the kids in the dark 2 (extra) |HU!larry™|

114-116 (javított)

Mikor Harry felébred, mintha egy rossz álomból kelt volna. Hideg van, és fáj mindene. A pincében lenne még mindig? Csupán a szagok mások, itt semmi nem bűzlik a kínzásoktól.

– Fent vagy? – kérdezi egy fiú, szinte könyörög egy válaszért.

– Aha –nyögi Harry. Csodálkozva veszi észre, hogy képes szavakat formálni.

– Mi történt veled?

– Ki vagy? –ez az egyetlen kérdés, ami érdekli Harryt jelenleg, de mégis fél a választól, fél, hogy nem fogja felismerni a nevet.

– Niall. És ha érdekel, hogy kerültél ide, az egy hosszú történet... Hogy vagy?

Ide? Hova? Niall... Harrynek gondolkoznia kell, hogy arcot társítson a névhez, ami egyelőre nem megy, szóval inkább nem reagál erre.

– Hol vagyunk? –pislog néhányat Harry, igyekezve valamit befogadni a látványból.

– Lent, ahol a gyűléseket szoktuk tartani.

– Aha – Harry megpróbálkozik azzal, hogy felüljön, de a teste nem mozdul. Mi történt vele? Kicsit sem érti a kialakult helyzetet, de nincs ereje, hogy megfogalmazza a kérdést a fiú felé. Niall még mond valamit, de Harry nem érti mit, az érzés, hogy nem képes felfogni dolgokat, hányingert kelt, és olyan érzés, mintha egy nagyon kicsi cellába lenne bezárva, ahol nem kap levegőt, így ismét feladja a küzdelmet az ellen, hogy elaludjon.

– Nyugi, Harry, mindjárt itt lesz Louis –ez az utolsó dolog, amit Harry hall. Louis... Harry nem akarja, hogy ne ismerje meg Louist, vagy, hogy ne értse, amit mond neki. Nem akarja, hogy így lássa őt.

Harry egyik percben úgy érzi fent van, a másikban azt, hogy alszik. Eléggé beüthette a fejét... Gondolkozik, hátha emlékszik arra, hogy került ide, de az utolsó emlékei a pincéből vannak. Niall azt mondta Louis itt lesz. De hogy lenne itt?

– Harry...

Harry még sosem hallotta ilyen hangsúllyal a nevét Louis hangján. Szomorú és kétségbeesett, mégis halk, mintha igazából ki se szerette volna mondani. Harry el sem tudja képzelni, hogy nézhet ki itt a földön fekve, ami ezt váltja ki Louisból. Szemét lehunyva tartja, ahogy hallja, hogy Louis közelebb megy, majd a térdeire esik mellette.

– Miért nem tudsz vigyázni magadra? –Louis hangja lehetne szigorú, de inkább lágyan hangzik. Harry persze tudja, hogy most mérges rá, de meg is érdemli. Harry fel akarja nyitni a szemét, de most nagyon nehezek a szemhéjai, megszólalni meg még inkább nem tud.

– Asszem' ránk már itt nincs szükség –hallatszik Niall hangja. Mellette valaki egyetértően hümmög.

– Tudsz... tudtok maradni? –kérdezi Louis. – Zayn?

– Ja, persze, ha akarod.

– Én inkább lépek, jó? –kérdezi Niall. – Ha nincs rám szükség.

Harry hallja ahogy elköszönnek, aztán semmi. Olyan csend van, mintha megint ájult lenne, pedig úgy érzi ébren van.

– Miért nem vigyázol magadra, életem? –hallja meg percek elteltével Louis halk hangját. – Sosem vigyáz magára! –folytatja hangosabban, mivel ez valószínűleg Zaynnek szól. – Faszom, Zayn, mit csináljak vele?

– Hogy vigyázzon magára? Semmit. Zárd be egy dobozba –Zayn hangján hallatszik, hogy mosolyog.

– Komolyan kérdeztem, minden alkalommal egyre rosszabb helyzetekbe keveredik.

– Tudom, oké? –vált komolyra Zayn is.

Harry hallja Louis ideges légzését, és érzi az érintését, ahogy óvatosan megemeli a fejét. Harry összeszedi minden létező erejét, hogy kinyissa a szemét. Látnia kell Louist. Nincs nagy fény bent, de képtelen megmondani mi van előtte.