem akarja semmire rákényszeríteni, az, hogy bejön hozzá, az is a saját döntése volt.

- Meg akarom változtatni a nevem -folytatja Louis. Ma valahogy van kedve beszélni, kérdései is lennének, de azokat mélyre temeti magában, oda, ahol már annyi minden rejtőzik.

- Elhiszem.

- Nem bírok ezzel élni, fojtogat. Ez az egyik legnagyobb büntetés. Ha kikerülök, kérvényezni fogom. Utána tudsz nézni, hogy meg tudom-e tenni büntetett előélet után?

- Persze. Én még nem változtattam meg, mert egyelőre a miénk, és ha te meg tudod, akkor én is meg fogom, de nélküled nem -rázza a fejét a lány. - Nem bírnám elviselni, ha nem ugyanaz lenne a nevünk.

Louis fájdalmasan elmosolyodik, mert tudja, hogy ez a lánynak éppolyan szenvedés, mint neki, ha nem nagyobb, hiszen neki használnia is kell a mindennapokban.

- Szóval ma van az évfordulója... -sóhajt Louis.

- Igen, ilyenkor van egy találkozónk.

- Odamész ezután? -érdeklődik Louis, de mélyen tudja, hogy ezt is csak annak érdekében kérdezi, hogy megtudja hol lesz Harry ma délután, és Danielle fog-e vele találkozni. Alig kérdez róla, vagyis próbál nem érdeklődni, hátha így enyhíteni tudja kavargó érzelmeit.

- Igen -bólint a lány, és hagyja, hogy Louis folytassa, ha esetleg van más.

- Mikor beszéltél vele utoljára? -kérdezi meg Louis percekkel később. Danielle egyértelműen meglepődik a kérdésen, és hogy Louis ennyi idő után láthatólag lazán felhozza.

Az öt év során alig, szinte soha nem említette, mindig burkoltan beszéltek róla és a nevét se mondják ki, de így az újabb évfordulón, ami azt jelzi, hamarosan lejár a büntetése, muszáj kérdeznie. A fájdalom elkopik az évek során, de legnehezebb döntése súlya - hogy elengedte Harryt - azóta nyomja a vállát. Nem olyan, mint akkor volt, mert Harry végre szabad mindentől, tőle is.

- Múlt hónap elején.

Danielle nem mondja, de Louis tudja, hogy akkor volt Harry huszonharmadik születésnapja. Már kész felnőtt, de Louis emlékeiben mégis tizennyolc éves maradt.

- Nem tudja, ugye?

- Nem mondtam el neki.

Louis felsóhajt, leginkább a megkönnyebbüléstől, hogy Harry nem értesült róla - tíz hónappal megrövidítették a büntetését jó magatartás miatt. Június elején kiengedik. Nem kell újabb évfordulót várnia.