Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/11 - Párizs Los Angelesben

Este hatkor David pontosan jelent meg az ajtóban. Nyugodt volt és kiegyensúlyozott mintha nem is az a fiú lett volna aki mellett hónapokig ültem a laborban. Egy sötétkék farmerban, fekete sportcipőben és egy ACDC-s pólóban álldogált a küszöbön egy nagy csokor fehér rózsával.

- Na hova megyünk? - kérdeztem mikor kiugráltam az ajtón.

- Párizsba.

- De ugye tisztában vagy vele, hogy Párizs europában van ugye? - kérdeztem miközben ő kinyitotta a kocsija ajtaját nekem, hogy szálljak be.

- Persze. - mondta, miután beszállt a saját oldalán a kocsiba. Nagyon szép autó volt kávé barna kívül, belül pedig fehér bőr ülés. Még sosem ültem ilyen szép autóban, az egészet belengte a vanília illata. - Tudod orvosnak készülök.

- Semmi összefüggés nincs a kettő között Dav.

- Ó már becézgetsz és még be sem indítottam a motort. Szerintem nagyon jól haladok.

- Hova? - kérdeztem mire beindította a kocsit.

- Tudod megszületni egy nap alatt születünk. Meghalni is egy nap alatt halunk meg. És egy nap alatt meg tudunk változni is. Sőt némelyikünk még szerelmes is lehet egy nap alatt.

- Ez nagyon mély volt. - nevettem.

- Köszönöm egy könyvből vettem amit a húgom olvasott.

- Na de most komolyan! Hova viszel? - kérdeztem fél óra kocsikázás után. Mellettünk rengeteg fa, ház, autó, ember és állat suhant el ahogy végig száguldottunk az autópályán.

- Los Angelesben van egy Eiffel torony. Nagyon szép szökőkúttal és étteremmel előtte.

- Los Angeles? 

- Igen. Miért?

- Ott laktunk régen Danival. Mielőtt Torontóba majd ide Long Beachre költöztünk, de bevallom neked még sosem láttam. Azt mondják jó a mögötte lévő kaszinó.

Egy óra múlva oda értünk a toronyhoz egyszerűen gyönyörű volt. A szülővárosom. A fények, a fák, az emberek, az érzés, hogy otthon vagyok úgy hiányzott már. Olyan voltam mint egy kisgyerek akitől elvették a kedvenc babáját majd évek múltával újra visszaadták neki. Imádtam Los Angelest. Még a részeg, büdös bunkókat is a metrón. Annyira hiányzott, hogy egyszer csak ott álljak a kaszinóknál és a sok deszkást és turistát nézzem.

- Tetszik? -  kérdezte David. 

- Nagyon. 

Előttünk egy szökőkút vize emelkedett a zene ritmusára. Alatta vad táncot jártak a szivárvány minden színében pompázó fények. 

- Gyere! - húzott maga után. 

- Fel mehetünk a toronyra?  

- Igen tudod apám ismerősének a haverjának a fia itt dolgozik ezért fel engednek minket. De szuper. Mármint nekem tetszett mikor felmentem.

Ez után David megragadja a kezem végig húz a kaszinón és az egyik zöld ajtót feltépve tovább tessékel a lépcsőhöz. Legalább hetven lépcsőfokkal később egy tetőre érünk ahol bagettek és croassanok vannak egy phantomímessel együtt.

- Ez tényleg Párizs! - nevetek majd felkapom az egyik croissant és kiállok a szélére ahol tökéletes kilátásom nyílik a városra.

- Gyönyörű!

- Az.