Nyári szünet a négyzeten | ✔

29. rész - Pizza nyaklánc

Mikor leraktam a telefont egyből kirohantam reggelizni a konyhába ahol nagyi már a megterített és az asztalnál Ashtonnal együtt várt rám. Mikor leültem nem kezdtem el enni ahogy a mellettem ülők sem hiszen kis csapatunkból még hiányzott egy ember és bár gondolatban sokszor végig játszottam a jelenetet, ahogy leborotválom a fejéről a göndör fürtjeit mégis csak a testvérem volt. Méghozzá az ikrem szóval meglettem vele áldva. Mégis mikor a szobájából előjött és durcásan a helyére huppant nem éreztem késztetést arra, hogy csupán testvéri szeretetből jól megrúgjam amiért tegnap este a San Clamentei dombon ellökőt. 

Aztán végre enni kezdtem a nutellás palacsintám amit annyira szeretek mikor Ash kezét éreztem meg a combomon. Akaratlanul is gyorsabban kezd verni a szívem már csak pusztán a ténytől, hogy a keze ott van ahol. De persze semmi sem tart örökre ugye? Persze, hogy nem hiszen valami nagy koponya mondta nagyon régen, hogy a boldogság pillanatnyi érzés csupán. Hát ja ezt én is megtapasztaltam mikor nagyi véletlenül megdobta egy kávés kanállal az én jóképű hercegemet.

- Értem én, hogy szerelmesek vagytok édes fiam én is voltam, de ezt az érzést tartsátok a hálószobátokon belül! Nem szeretem nézni mikor két ember ennyire... ilyen elvakult. -meglepetésemben félre nyelem a falatot, mire szinte halál tusát vívva a poharam után nyúltam.

- Szerintem ma menjünk el Stephanie-val a karneválra. -mosolyodott el Dani. Az én szám mindent tudó mosolyra húzódott és a mellettem ülő Ash-ból pedig kirobbant a nevetés.

- Valld be Lambert reménytelen vagy!

- Nem vagyok szerelmes! -mentegetőzött egyből Dani.

- Nem is mondtam.

- Bevallottad! -sipákoltam nevetve, mire Dani fején olyan vörös árnyalat vette át az uralmat, hogy egy paradicsom földön simán kaméleon módjára elbújhatott volna.

Mikor mind a hárman jól kiröhögtük magunkat és megettük a palacsintáinkat, elmentünk átöltözni. Tekintve, hogy nem lenne számomra túl szerencsés ha Ash egy kinőtt pólójában és egy szál bugyiban mutatkoznék az utcán ezért inkább előkapom a fekete farmerem és egy fehér pólóm majd kimegyek az erkélyre. Mint mindig most is a kapu szinte eltűnik a bokrok között én pedig csak nézem, ahogy a pálmafák leveleit lassan fújja a szél.

- Jöttök már? 

- Aha. -hallom a fiúk hangját a ház előszobájából.

Mikor végre bevágódunk a kocsiba azonnal hívom Stephet aki három kicsengés után fel is veszi.

- Szia Nika!

- Szia! Azt szeretném kérdezni nem jössz-e el velünk a karneválra!

- Persze. -aztán kicsit halkabbra veszi a hangját - Dani jön?

- Persze ő vezet -mosolygok mint egy hülye de voltaképpen csak Dani boldogságának örülök, úgyhogy szerintem megengedhetek magamnak ennyit - akkor mindjárt ott leszünk érted.

Tényleg nem telik bele öt-tíz percbe és már ott is vagyunk Stephfék előtt. Az említett személy pedig hátra dobálgatva a haját érkezik ki a kis kapun. Majd mikor jobban szemügyre veszem egy pizza alakú medált vélek felfedezni a nyakában mire elmosolyodok. Ilyet is csak Step tud felvenni. 

- Hali! Nézzétek mit hoztam! -köszönt hangosan majd a zsebéből három olyan pizza szeletet vesz elő mint az övé -Vegyétek fel olyan menci lenne, ha mind abban mennénk a karneválra, az itteniek úgyis nagyon szépek és könnyen elveszik bennük az ember. Mármint a karneválokban.

- Pizza? Most komolyan Steph?

- Miért Dani szerintem tök cuki ...

Mire Steph elmés monológja végéhez ér csak mosolygok, hogy mennyi hülyeséget lehet összehordani két perc alatt. Aztán mikor kiszállunk a kocsiból teszek két lépést előre hirtelen de mikor neki megyek egy embernek még a vér is megfagy az ereimben és ahogy látom Ash-nek is.

ÚRISTEN!!!! 2K! 228 vote! Mi a halál? Köszi! Ennek megünneplésére pedig kis okos fejemmel kitaláltam, hogy játszhatnánk egy kérdez felelek-et :D Ebben a változatban ti is kérdezhettek tőlem de én is tőletek! Szóval ha benne vagytok az nagyon szupcsi lenne (: Első kérdésem pedig:

Mi a kedvenc számotok? (mármint zene)