Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/8 - Ússzunk a nyálban!

Lesokkolva álltam a nappali közepén egy szál törölközőben. Miközben Ash csak az arcomat figyelte. Aztán szorosan magához húzott egy ölelésre. Még mindig enyhe vanília és menta volt. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a nyakához fúrjam a fejemet. Szeretem. Bármit tesz bármennyire is fáj, hogy nem én vagyok a barátnője nagyon szeretem. Bármennyire is nem tetszik amit tett a múltban sosem szabad a sáros pocsolyában maradni mert egyszer majd megszárad és az ember nem tud kilépni belőle (ez csak most jött, de ugye milyen költői vagyok?).

- Kérlek gyere velem mutatok valamit. 

- Ash én... -erre elkapta az állam mert nagyon a padlót szuggeráltam már egy ideje és a fejem az arca felé fordította.

- Kérlek.

- Oké. De egy feltétellel. 

- Még pedig? 

-  Nem adsz el félúton a szervkereskedőknek! -nevettem.

- Nem foglak. Öltözz át és gyere. Kint a kocsiban várlak. - erre a mondatra hiper sebességgel felöltöztem és kivettem a holnapi kajámat a hűtőből. Mivel tíz perc alatt készen lettem még írtam egyet Daninak, hogy ne aggódjon értem majd kiléptem a lakásból.

A fekete nadrágomban, bakancsomban és a szöszös fehér pulcsimban már eléggé melegem volt ahoz, hogy bárhová messünk mert készen állok rá. Hamar beszálltam mellé a kocsiba miután elkészültem mire Ashton azonnal indított így néhány perc múlva már kint is voltunk a városból.

- Jó akkor már elmondod, hogy mit akartál? - fordultam felé.

- Nem.

- Ashton baszd meg nem hiszem el! - dőltem hátra az ülésen duzzogva - Beültem melléd mert én is egy idióta vagyok na de azért elmondom, hogy álmos vagyok.

- Akkor aludj!

- Na még mit nem! simán megerőszakolhatsz egy útszéli bokorban ha nem figyelek. Vagy eladsz kurvának mexikóba!

- Mert pont olyan vagyok Nika. - sóhajtott.

- Nekem te ne sóhajtozzál Ashton Irwin!

- Miért te szeretnél? - harapott bele az ajkába. Szent isten ennek mi járhat a fejében? A szemöldökét felhúzta így pedig nem kérdő inkább ijedt fejet vágott mire elnevettem magam. Borzasztó ez a gyerek. - Amúgy én nem értelek kis szívem.

- Mert?

- Egy órája még elszaladtál tőlem mert nem szeretnél egy hiba lenni most viszont itt ülsz velem egy autóban és szívjuk együtt a friss éjszakai levegőt.

- Utállak.

- Nem baj szeretem magam helyetted is.

- Szuper. Na de akkor már ha a nem értésnél tartunk... - Ash egy jajaj-t motyogott majd a figyelmét újra az útnak szentelte. Úttalan utakon át mentünk. Olyan helyeken ahol nemhogy város nem volt még ember sem. Viszont a csillagok olyan szépen ragyogtak amilyen szépen még sosem. - Szóval Steph szerint már nem dobolsz. Miért?

- Nincs kinek.

- Most komolyan?

- Szerinted? - úgy voltam nem firtatom tovább a témát. Az ablakot teljesen lehúztam és kidugtam rajta a fejemet. Kívülről olyan lehettem mint Margo a papírvárosokban de nem érdekelt, hogy kopizom az ötletét most olyan szépen láttam mindent. Ott volt egy nagy fa a mező közepén. Láttam a távoli fényeket és a holdat, ami ma olyan kerek volt mintha csak valaki körzővel rajzolta volna. Aztán szinte már hajnali kettő lett mikor Ash megállt a semmi közepén.

 - Miért álltunk meg Ash?

- Pisilni. Szerinted?

 - Oké. Akkor megmondanád, hogy hova megyünk?

- Igen. A salton-tóhoz.

- Én nem akarlak elkeseríteni meg semmi de ugye tudod, hogy nem hoztam váltóruhát?

- Ki mondta, hogy bemegyünk a vízbe? - kérdezett vissza majd beült a vezető ülésre.

- Nem tudom mire készülsz de oké.

Kevesebbet mentünk mint húsz perc mikor már tényleg  a homokon száguldott a nagy autó kereke. Mellettünk rengeteg ház suhant el. Mind lakatlanul. Ha azt mondom ijesztő volt az enyhe kifejezés. Mindegyik festékét lemarta a só és mindegyik ki volt grafitizve különféle mintákkal. A szívem nagyot dobbant mikor az utolsó házhoz értünk. 

A falon mindenfelé repedések futottak de az ajtó melletti falon ott voltam én. Valaki oda festette az arcom ahogy lehajtott fejjel vizsgálok valamit. Az egyik kezemben egy sárga rózsát fogtam a másikkal pedig a tó irányába mutattam. Lassan megérintettem a hajam és végig húztam az ujjam a felületen. Gyönyörű volt. Aprólékos, kidolgozott munka és az alján megláttam a mondatot ami viszont még nagyon régen mondtam: Maradok!  

Ash felé fordultam aki a földet szuggerálta nagyon erősen.

- Te rajzoltad?

- Sok időbe tellett és valószínűleg nem lesz maradandó de még az előtt készítettem, hogy Torontóba mentél. Ezt akartam neked adni szülinapodra. Mármint nem a házfalat... csak ááá... gyere! - hívott magához és felpattant velem együtt a kocsi platójára. A nap akkor jött fel és az ég és a tó vöröstől zöldig minden árnyalatban pompázott. Ash erősen szorított magához majd néhány perc múlva énekelni kezdett. Ennél nyálasabb jelenetet esküszöm még senki nem rendezett de gyönyörű volt. Minden. 

- Köszönöm. Tudod hiányzott, hogy ilyen nyálas dolgokat csinálsz! - nevettem.

- Szóval szerinted nyálas vagyok.

- Ash úszunk a nyálban. - nevettem tovább de a szememet nem tudtam levenni a gyönyörű tájról. Néhány másodperccel Ash az államtól a homlokomig végig nyalta az arcom szélét.

- Na most már mondhatod, hogy a helyzet nyálas! - visított fel nevetve.