Nyári szünet a négyzeten | ✔

Prológus

A nyarat senki sem úgy tervezi, hogy egy modern civilizációtól teljesen elszigetelődött kertvárosban kell, hogy töltse, ahol a legközelebbi Target másfél órára van kocsival, hűsítő légáramlatokat, csak azaz öreg, törött lapátú ventillátor szolgáltat, ami már nagymama leány korában felmondta a szolgálatot, a wifiről pedig csak mítoszok keringenek a kertváros lakói között.

Bizony én sem terveztem a nyarat egy ilyen túlélő táborban tölteni.

Az utóbbi két hónapban betábláztam a nyaram összes napját nem kifelejtve a Netflix sorozat maratont, az olcsó latte kortyolgatását a kedvenc gyorséttermemben, olvasni, amíg legalább szemtengelyferdülést nem kapok vagy végre tetováltatni valami őrültséget valahova, ahol a szüleim csak akkor veszik észre, amikor már késő.

Bizony ezek voltak a nyári terveim az utolsó szabad nyaramra a végzős évem előtt, amikor még nem kell tanulnom, mint egy őrült és azon sem kell törnöm a fejem, hogy mi lesz velem, ha nem vesznek fel arra a borostyánligás egyetemre, amit anya kinézett nekem.

Erre felborult az életem.

- Hogy mi? - kérdeztük Danival - az ikertesómmal -, teljesen egyszerre a kanapén széles vigyorral üldögélő szüleinket.

Az a jó, hogy bár a tesómmal egypetéjű ikrekként jöttünk a világra szinte megkülönböztethetetlen vonásokkal, hajszínnel és szemszínnel, ez idővel megváltozott. Dani szőke haja és kék szemei megmaradtak egyfajta védjegyeként, az én szemem viszont bebarnult és idővel a hajam is elveszítette méz szőke árnyalatát és egészen átlagos egérbarna színe lett. De persze minket sosem zavart, hogy ég és föld vagyunk nem csak kinézetre, hanem személyiségre is Danival. Ő boldogan bohóckodott a focistákkal, fűzte a pompomlányokat és keveredett bajba az iskola minden napján. Én ezzel szemben nem rendelkeztem nagy baráti körrel, sosem jártam bulizni és a legmenőbb dolog, amit csináltam az az volt, amikor megszereztem a jogsimat motorra és autóra.

- Ez egy fantasztikus lehetőség! - szólalt fel egyből apa. - Az embernek nem minden nap pottyan az ölébe egy Hawaii-i kutatás lehetősége. Főleg nem egész nyárra!

- Pontosan. Csak képzeljétek el azt a sok társulást és még felfedezetlen fajt, amik ott élnek a sziget vizeiben - lelkendezett a tengerbiológus anyánk is.

Dani összetörten kapkodta köztem és a szüleink között a tekintetét. Tudtam, hogy a legjobb barátjával, Foxszal körbe szerették volna a nyáron utazni az államokat, hiszen mind a ketten ezért dolgoztak egész évben.

- Nagyi miért nem tud ide jönni, ahelyett, hogy mi utazunk hozzá Long Beachre? Már elmúltunk tizennyolc évesek. Nem kényszeríthettek, hogy egész nyáron jó pofizzunk nagyival. Ez hatalmas kiba...

- Be ne fejezd ezt a mondatot Daniel! - szólt rá erélyesen apa.

- Mielőtt elszabadulnának, az indulatok bele kell gondolnotok, hogy a ti kedves Karol, nagyitok mit gondol a nagyvárosokról.

Hát persze, hogy tudtuk. Minden egyes Hálaadási vacsora alkalmával részletes beszámolót kellett hallgatnunk nagymama egész éves kötőklubi élményeiről és arról, hogy vele milyen cudarul elbánt a városi közlekedés, az emberek a buszon, sőt még a galambok is. Ha már itt tartunk a nagymamánk egy vérbeli banyatankos öreg hölgy, akinek fiatal korában derogált megtanulni sütni és főzni, de öregkorára rájött, hogy minden unokájának ki tudja törni a fogát azokkal a rémes gyümölcskenyérrel, amit mindig, kínálgat. De az, hogy egész nyáron azt az ételnek nem nevezhető dolgot együk, amit nagyi a boszorkány üstjében kotyvaszt kész öngyilkosságnak hangzott. Csak akkor kóstoltam volna bele bármibe, amit nagyi készít, ha élet-halál kérdése lett volna, vagy Zac Efron öltönyben a küszöbünkön térdelve kér meg rá, és ha megkóstolom, cserébe azonnal megkéri a kezem.

- Nika figyelsz? - hallom meg Dani kérdését, ami azonnal kirángat az álmodozásomból.

- Tessék?

- Állj ki mellettem!

- Daninak igaza van. Larával már az egész nyarunkat megterveztük. Nem rúghatjátok fel az összes tervünket egy hülye ékszerteknős kutatás miatt. Mit szólna ehhez Lara?

- Teljesen összetörne - bólogatott Dani is. - És én mit mondanék Foxnak? Hogy bocs haver az Amerika turné ugrott, mert egész nyáron nagyi munkatáborában húzom az igát?

- Erről nem vagyok hajlandó többet beszélni. Nagyanyátok imád titeket és biztosan nagyon szomorú lenne, ha hallaná, milyen dolgokat mond róla a két unokája - apa igazán értett mindig ahhoz, hogy hatalmas lelkifurdalást okozzon nekünk. - Azt ajánlom, hogy ahelyett, hogy itt sopánkodtok, inkább búcsúzzatok el a barátaitoktól és pakoljátok össze azokat a cuccaitokat, amikre mindenképp szükségetek lesz a nyáron. Holnap reggel hétkor indulunk. Aki nem készül, el pizsamában jön.

Így mint a vert had Danival bevánszorogtunk a szobáinkba, hogy a szüleink iránt érzett indulatokat megosszuk a legjobb barátainkkal és közöljük velük, hogy egész nyári szünetben elérhetetlenek leszünk.

Így történt, hogy a szüleink elküldtek minket nagymama túlélőtáborába.

Akkor még nem is sejtettük, hogy milyen kalandokat tartogat számukra az unalmas kertváros.

Ti mit szólnátok, ha a nagyitoknál kellene töltenetek az egész nyarat?