Nyári szünet a négyzeten | ✔

1. rész - A beköltözés

Az a három óra amíg Long Beachre tartottunk számomra azzal ment el, hogy terveket szőttem arról, hogy szökhetnék meg nagymama házából. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy nincs olyan terv, ami ne azzal végződne, hogy nagyi szívinfarktust kap, amikor reggel nem talál a szobámban. Ezért inkább elvetettem az összeset és próbáltam csak a jó dolgokra koncentrálni, amiből valljuk be nem volt valami sok.

Ahogy anya megállt a Csodajárgányra emlékeztető kölcsönzött autóval nagyi háza előtt Dani szó nélkül kipattant hátulról teljesen elfeledve azt, hogy segítenie kellene kiszállnom a sok csomagommal. Igazából csak két bőröndöt töltöttem meg cuccokkal – igazi túlélőnek éreztem magamat velük -, de közülük mind a kettő egy-egy felnőtt elefánt súlyával vetekedett.

- Segíts már te nagy mamlasz! - szóltam Danira, aki erre szem forgatva elvette tőlem a két bőröndöt mintha csak két tollpihét emelne. Felvágós.

- Jól van, gyerekek vigyázzatok magatokra! – hajolt ki anya a kocsi ablakán megigazítva Harry Potter szemüvegét. – Írjatok sok SMS-t, mert nem tudom, mikor tudjuk majd felvenni a telefont. Érezzétek jól magatokat és semmi csínytevésbe ne keveredjetek bele!

- Semmi csínytevés.. - utánozta Dani gúnyosan anyánkat – ezt a szót a tizenötödik századtól nem használja senki anya.

- Tévedsz fiam – szólalt meg apa is az anyósülésről. – Talán, ha néha mást is olvasnál, mint a csajok neveit Tinderen... - anya keményen beleöklözött apa bordájába, aki erre azonnal elhallgatott. – Jól van, na! Jó szünetet prücskök, augusztusban találkozunk!

Ezzel a kocsi kerekei megcsikordultak az úton a csodajárgány pedig eltűnt az első útkereszteződésnél.

Nagyi kék zsindelyes háza előtti felhajtón álldogáltunk Danival. A klíma nélkül egyből megéreztem a forró napsugarak csókjait a bőrömön. A szél az óceán felől érkező sós levegőt pont felénk szállította. Otthon illata volt Long Beachnek számomra. Egy olyan otthoné ahova mindig is visszavágytam, de tudtam nem jöhetek vissza a sok-sok emlék miatt, amik ide kötöttek. A sirályok vijjogása ismerős dallam volt, ugyan olyan, mint az óceán hullámainak halk csapkodása a parti köveken.

Hirtelen nagyi házának szúnyoghálós ajtaja kicsapódott és egy pufók, fülig érő mosolyú, ősz hajú nénike lépett ki rajta. Nagymama piros és fehér csíkos otthonkát viselt, ami egy picit még molettebbé tette kerekded alakját. Hófehér haja tökéletesen dauerolva állt a feje tetején. Pont olyan volt, mint az emlékeimben.

- Dominika drágám! – ölelt át a nálam sokkal alacsonyabb nagymamám. – Milyen nagyot nőttél kincsem!

- És Lucas te is milyen jóvágású férfi lettél! Igazi katonának való husi...

- Nagyi Daninak hívnak, jól tudod.

- Ha jól tudom, két neved van Mr Mindent Jobban Tudok. Nem tetszik, hogy mind a kettőtöknek D-vel kezdődik a neve. Persze a szüleitek sosem voltak túl spontának, ha nevekről van szó...

- Akkor Nikát miért nem hívod Annának? – vágott vissza a bátyám egyből.

- Te vagy a férfi viseld a következményeket.

Nevetve megráztam a fejemet, amíg Dani és nagyi játékosan vitatkozni kezdtek. Nagymama hamar megunta azonban Dani érvelését és inkább bevezetett minket a házba megmutatni nekünk az új szobáinkat.

