Helóka, Dóri vagyok a blog írója, és ezúton szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki elolvasta ezt a sztorit!
Először is szögezzük most le, hogy még sosem írtam köszönet nyilvánítást mert még sosem tudtam egy történetemet sem befejezni. Ez nem azért volt mert nem akartam hanem azért mert egyszerűen nem jutott semmi sem eszembe hozzá. Azért is voltak olyan hónapok amikor egyáltalán nem publikáltam egy részt sem. Az egész sztoriban talán az volt a legjobb, hogy azzal együtt öregedtem mármint teljesen kezdő voltam mikor elkezdtem írni. Azt hiszem már egész jó vagyok abban, hogy a gondolataimat papírra vessem. Nem vagyok benne a legjobb, de még bőven tudok fejlődni szóval még jó párszor fogom magamat kipróbálni ebben az írás dologban.
Mindent köszönök nektek! A hozzászólásaitok nélkül valószínűleg sosem fejeztem volna be és sosem ültem volna neki többször is, hogy végre befejezzem. Lehet még fogok ide írni, de lehet, hogy nem. A lényeg, hogy most rájöttem, hogy a helyes vágányra kell terelődnöm ezért pedig jó ideig nem leszek itt elérhető.
Köszönöm, hogy velem voltatok és, hogy biztattatok, hogy a történet szép, normális véget kapjon.
Köszönöm még az unokatesómnak akiről Danit mintáztam, hogy végig velem volt az írás közben! Köszönöm anyukámnak és a húgomnak, hogy segítettek néha a történet megalkotásában és köszönöm a nagy szerelmemnek, hogy volt kiről mintázni Ashtont. De legjobban magamnak - bocsi, de ezt mindig is el akartam sütni XD
YOU ARE READING
Nyári szünet a négyzeten | ✔
AdventureKedves anyu és apu! Vakációnk a túlélőtáborban köszi jól telik. Reméljük nem dobtátok fel a pacskert -már csak a Hawaii-ról való haza hozatalok miatt mert arra rá menne a gatyám is. Amúgy mi megvagyunk a kutyát megettük, de nem az egészet hagytunk n...