Nyári szünet a négyzeten | ✔

25. rész - Kitérő haza felé

Köszönöm mindenkinek aki olvassa a könyvet mert tegnap elértük az 1.2K-t. Nagyon sokat jelent ez nekem és az, hogy már nem 10-20 embernek kell megköszönnöm ezt. Furcsa még nem volt olyan könyvem amit ennyien olvastak volna szóval legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy valaha elérem az 1K-t. Azt hittem, hogy az emberek csak ránéznek majd és azt mondják ezt egy kis hülye írni-olvasni tudó öt éves írta. De nem tudom naponta egyre többen lesztek és ezt a világ összes csillámpónijával sem tudnám nektek meghálálni. Szóval nagyon köszönöm ti vagytok a legjobbak :D

Haza fele menet már késő délután volt. A nap lassan az óceánba dőlt miközben kis csapatunk zabálta a mekis fagyit. Fox és Lena megígérte, hogy augusztusban mikor véget ér a munkájuk lejönnek majd Long Beachre hozzánk aminek személy szerint én nagyon örültem. 

Nem jártunk még fél úton sem mikor Jack akkorát fékezett, hogy bevertem a fejem az előttem lévő ülésbe. Aztán csak egy nagy csattanást hallottam és lecsukódott a szemem. A fejem oldalra csuklott és a világ elsötétült.

- Ha valami baja lesz esküszöm, hogy megöllek Jack! -ordította egy angyal gondolom. 

Vajon meghaltam? És ha igen miért fáj így a fejem? Vajon létezik a mennyország vagy csak hallucinálok? Lassan nyitogatni kezdtem a szememet. És figyeljetek nem voltam halott. Sőt nagyon is éltem. A fiúk közben tovább veszekedtek amitől majd szét szakadt a fejem.

- Fogd be -morogtam majd Ashton egyből oda jött hozzám.

- Gyere! Állj fel -szitkozódva felálltam a koszos földről és leporoltam a nacimat. Dani és Steph is megölelgetett Kacy pedig vigyorogva borult a vállamra.

- Mi a halál történt itt? -kérdeztem Jacket.

- Elcsaptam egy őzet és most az autómentőket várjuk. Egy órája hívtam őket de semmi. -látszott, hogy ideges. Fel alá járkált a kocsi körül és a horpadásokat vizsgálta az elején -Anyám ezért ki fog herélni.

Mivel akkor este hat-hét körül senki sem járt felénk kezdtünk bepánikolni. Voltaképpen az autó amivel jöttünk szinte teljesen tönkre ment, térerő nuku, wifi nuku. Meleg? Bezony nagyon meleg az volt persze de mi csak ültünk és bámultuk az utat. Éjfél körül megjött az autómentő.

A kis kecske szakállas bácsi hozzá kötötte az ő kocsiját a miénkhez és lassan elindultunk. Hogy hova? Pff... San Clementére!