A házba belépve az orromat egyből megcsapta a kávé finom illata, de sajnos annak a borzalmas süteménynek is a szaga, amit nagyi mindig kedvesen megsütött nekünk.

- Kértek? Most szedtem ki a sütőből – tartotta felénk a sárga és feketévé égett muffinokat a nagyi. Egy teljes tálcányit sütött nekünk belőle én viszont már a szagától rosszul voltam. – Finom, na!

- Köszi, de allergiásak vagyunk a tojásra – kelt a védelmünkre egyből Dani.

- Nem baj, nincs benne tojás.

- És a tejre is. Borzasztó hasfájásunk lesz tőle – bólogattam.

- De hát tej sincs benne – vizsgálta meg nagyi az egyik süteményét. – Vegyetek! Elkényeztetett kölkök! Nálam nincs válogatás, mint otthon. Az van, amit én adok vagy éhesek maradtok.

Hogy fogom így túlélni a nyarat? – tettem fel magamban a kérdést.

Végül elvettem egyet, bementem a szobába, amit nagyi kijelölt nekem és a sütit felraktam a szekrény tetejére, hogy nagymama ne lássa. Amúgy a szobám nem volt valami nagy. Egy nagy ágy fért el benne, egy ruhásszekrény, aminek az ajtaját alig lehetett kinyitni az ágy miatt és egy íróasztalt is kaptam rajta millió meg egy szobanövénnyel és egy nagy tükörrel.

Azonnal berendezkedtem. A takarómat kidobtam az ágyra a laptopom pedig az íróasztalra. A bőröndök tartalmát bedobáltam a szekrénybe majd rácsaptam az ajtót. Dani pont azt a pillanatot választotta, hogy belépjen az ajtón.

- Wow - kerekedett el a szeme miközben szemügyre vette a fehér fali szőnyeget és a baba rózsaszín falakat. – Igazán illik hozzád ez a szoba – igen a rózsaszín sosem volt a kedvenc színem, mindig is egy kicsit fiús voltam és túl hercegnősnek tartottam ezt a színt.

Összefontam magam előtt a karomat és kérdőn néztem a bátyámra várva arra, hogy kibökje mit is akar valójában.

- Igen szóval... arra gondoltam, hogy elmehetnénk Jackék házibulijába.

- Ki az a Jack?

- Ismered! Régen együtt játszottunk – nem igazán segített abban, hogy rájöjjek ki is ez a rejtélyes fiú, de rábólintottam Dani hívására. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy az egész nyaramat bent töltsem a lakásban. – Jó ellopom nagyi kocsijának kulcsát, húsz perc múlva legyél kész!

Azonnal átöltöztem. Szakadt cicanacimat ledobtam magamról és felvettem a térdénél koptatott nadrágom, mellé pedig egy fekete fehér színátmenetes pólót párosítottam. Az arcomra kentem egy minimális sminket. Sosem voltam túl nagy rajongója a sminkelésnek, általában Lara csinálta a sminkemet. A hajamat kibontottam a kontyból, amibe még reggel kényszerítettem bele majd hagytam, hogy a vállamra omoljon. Aztán még egy fekete bőrdzsekit is magamra terítettem a biztonság kedvéért.

Kiosontam a szobámból megpróbálva olyan halkan közlekedni ahogy csak bírtam, de nagymama szuper hallását nem kerülhettem ki. Már lenyomtam a kilincset is, amikor nagyi sütőkesztyűvel a kezén megállított.

- Hol van a többi ruhád, drágám?

- Nagyi a suliban is mindenki így öltözik.

- Akkor az iskolátok komoly anyag válságban szenved. Na, add ide a nadrágod megvarrom.

- Ez direkt ilyen nagymama! 

- Senki sem gyárt direkt szakadt nadrágot - pont ekkor lépett be az ajtón Dani, fekete nadrágban és egy kékesszürke pulcsiban ami kiemelte a szeme kékjét. 

- Fiam úgy nézel ki mint akin átment egy úthenger! - kiáltotta a nagyi mire Dani egy erőteljes mozdulattal kihúzott az ajtón...