Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/3 - Amit mindenki elfelejtett...

Négy nap múlva a bőröndökkel a reptér csomag szállító részlegén álltunk Danival. Az agyamban folyamatosan zakatolt a gondolat, hogy valamit elfelejtettem. Pedig mindenem dobozokban és bőröndökben állt, ahogy Dani és anyu cuccai is. A lakást teljesen kipakoltuk a bútorokat pedig a házzal együtt eladtuk. Semmi sem maradt ott. Így mikor beengedtek a csarnokba csak egy csokit vettem le a polcról majd felszálltam a járatra.

Mihelyst a gép felszállt és túl voltam a kezdeti sokkon egyből elaludtam. Kipihenten nyújtóztam egyet Dani mellett akit így sikerült jól fejbe vágnom a kezemmel. Gyorsan megsimítottam a haját de mázlimra nem kelt fel. 

Az utaskísérők ebben a pillanatban jöttek elő a kis kocsikkal a gép hátuljából. Mindegyiken kék ruha volt és sárga sál. Kiosztották nekünk a kajánkat és az innivalókat. Egy szőke nő tipegett mellénk és két kis zacsi mogyorót és perecet adott a kezembe.

- Elnézést hagy kérdezzem meg, hogy mikor szállunk le?

- Két óra múlva. -válaszolt bunkó hangsúllyal.

Mikor a gép ereszkedni kezdett azonnal erősebbre húztam az övet magam körül. Bevallom én is teljesen beszartam annyi ilyen repülőgép katasztrófát láttam már a tv-be, hogy féltem mi van ha ez a gép is lezuhan.

- Héj! Nika nyugi.. -csitítgatott Dani mire én elengedtem az övem.

- Teljesen nyugodt vagyok. -válaszoltam tök idegesen. Erre Dani felnevetett. Később kiderült, hogy egy bőröndünket sem sikerült elcserélni a több millió utas csomagjával. Ennek kifejezetten örültem. 

Még a repülő leszállása után pár perccel írtam Lukenak, hogy jöjjön értünk mert sok a csomag. Most egy félóra elteltével már biztos a váróteremben vár ránk. Mikor megindulunk a mozgólépcsőn magunk után húzva a bőröndöket egyből kiszúrom a tömegben az egyik legjobb barátomat. Kirángatom a mozgólépcsőről a bőröndöt és mikor ez megvolt ott hagyva csapot papot rohanok Luke felé. Ölelésre nyílnak karjai ahogy az enyémek is és néhány másodperc alatt a karjai közé katapultálom magam.

- Luke!

- Nika! 

- Dani! -felnevetünk mikor a tesóm is feltűnik a láthatáron és kezet ráz Lukekal. 

- Milyen jó, hogy itt vagytok! Na Dani tesó adj ide egy dobozt! -mint a málhás lovak úgy vonulunk végig a reptér parkolóján majd bedobjuk a nagy terepjáróba a dobozokat. -Akkor hova mentek?

- Nagyihoz!

- Oké irány nagyi háza!

Az út jó hangulatban telik aztán mikor megérkezünk és meglátom a kék házat akkor jut eszembe, hogy csak egy nagyon fontos dolgot felejtettem el. Felhívni nagyit, hogy jövünk. Mi van, ha nincs is itthon? Kiszállok a nagy terepjáróból és a zöld pázsiton kezdek fel-alá sétálgatni. A nagy fák az udvaron még mindig megvan és nagyi is tuti, hogy itt lakik mert ki van írva a neve a postaládára. Felhívom és mázlimra a negyedik vagy ötödik hívásra fel is veszi.  

- Szia nagyi itthon vagy?

- Nem. A Bahamákon.

- Ugye a sarki vegyes boltot hívják így?

- Nem hajókázok Dominika. Mert?

- Ja csak mert itt állunk a ház előtt. Mikor jössz haza?

- Egy hónap múlva. De a kulcs ott van a lámpának a tartójában nyugodtan menjetek be szívem és egyetek valamit. Tegnap indultam el szóval biztos van a hűtőben valami ehető. Oh de most lerakom jön a helyes törölköző hordó fiúcska. Szia drágám! -Hát ez fantasztikus! 

Megkeresem a kulcsot majd kinyitom az ajtót. Belül ugyan olyan szag van mint egy öregek otthonába így még mielőtt behoznánk a bőröndöket kinyitom az összes ablakot. Mázli, hogy nagyi nem Nebraskában hanem Long Beach-en lakik ahol még télen is elfogadhatónak mondható az idő ha az emberen kabát van.

- Nagyon köszi mindent Luke, akkor holnap után a suliban találkozunk! -köszönök és még megölelem majd gyorsan vissza száll a kocsijába és elhajt mi pedig ott maradunk egyedül.

- Egyedül. Egyedül.

- Te mit csinálsz? -fordulok a bátyám felé.

- Visszhangot...

- Oké majd szólj ha meguntad!

Bocsi kicsit összecsapott lett a rész, de siettem bocsi :)