Nyári szünet a négyzeten | ✔

2/2 - Irány Long Beach!

Délután a házunk mögötti kis parkban ülök. Mint minden délután. Egyedül. Nincsenek barátaim hiszen az iskola első felében én voltam az osztály csöndes lánya és valahogy nem akarok kiszabadulni ebből a szerepből. Persze nem sok ember akar egy olyan emberrel barátkozni aki nem szól senkihez a Long Beach-i barátnőjén, az anyján és a bátyján kívül. Olyan vagyok mint egy árnyék. Senki sem tulajdonít neki jelentőséget és mindenki magasról tojik arra, hogy ott van.

A laptopomon a kis kék ikon pittyen egyet majd még egyet én pedig fogadom Steph hívását. Mosolyogva nézek a legjobb barátnőmre akivel két éve csak Skype-on tartom a kapcsolatot. Szőke haja lófarokban lifeg a feje tetején és kacsás pizsamájában belemosolyog a kamerába. De a vigyor a képén nem volt teljesen őszinte. Észre tudom venni, ha valami baja van és ma bizony baja van.

- Szia Steph! Mi a baj? Hogy vagy? -bombáztam a kérdésekkel izgatottan.

- Szia Nika! Jé jól áll Ashton fejkendője! -vigyorgott, mire én megigazítottam a fejemen lévő kendőt. Már nem volt Ashton illata viszont szinte minden nap rajtam volt, hogy emlékezhessek rá, hogy mikor eljöttünk megígértem, hogy még vissza megyek hozzá. Bár egyre nehezebb betartanom az ígéretem lehet nem látom már soha többé. 

- De amúgy szarul vagyok. És mielőtt megkérdeznéd, hogy miért belekezdek: Éveken át hazudtam neked. Nem mindenben csak egy parányi dologban. Ash nem él boldog életet nem nevet sokat a bátyjával, nem javult a kapcsolata az apjával és még az anyjával is alig beszél. Alkohol problémái vannak és szomorú. Nagyon kérlek gyere ide és javítsd meg nekünk! 

- Sajnálom Steph de Ashton problémáit magának kell, hogy megoldja. Amúgy meg egy csomószor írtam neki, hívtam de nem reagált szóval nem érdekel oldja meg. Én boldog vagyok itt...

- Igen? Hiszen most is körbe vesznek a barátaid nem? Végül is ott van ... Nika nincs Torontóban senkid és semmid aki vagy ami miatt ott kéne maradnod. 

- De az anyám és Dani.

- Anyád szinte sosincs otthon. Te magad mondtad. Dani pedig tuti nem maradna ott. Szeretett itt lenni.

- Jó figyelj majd megkérdezem... -bár anyámtól a választ már most tudom Te meg őrültél édes kislányom elvigyelek az elmeosztályra? .

Lecsapom a laptopom fedelét és haza indulok. Útközben még megnézem a gyerekeket a parton és a szerelmeseket a tűzlétrán. Úgy szeretnék én is egy lenni közülük! Ashtonnal elmennénk fagyizni és utána felülnénk a tűzlétrára és néznénk a csillagokat akkor ő közelebb csúszna hozzám és... NEM!

Hülye vagy Dominika Lambert hiszen tudod, hogy a büdös életbe többet nem fogsz találkozni vele! Két év telt el és te még mindig minden nap rá gondolsz! Hülye vagy! -ordítom a fejembe de nem sikerül elfojtanom teljesen ezeket a gondolatokat.

Haza érve a kék falú előszobában ledobom a cipőmet majd gyorsan leülök a konyha asztalhoz ahol Dani és anyu már várnak rám, hogy elkezdhessenek vacsorázni. Hülye szokás de amíg az egész család nem ül az asztalnál nálunk senki sem eszik.

- Szia Nika! Milyen volt a napod? -kérdezi kedvesen anyám.

- Halálosan unalmas! -dobom le magam az első üres székre amit meglátok. 

- El kell mondanom valamit. -kezdi anyám miközben én inni kezdem a vizemet -Párizsba költözöm. -erre mindent kiköpök és esküszöm az egész olyan mint valami elcsépelt film jelenet - Négyszer jobban keresnék mint itthon és jól tudjátok, hogy mindig is ott akartam élni. De ti nem jöhettek velem. Arra gondoltam apátokhoz költözhetnétek amíg haza nem jövök...

- Azt már nem. Apunak biztosan nagyon hiányozhatunk! -szól Dani- A csaja két évvel fiatalabb mint én!

- Tudom Dani de nem tudok vele mit kezdeni.

- Mehetünk nagyihoz is? -kérdezem mire anyu rám mosolyog.

- Persze.

- Mikor indulsz? 

- Pénteken. -szóval négy nap múlva. Négy nap múlva találkozhatok Astonnal...

Na, hogy tetszik a második évad első két része? Kíváncsi vagyok, mit gondoltok róla. :)